K. F. Breene - A ​rózsák romjai (A démonkirály átka 1.)

 

"Olykor, ha valamit megszeretnénk védeni, akkor el kell rejtenünk a kíváncsi szemek elől."

Kiadó: Álomgyár
Magyar megjelenés: 2022
Oldalszám: 368

Megmenthetném, ​de örökre tönkretenne.
Mindnyájan az őrült király átkától szenvedünk. Királyságunk az Idő foglya lett. Megbéklyózott minket a sötét alku, amelyet a néhai király kötött a Démonnal, aki most a pusztulásunkra tör. Az egyetlen, aki még életben tartja ezt a királyságot, nem más, mint a Szörnyeteg, a trónfosztott herceg. Ő a Tiltott Erdő vándora, és olyan végzet sújtja, amely a halálnál is rosszabb.
Ő az egyetlen reménységünk. És egyben az én rémálmom.
Elkapott, amikor beléptem a Tiltott Erdőbe. Halállal kellett volna büntetnie, de megkegyelmezett. Azonban mindennek ára van. A kastélyában kell éljek, a foglyaként. A saját céljaira akar felhasználni.
Az egész feledésre ítélt királyságot felszabadíthatnám, amelyet a Démonkirály hatalma elzárt a világtól, de ahhoz közel kell kerülnöm a Szörnyhöz. Meg kell szelídítenem, oda kell adnom magamat neki. Abba azonban belehalnék.

K. F. Breene egy új szintre emelte a kedvenc mesém történetét. Noha, az alapötlet a Szépség és Szörnyeteg története, a mű során csak elvétve találkozunk közös elemekkel, de maga az eredeti történet váza végig jelen van.

Számtalan mese-adaptációt olvastam, még több Szépség és Szörnyeteg feldolgozást. Lévén, hogy az ötletet adó mű a kedvenc mesém, így nem volt kérdés, hogy elolvasom -e A rózsák romajit is.

Maga a mese feldolgozása nagyon jól sikerült, tetszett, hogy egy teljesen más, kitalált világban vagyunk, ahol minden megtalálható, kivéve a boldog és békés életet. 

Egy sötét és fantasy világban vagyunk, ahol az őrült király ( itt, folyamatosan a GOT-ban oly sokat emlegetett őrült király jutott az eszembe), sötét alkut kötött a Démonnal, mely most az átok sulytotta város és királyság felett uralkodik. A szerző szó szerint, kifordította önmagából a mesét, és alakváltókkal, démonokkal, pokolkutyával és mindenféle elfajzott lénnyel népesítette be a Tiltott Erdőt és a hozzá tartozó királyságot.

Az átok miatt, itt mindenki az Idő foglya, ki így, ki úgy. Másként szenvednek a falusiak, és másként a királyságban ragadottak.

A Tiltott Erdő szörnyetege az egyetlen reménységük, hogy megszabaduljanak az átoktól, vagy mégsem?

A trónfosztott herceg közel sem olyan, mint a mesében, és a mi Belle-ünk se egy szende kis virágszál, aki csak arra vár, hogy megmentsék.

A történetet végig Finley, alias Belle szemszögén keresztül látjuk, emiatt picit csalódott voltam, mert egy E/3 vagy váltott szemszögnek jobban örültem volna. Talán jobban beleláthattunk volna a herceg gondolataiba, és a belső sárkányát is megismerhettük volna.

Örültem neki, hogy Finley, egy erős, független személyiséget kapott, aki mily meglepő imád olvasni és van esze is, nem csak úgy lóg a levegőben és várja a nagy csodát. Tetszett, ahogy elszántan próbálta megmenteni a szerettei életét, és a falusiakon is segített, holott, mindenki, csak a szépségét dicsérte, és meg sem látták a benne lakozó hősnőt, tudóst, megmentőt.

Egy napon, mikor az édesapja állapota rosszabbodik, visszatér a Tiltott Rengetegbe, de szerencsétlenségére, érte megy a szörnyeteg és magával viszi a kastélyba, ahol fogolyként kellene élnie.

Ismerős a sztori? 

Na, körülbelül itt véget is érnek a hasonlóságok, mert amit a kastélyban látunk, nem beszélő bútorok és használati tárgyak, hanem emberek, és démonok, incubusok és sukkubusok, akik saját szexuális vágyaik kielégítésére használják a megmaradt királyság lakóit és élvezetüket lelik az emberek szégyenében és megalázásában.

Az egész történet olyan, mintha a mese pornóverziója lenne. Amíg az átok súlya miatt, a köznép betegségtől és haláltól szenved, addig a királyság lakói a józan eszüket és ítélőképességüket veszítik el, szégyenszexel megpsékelve. Igen, jól olvasod, szégyen szex... pontosan ezt a kifejezést használta, kedvenc komornyikunk Hadriel. A vár lakói a démonok vágyainak voltak kitéve, és ha leszállt az éjszaka, senki sem menekülhetett az esti orgia party alól.

Eléggé részletgazdagon kaptunk betekintést, az ilyesfajta tevékenységekbe, ki-kivel és mikor, milyen pozícióban, jelmezben, segédeszközzel és hasonló finomságok kerültek az éjszakai orgia asztal terítékére.

Az indokolatlanul sok erotikus jelenet mellett, a történet szépen van felépítve, és ügyesen van egy-egy fontos elem beépítve az eredeti műből.

