"Az igazság az, hogy szívesebben megyek veled a pokolba, mintsem nélküled a mennyországba."
 |
| Kiadó: Ulpius - ház Magyar megjelenés: 2013 Oldalszám: 428 |
Szépség és szörnyeteg…
Lucia, a gyönyörű, csábító valkűr, és Garreth MacRieve, Lykae hercege, a parázsló szemű, szenvedélyes vérfarkas elsöprő erejű románca titkokkal és veszélyekkel terhelt – pusztulást hozhat a lányra és szeretteire is. Ám a fékezhetetlen vágynak semmi sem állhatja útját, Lucia érintése felkorbácsolja Garreth érzékeit, míg a férfi csókjának ellenállni lehetetlen.
Garreth mindenáron birtokolni akarja ezt az őrjítő nőt, védelmezni szeretné, de hogyan tudná rávenni, hogy Lucia elfogadja őrzőjének?
Egyetlen megoldás kínálkozik: Garreth kihasználja a nő gyengeségét – azt, hogy olthatatlanul vágyik a szerelmére…
Lucia származása ugyan olyan titokzatos,mint a tehetsége.
Mikor nagyon fiatal volt és először szállt szembe ördögi férjével Regin a segítségère sitetett, hogy megmentse nővére életét, elvitte
Skathi istennőhöz, aki meggyógyította és páratlan íjász tehetséggel áldotta meg.
Csupán három apró szabályt kellett betartania:
- Tisztának kell maradnia.
- 500 évente meg kell ölnie drága férjét,mikor feltámad.
- Ha elhibáz egy lövést, leírhatatlan fájdalmat kell elviselnie.
Nem is olyan bonyolultak a szabályok, igaz? Na, de mi törtènik akkor, ha porszem , jelen esetben egy vèrfarkas kerül a gèpezetbe. Ugye,hogy már nem is lesz olyan egyszerű?
Garreth és Lucia története a fent leírtakra épül, és végig nagyon izgalmas. A történetükre a Vámpíréhség óta várok. Garreth azóta belopta magát a szívembe és nem eresztett, jobban kedveltem,mint a bátyját Lachlain-t.
Az előző részhez képest, ez a könyv igazi felüdülés volt. Féltem,hogy a Démoni király csókja után mélyrepülésbe kezd a sorozat, de szerencsére ez nem így történt.
Nagyon tetszett ez a kalandos utazás az Amazonason. Az egész sztorit átjárta a kaland, a misztikum. Nem volt egy üres járat sem benne. Végig lekötött. Micsoda érzelmi hullámvasúton kellett átmenniük, mire végre egymásra találtak.
Lucia karaktere picit gyengébbre sikeredett az előzőekhez képest, ettől függetlenül, az egyik kedvenc karakteremmé nőtte ki magát. Csak az a fránya titkolózás…kevesebb bonyodalommal járt volna az utazás, ha megbízik Garreth-ben.
Emiatt kicsit nehezteltem is rá, mert amíg Lykae hercegünk, a csillagos eget is lehozta volna neki, és még egy soha ki nem ürülő tegezt is kap tőle, megèrdemelte volna,hogy beavassa a titkokba és eldöntse saját maga, hogy végig segít neki az élete árán is vagy nem.
Gareth egész fiatalon kiérdemelte már a Sötét herceg nevet, kevésbé illedelmes viselkedése miatt. Miután találkozott Lucia-val csak az az egyetlen cél lebegett a szeme előtt,hogy segítse a párját, ami miatt súlyos árat fizetett.
Bárki bármit mond, a vérfarkasok az abszolút legjobbak. Odaadóak, hűségesek, pajkosak és olyan szenvedéllyel tudnak szeretni, ahogy senki más. Garreth erre az élő példa, egy igazi alfahím. Imádtam azt a macska-egér játékot, amit játszottak.
Örültem,hogy végre kiszakadtunk New Orleans utcáiból és nagyrèszt elkerültük a Valkűrök rezidenciáját is.
Az Amazonas-on tett "hajókirándulás" igazán izgalmasra sikerült. Több alakváltóval is találkozhattunk, és egy igazán különleges fajjal is megismerkedhettünk. Voltak akik jók és voltak akik a negatív karaktereket erősítettèk, de egy valami közös volt bennük, hogy mindenki meg akart találni valamit az Amazonas-on.
Az írónő szépen vezette fel az eseményeket, egészen a végéig. Ahogy közeledett a történet vége, úgy lett egyre baljóslatúbb minden. Az egész történetet körbelengte egy misztikus, sötét szál, ami csak arra várt, hogy végre megmutatkozzon és bekebelezze hőseinket.
