Lőrinczy Judit - Az utolsó tanú

 

"Nehéz elválasztani egymástól a két valóságot, és néha nem volt benne biztos, mit látnak mások, mit lát ő."

Kiadó: Gabo
Megjelenés éve: 2022
Oldalszám: 598
ISBN: 9789635663279 (e-könyv)
ISBN: 9789635663026

Fülszöveg 

2052. Alföld – A szép új jövő helyett fallal körülvett városok és magára hagyott, újkori betyárokat bújtató vidék, ahol a porviharok és az aszály mellett a feléledő mítoszok jelentik a legnagyobb veszélyt.
Amikor a Tisza kiszáradt medrében a szolnoki rendőrök egy szegedi professzor és egy nyíllal átlőtt betyár holttestére bukkannak egy kifosztott, ősrégi sír mellett, a múlt és a jövő összetalálkozik. Miközben a szolnokiakat Szegedre vezetik a nyomok, ahol talán még a kollégáikban sem bízhatnak meg, a pusztában egy bűnöző és bandája a sírból eltűnt arany után ered. Azonban sem a gyilkosságok, sem a kincs nem olyan fontos, mint az az erő, amely elszabadult, és amelyet néhány különleges, a jövőt látó ember próbál kétségbeesetten feltartóztatni.
Lőrinczy Judit az Ingókövek és Az elveszett Gondvána után harmadik regényében több témát és zsánert – fantasyt, krimit és easternt – sző össze egy utánozhatatlanul egyedi és nagyszabású vízióvá.

 

Vélemény

Lőrinczy Judit - Az Utolsó Tanú című műve egy merész zsánerkeveredés az elcsendesülő Alföldön

Lőrinczy Judit, az "Ingókövek" és "Az elveszett Gondvána" szerzője, harmadik regényében, "Az utolsó tanú"-ban egy ambiciózus és nehezen beskatulyázható világot teremtett.
2052 Magyarországát látjuk, ahol az Alföld szép új jövő helyett fallal körülvett városok, magára hagyott vidék és újkori betyárok otthona lett. A klímaváltozás pusztító hatása – porviharok, aszály, kiszáradt folyómedrek – mindennapos valósággá vált, melyhez ősi mítoszok és feléledő erők misztikuma társul.

A történet akkor indul be, amikor SPOILER következik
a kiszáradt Tisza medrében holttestekre bukkannak: egy szegedi professzorra és egy nyíllal átlőtt betyárra, egy kifosztott, ősrégi sír mellett. Ez a felfedezés indítja el a cselekményt, melyben a múlt és a jövő, a bűnügyi nyomozás és a természetfeletti összetalálkozik. 

"Az utolsó tanú" legnagyobb erőssége és egyben legmeghatározóbb jellemzője a műfajok merész ötvözése. A regény egyszerre klímafikciós disztópia, amely a magyar valóság lehetséges és aggasztó jövőjét festi le, western stílus - a rideg Alföldi tájjal és a modern betyárokkal tarkítva, és misztikus fantasy - ősi erőkkel és nem evilági jelenségekkel. Ezen rétegek keverednek egy krimibe illő nyomozás keretében. Ez a gazdag, sokszínű mozaik egyedülálló olvasmányélményt ígér azoknak, akik nyitottak a szokatlan kombinációkra.

A könyv gazdag világépítéssel rendelkezik a különböző zsánerek ellenére is érezhető benne egyfajta rendszer. A pusztuló táj leírása, az elsivatagosodott Alföld megidézése különösen erős képet fest le. Az írónő számos társadalmi és politikai témát érint, a klímaváltozás hatásaitól kezdve a bezárkózó városokon át a migráció és a járványok kérdésig.

A mű nem egy könnyed olvasmány. A sokrétű cselekmény, a szálak bonyolult összeállítása és a zsánerhatárok folyamatos átlépése megköveteli, hogy folyamatosan részesei legyünk a leírtaknak, különben hamar elveszítjük a fonalat. A szereplők száma is jelentős, ami időnként kihívást jelenthet a követésükben, ahogy mozognak a különböző cselekményszálak között. A történet lassan bontakozik ki, úgy éreztem, hogy az írónő igyekszik megmagyarázni, hogyan fér meg egymás mellett a sci-fi és a fantasy, a fizika, a vallás és a mítoszok egyvelege. 

Összegében a mű kétségkívül egy nagyszabású, eredeti alkotás a magyar spekulatív fikció palettáján. Merészsége a zsánerkeverésben és az összetett világ megteremtésében rejlik. Bár a könyv egyedisége vitathatatlan, ám, pont emiatt, nem feltétlenül szól minden olvasónak.
A regényt azoknak ajánlom, akik készek egy igényes, sokrétegű utazásra, kedvelik a határmezsgyén mozgó, besorolhatatlan történeteket, és nyitottak egy sötét tónusú, magyar jövőkép felfedezésére, ahol a betyárkaland a fantasy és klímafikció elemekkel gazdagodik. 