Nyfain/ szörnyeteg képes szörnnyé és emberré is változni. Szörny alakban egy hatalmas nagy sárkány képében láthatjuk, akit megcsonkítottak, és éjszakánként 

a Tiltott Erdőben portyázik és védelmezi azt, a Démonkirály által küldött démonoktól. Míg emberi alakban sebhelyektől tarkított mogorva és erőszakos jellemként látjuk. Szilárd meggyőződése, hogy elcsúfított teste miatt, nem méltó a szeretetre és együttérzésre. Saját magát okolja édesanyja halála, és a királyságot súlytó átok miatt.

Ha a sebhelyek mögé nézünk, akkor láthatjuk, hogy egy rendkívül okos és intelligens férfi, akinek kikezdhetetlen önuralma van a démonokkal szemben. Erős, de ereje fogytán, és a belső sárkánya is okoz némi fejfájást a hercegünknek.

Finley és Nyfain párosa nagyon jó együtt, de külön-külön is érdekes karakterek. Mind a kettőjüknek megvan a maga erőssége és gyengesége. Nyfain, egy igazi Alfa, ahogy Finley belső állatja is jellemezte, arra született, hogy parancsoljon, hódítson és vezesse az embereket. Míg Finley néha olyan volt, mint egy utcagyerek, hiába volt okos és művelt, amikor megszólalt, nekem nem az jutott eszembe, hogy ő lenne a mi Belle-ünk, aki megmenti a herceget, hanem valamiféle sötét ikertestvére, aki az utcán nevelkedett és kocsmákban démonokkal mulatja az időt.

A trágár beszédét leszámítva, bátor, találékony és ügyes lány, aki tényleg bármire képes lenne a szerettei megmentése érdekében. Ha kell, az életét is adná értük.

Hiába a sok jó tulajdonsásga, és még ha elnézem az utcagyerek stílusát is, akkor se tudtam őt igazán megkedvelni. Nekem már túlságosan is amazon volt, néha már azt hittem, hogy átveszi az Alfa szerepet és egyedül birkózik meg a rájuk nehezedő teherrel. 

Bízom benne, hogy az írónő a következő részekben, nem fogja elrontani a karakterét, mert egy rendkívül bátor és okos hősnő lehetne belőle.

Hadriel és Leala karaktere nagyon jól el lett találva, a komornyik és a szobalány szócsatáikon jót nevettem. Hadriel egy igazi őrült figura, akinek igencsak egyedi megnyilvánulásai vannak, de hűen szolgálja az urat és Finley-t. Egyike a királyság bizalmasai közül.

Önmagában tetszett a történet, megvan benne a mese körvonala, a tiltott helység, a rózsa jelentősége és az átok megtörése. Örültem, hogy fantasy köntösbe bújtatva tárta elénk a szerző az egész történetet, noha szerintem kicsit kevesebb erotikus jelenet és még kevesebb obszcén nyelvezet jobb lett volna. Haldier-nek és Nyfain-nak köszönhetően többet megtudunk az egyes démonokról, az átokról és annak kialakulásáról.  

Ami nagyon nem tetszett, az az volt, hogy olyan kifejezések is megfordultak a műben, ami teljesen környezetidegenek voltak. Nem hiszem, hogy a köznép vagy a nemesi család bármelyik tagja olyan kifejezéseket használt volna, mint a multitasking, vagy vonatozás ( itt nem a vasúti vonatozásra gondolok ) és még lehetne sorolni. Az írónő mellett szóljon, mindig kaptunk egy kis magyarázatot mellé, hogy éppen mit is jelent az adott "idegen" kifejezés. 

Összességében egy sötét, erotikus, perverz Szépség és Szörnyeteget kaptunk, számtalan fantasy elemmel felturbózva. Nyfain és Finley között remekül működik a kémia, összhangban vannak egymással és erős szövetségesei lehetnének egymásnak, ha nem lenne mind a kettő ennyire önfejű és védelmező. A történet szépen, gördülékenyen halad előre, nem ragadunk meg egyhelyben. A sztori egy nagyon jó függővéggel zárul, kíváncsian várom, hogy az írónő merre vezeti a történetet és milyen szerepet kapnak benne hőseink, illetve mi lehet Finley belső állata.

Aki szereti az eredeti történetet, és nem zavarja a sok erotikus tartalom, nyugodtan  tegyen vele egy próbát. Sajnos nem avattam kedvencet, de nem bántam meg, hogy elolvastam, mert maga a világ érdekes és számtalan lehetőség rejtőzik még benne.

Értékelés

⭐⭐⭐⭐

Kedvenc idézetek

"A rózsabokrok attól halnak meg, ha fuldokolnak, ha elzárják őket azoktól a dolgoktól, amiket szeretnek, mint a napfény és a víz."

 

"De azt akartam, hogy tudd, amikor én nézek rád, akkor látom a lelked szépségét is, és örömmel tölt el. Látlak téged Finley. Látlak mindenestül, és gyönyörű vagy."

 

"Könyvek sorakoztak a kicsiny helyiség polcain, mely nem volt sokkal nagyobb, mint egy felmagasztosult szekrény. De én nem bántam. Számomra ez volt a menedék. A tudás forrása. Egy kemény nap után, egy unalmas nap után, illetve lényegében bármilyen nap után idejöhettem és elmenekülhettem egy másik világba, élhettem egy másik életet."

A művet az  Álomgyár kiadó oldalán tudjátok beszerezni, illetve e-könyv formában, pedig Itt található.