Akcióból és rejtèlyből nem volt hiány. Találkozhattunk piranjákkal, kajmánokkal és egy üres hajóval, ami egy előjele volt az elkövetkező törtènèseknek.
Megismerhettünk egy másik istenséget, és még Lothari is felbukkan egy röpke pillanat erejéig,hogy sok boldogságot kivánjon hőseinknek....persze ez nem így, történt, annál egy sokkal nagyobb dolgot indított el.
Garreth végig kitartó volt és nem adta fel, pedig ennyi huzavona után , simán faképnél hagytam volna a valkűrünket, amit igazából meg is tett.
Azonban a nagy finálé előtt, konkrétan megszakadt érte a szívem. Hiába a démoni megszállás, ha az embernek van egy farkasa, aki az élete árán is megvédi azt ami az övé. Az a fránya ösztön.
Vérzett Gareth után a szívem, és legszívesebben megcsapkodtam volna Lucia-t, hogy nagy részben miatta történt minden, mert képtelen volt felfedni az igazságot neki.
Itt, akár vége is lehetett volna a történetnek, de, az írónő tett róla,hogy megkapjuk a HEA-t és Lucia segítségével kizökkentette kedvenc farkasunkat , az elvesztett állapotából, ahonnan nagyon kevesen térhetnek csak vissza.
Összességében nagyon tetszett az egész könyv, pár logikai bakitól eletekintve a Vámpírszerető után, ez volt a második legizgalmasabb rész, ahol nem csak a huzavona ment a karakterek között,hanem részesei lehettünk a kalandjuknak is.
Egyre közeledik az örökösödés, a háttérben ősi, sötét erők munkálkodnak és még más is elő bújt a homályból.
Egy szó, mint száz, landolt a kedvencek között és már alig várom, hogy Vadító és Vadítóbb Lykae ikrekről olvashassak.
Aki még nem olvasta, ne hagyja ki ezt a részt, mert sok mindent előrevetít és nem mellesleg a legkalandosabb részek egyike.
Kedvenc idézetek
A démonok után, újra visszatértünk a valkűr/vérfarkas vonalhoz. Senki se ijedjen meg, mert itt több új karakterrel, fajjal ismerkedhetünk meg, akiknek számos képességei vannak. És,ha ez még nem lenne elég, a nyakunkba kaptunk egy igazi ördögi istenséget, A megtört vérszomjast, Crom Cruach - ot.
Lucia származása ugyan olyan titokzatos,mint a tehetsége.
Mikor nagyon fiatal volt és először szállt szembe ördögi férjével Regin a segítségère sitetett, hogy megmentse nővére életét, elvitte
Skathi istennőhöz, aki meggyógyította és páratlan íjász tehetséggel áldotta meg.
Csupán három apró szabályt kellett betartania:
- Tisztának kell maradnia.
- 500 évente meg kell ölnie drága férjét,mikor feltámad.
- Ha elhibáz egy lövést, leírhatatlan fájdalmat kell elviselnie.
Nem is olyan bonyolultak a szabályok, igaz? Na, de mi törtènik akkor, ha porszem , jelen esetben egy vèrfarkas kerül a gèpezetbe. Ugye,hogy már nem is lesz olyan egyszerű?
Garreth és Lucia története a fent leírtakra épül, és végig nagyon izgalmas. A történetükre a Vámpíréhség óta várok. Garreth azóta belopta magát a szívembe és nem eresztett, jobban kedveltem,mint a bátyját Lachlain-t.
Az előző részhez képest, ez a könyv igazi felüdülés volt. Féltem,hogy a Démoni király csókja után mélyrepülésbe kezd a sorozat, de szerencsére ez nem így történt.
Nagyon tetszett ez a kalandos utazás az Amazonason. Az egész sztorit átjárta a kaland, a misztikum. Nem volt egy üres járat sem benne. Végig lekötött. Micsoda érzelmi hullámvasúton kellett átmenniük, mire végre egymásra találtak.
Lucia karaktere picit gyengébbre sikeredett az előzőekhez képest, ettől függetlenül, az egyik kedvenc karakteremmé nőtte ki magát. Csak az a fránya titkolózás…kevesebb bonyodalommal járt volna az utazás, ha megbízik Garreth-ben.
Emiatt kicsit nehezteltem is rá, mert amíg Lykae hercegünk, a csillagos eget is lehozta volna neki, és még egy soha ki nem ürülő tegezt is kap tőle, megèrdemelte volna,hogy beavassa a titkokba és eldöntse saját maga, hogy végig segít neki az élete árán is vagy nem.