A könyv, a maga nemében egyedülálló, amely olvasás közben is gondolatokat ébreszt, még ha az egyedi zsánerkavalkád nem is rezonál mindenkinél egyformán.

 

A könyvet a GABO Kiadó oldalán tudjátok beszerezni.

Robin O'Wrightly - Emlékkönny (Emlékkönnytár)

 

"Ahogy egy régi amerikai mondás tartja, ha egy hercegnő elbotlik, megigazítja a koronáját, majd feláll és továbbmegy…"

A napokban fejeztem be Robin O'Wrightly Emlékkönny című regényét, és mély nyomot hagyott bennem! Ez a könyv egy megrázó, mégis felemelő, igaz családtörténet, amely 1920 tavaszán, a háború utáni Erdélyben veszi kezdetét, ahol egy francia katona és egy magyar lány sorsa fonódik össze Trianon árnyékában. Ami egy rövid, lehetetlennek tűnő románcként indul, az egy száz éven átívelő, generációkon átívelő saga, ami viharvert sorsokról, küzdelmekről, kitaszítottságról és a család erejéről szól. A romantikus és mágikus realista elemekkel átszőtt történet tele van titkokkal, érzelmi mélységgel és történelmi hitelességgel, ami ezáltal végig fenntartja az olvasó figyelmét. A szerző stílusa magával ragadó, hol fájdalmas, hol humoros, és gyönyörűen mutatja be egy családfa évszázados útját. Aki szereti a nagy ívű, érzelmileg gazdag történelmi és családi regényeket, az mindenképpen tegyen vele egy próbát.

Kiadó: Könyvek Sorban 
Megjelenés éve: 2024
Első megjelenés éve: 2016
Oldalszám: 280

Fülszöveg

Bár az első világháborúnak hivatalosan két esztendeje vége, a gyűlölet és félelem káosza továbbra is kavarog 1920 tavaszán. Az erdélyi Bükkfalván francia katonacsapat állomásozik egy röpke hétig, már békésen, átutazóban nyugati otthona felé. Az öt nap elegendő ahhoz, hogy szerelem bontakozzon ki egy fiatal baka és egy ifjú magyar leány között…
Van-e közös jövőjük a trianoni békeszerződés árnyékában?
Mitől válik különlegessé ez a látszólag szokványos történet?
Vajon összehozható-e egy viharvert, csonka család?
„Száz év? Vagány!” – kiált fel az olvasó. Valóban: 1920 és 2020 között feltárul egy igaz mese, romantikus mágikus realista regény formájában. Az Egy igen-zet története hét év honkeresés után végre meglelheti otthonát az olvasó polcán, és remélhetőleg kiváló társaságnak bizonyul majd.

 

Vélemény

Szeretném megköszönni a Magyar könyv is magyar termék mozgalom alapítóinak Sky S.T. írónőnek, Dvariecki Bálintnak és a Helma kiadónak a bizalmat és a lehetőséget, hogy elolvashattam az " Emlékkönny " című művet.

Ma egy olyan könyvet hoztam nektek a blogra, ami mélyen megérintett, és napokkal az elolvasása után is a hatása alatt vagyok. Robin O'Wrightly - Emlékkönny című regénye nem csupán egy történelmi fikció, hanem egy igaz történeten alapuló, lebilincselő családsztori, ami száz évet ölel át, és megmutatja, hogyan formálja a történelem vihara az emberi sorsokat és kapcsolatokat.
A regény a Trianon utáni, feszült Erdélybe repít minket vissza, egészen pontosan 1920 tavaszára. A bizonytalanság még mindig tapintható a levegőben az első világháború befejezését követően is, amikor egy erdélyi faluban, Bükkfalván egy hazafelé tartó francia katonacsapat állomásozik mindössze egyetlen - ám sorsfordító - hétig. Ez a rövid idő elegendő ahhoz, hogy szerelem szövődjön egy fiatal francia katona és egy magyar lány között.

Sokunkban felmerülhet az a kérdés, hogy: Van-e jövője egy ilyen kapcsolatnak a Trianon szabta, friss politikai határok árnyékában? Mitől válik különlegessé ez a látszólag szokványos románc? És összehozható-e valaha egy viharvert, csonka család?

„Szeretni nem annyit jelent, mint egymás szemébe nézni, hanem azt jelenti: együtt nézni ugyanabba az irányba.”

A regény nem kertel, ez nem egy tündérmese, nem csábít arra minket, hogy minden szép és jó lesz. Ez egy igaz családtörténet, ami 1920-ban indul, és egészen napjainkig követi a szereplők útját. A regény középpontjában Éva áll, az a fiatal lány, akinek az élete tönkre ment a francia katonával való rövid találkozás következtében. A Trianon utáni Erdélyben, a szigorú társadalmi elvárások és a család jó hírének megőrzése érdekében Éva nehéz döntések sorozata elé néz. A várandóssága miatt kitaszítottá válik, elszakadva a szülői háztól és a jövőtől, amit neki szántak (egy olyan személytől, akit nem is szeretett).
Számomra a könyv egyik legmegrázóbb szála, Éva küzdelme volt. Egyedül kell szembenéznie a jövővel, gyermekét nevelnie, majd a XX. század legnagyobb történelmi viharai – a háborúk, a politikai rendszerek változásai, a nélkülözés – mind-mind próbára teszik. Robin O'Wrightly rendíthetetlen hitelességgel és mély empátiával mutatja be Éva kitartását, erejét és az anyai szeretetet, amely átsegíti őt a legnehezebb pillanatokon is.

"A múlt kitörölhetetlen, csak a jelen valódi, és a jövendő ezekből táplálkozik."

 

Ahogy haladunk előre a történetben, a fókusz  Éváról áttevődik a következő generációkra. A regény egy valódi családságává válik, feltárva a titkokat, a kimondatlan fájdalmakat, a nehéz döntéseket, amik generációról generációra öröklődnek. Többek között, olvashatunk családon belüli erőszakról, bántalmazásról, válásról, disszidálásról, gyászról és a veszteségről is. Megjelenik a kitaszítottság érzése nemcsak Éva, de a későbbi szereplők életében is, mint Olivér, vagy Pál esetében. A sors iróniája, hogy éppen a politikával kettészakított családok, a származás és a múlt fájdalma ellenére próbálják megtalálni egymást, újra egy egésszé válni.

"[...] a háború mindig egy érzelmileg felfokozott káosz, melyben az élet és a halál szerepe átértékelődik."

Ami igazán különlegessé teszi az Emlékkönny - et, az a sokrétűsége és a mélysége. Bár az alaphelyzet egy romantikus találkozás, ez a regény sokkal több annál. Történelmi hűséggel és kidolgozott szereplőkkel mesél egy család életén keresztül a XX. század magyar és európai történelméről. Az írónő nem riad vissza a nehéz témáktól, de ereje teljében mutatja be a reményt, a túlélést és a szeretet erejét. A romantikus szál mellett megjelennek a mágikus realista könyvekből ismerős elemek is, amelyek finoman szövik át a valóságot, ezzel egyedi hangulatot adva a műnek.

"Egy háborúban az is veszít, aki nyer."

A szerző stílusa hol szarkasztikus, hol lírai, de mindig magával ragadó. Rendkívül olvasmányos regényt írt, engem teljesen beszippantott, és csak olvastam és olvastam a könyvet. A sok mélyenszántó beszélgetés, az élettel teli és olykor csintalan gyerekszereplők humora mellett, az érzelmekkel teli fordítást közvetítő tolmács mind-mind hozzáadott az élményhez. A könyv a történet hitelességét és hangulatát erősítő, rajzokkal illusztrált, ami csak emelte a mű színvonalát. A regény végén pedig, találhatunk egy részletes családfát is, ami segít nekünk a tájékozódásban – ez utóbbi a rengeteg kutatómunka bizonyítéka is egyben.

"[...] ha már az élet nem igaz, legalább a mesék legyenek azok."

 

Összességében nagyon örültem, hogy lehetőségem nyílt rá, hogy elolvashassam az Emlékkönny című művet, amely nem csupán egy könyv, hanem egy utazás is. Utazás a múltba, a történelembe, az emberi lélek mélységeibe. Megrázó és felemelő egyszerre. A szerelemről, a veszteségről, a gyökerek fontosságáról és a rendíthetetlen reményről szól.

Szívből ajánlom ezt a regényt mindazoknak, akik szeretik a valós alapokon nyugvó, magával ragadó család, -  történelmi regényeket, amelyek betekintést nyújtanak a múltba, és azokat a műveket, amelyekben a szerelem, a sors és a kitartás áll a középpontban. Készüljetek fel arra, hogy ez a könyv megérint, elgondolkodtat és sokáig veletek marad!

Köszönöm Robin O'Wrightlynak ezt az élményt!
 

A könyvet a az alábbi linken tudjátok beszerezni, illetve az írónő többi műveivel a https://robinowrightly.wordpress.com/ oldalon tudok megismerkedni.