Gareth egész fiatalon kiérdemelte már a Sötét herceg nevet, kevésbé illedelmes viselkedése miatt. Miután találkozott Lucia-val csak az az egyetlen cél lebegett a szeme előtt,hogy segítse a párját, ami miatt súlyos árat fizetett.
Bárki bármit mond, a vérfarkasok az abszolút legjobbak. Odaadóak, hűségesek, pajkosak és olyan szenvedéllyel tudnak szeretni, ahogy senki más. Garreth erre az élő példa, egy igazi alfahím. Imádtam azt a macska-egér játékot, amit játszottak.
Örültem,hogy végre kiszakadtunk New Orleans utcáiból és nagyrèszt elkerültük a Valkűrök rezidenciáját is.
Az Amazonas-on tett "hajókirándulás" igazán izgalmasra sikerült. Több alakváltóval is találkozhattunk, és egy igazán különleges fajjal is megismerkedhettünk. Voltak akik jók és voltak akik a negatív karaktereket erősítettèk, de egy valami közös volt bennük, hogy mindenki meg akart találni valamit az Amazonas-on.
Az írónő szépen vezette fel az eseményeket, egészen a végéig. Ahogy közeledett a történet vége, úgy lett egyre baljóslatúbb minden. Az egész történetet körbelengte egy misztikus, sötét szál, ami csak arra várt, hogy végre megmutatkozzon és bekebelezze hőseinket.
Akcióból és rejtèlyből nem volt hiány. Találkozhattunk piranjákkal, kajmánokkal és egy üres hajóval, ami egy előjele volt az elkövetkező törtènèseknek.
Megismerhettünk egy másik istenséget, és még Lothari is felbukkan egy röpke pillanat erejéig,hogy sok boldogságot kivánjon hőseinknek....persze ez nem így, történt, annál egy sokkal nagyobb dolgot indított el.
Garreth végig kitartó volt és nem adta fel, pedig ennyi huzavona után , simán faképnél hagytam volna a valkűrünket, amit igazából meg is tett.
Azonban a nagy finálé előtt, konkrétan megszakadt érte a szívem. Hiába a démoni megszállás, ha az embernek van egy farkasa, aki az élete árán is megvédi azt ami az övé. Az a fránya ösztön.
Vérzett Gareth után a szívem, és legszívesebben megcsapkodtam volna Lucia-t, hogy nagy részben miatta történt minden, mert képtelen volt felfedni az igazságot neki.
Itt, akár vége is lehetett volna a történetnek, de, az írónő tett róla,hogy megkapjuk a HEA-t és Lucia segítségével kizökkentette kedvenc farkasunkat , az elvesztett állapotából, ahonnan nagyon kevesen térhetnek csak vissza.
Összességében nagyon tetszett az egész könyv, pár logikai bakitól eletekintve a Vámpírszerető után, ez volt a második legizgalmasabb rész, ahol nem csak a huzavona ment a karakterek között,hanem részesei lehettünk a kalandjuknak is.
Egyre közeledik az örökösödés, a háttérben ősi, sötét erők munkálkodnak és még más is elő bújt a homályból.
Egy szó, mint száz, landolt a kedvencek között és már alig várom, hogy Vadító és Vadítóbb Lykae ikrekről olvashassak.
Aki még nem olvasta, ne hagyja ki ezt a részt, mert sok mindent előrevetít és nem mellesleg a legkalandosabb részek egyike.
Értékelés
⭐⭐⭐⭐⭐
Kedvenc idézetek
"– Azt üzeni Tera, hogy vissza akarja kapni a tegezét – adta át Lucia az üzenetet MacRieve-nek felhúzott szemöldökkel.
– Hmm? Micsoda? Hülye kis tündér – válaszolt MacRieve ártatlan ábrázattal."
"– Most kit élesztettél fel? – kérdezte Nïx megdöbbenve.
– A főgonoszt. A Bearanyozottat. Rémlik?
– Emiatt majd később aggódunk – mondta Nïx. – Egyelőre csak egy apokalipszist állítsunk meg."
"Mit mondott volna, ha tényleg megkéri a kezét? Majd Legközelebb? Visszatérhetnénk erre, miután megözvegyültem?"
"– Küzdöttél már olyan ellenféllel, aki ellen esélyed sem volt? Valakivel, aki tüzet vagy savat köpött?
– Egyszer megküzdöttem egy gyémánttestű nővel – mondta Nïx óriási átéléssel. – Még akkor is a testét bámultam, amikor az ujjai a torkom köré fonódtak.
– Tényleg?
– Nem, azt csak az X-Menben láttam. Csak próbáltam együtt érző lenni. De úgy tűnik, nekem nincs gyenge pontom."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése