Budai Gina - A ​Kísértet balladája

 

"Az emberek nem viselik el mások boldogságát, főleg ha maguknak ezt képtelenek megteremteni."

"A Kísértet Balladája" egy lenyűgöző és sötét újragondolása az Operaház Fantomjának. Budai Gina mesterien teremt gótikus, borongós hangulatot, ahol Carolina és Gustave kapcsolata a kezdeti toxikus elemek ellenére elképesztően mély és őszinte, egymást gyógyító kötéssé válik.
 A történet során az írónő az emberi lélek sötét bugyraiba kalauzol el minket, bemutatva a mérhetetlen becsvágyat és a fájdalmas bosszút, Thomas karaktere pedig kellően hátborzongatóan mutatja be a féltékenység pusztító erejét.
A regény pörgős, magával ragadó, és bár a vége keserédes, egy félmondatnyi reményt ad a folytatásra. Azonban fontos odafigyelni a figyelmeztetésekre, mert a szerző nem fél bemutatni az emberi gonoszság sötét mélységeit, illetve érzékeny olvasóknak nem ajánlott. 

Kiadó: Pitypang Megjelenés éve: 2025 Oldalszám: 352

Fülszöveg

Odalent ​a mélyben, valaki lélegzik….
A történész Caroline Dawn legnagyobb álma válik valóra, amikor munkát kap egy nemrég kúriából átalakított múzeumban. Az Afrika-kutató, Salamon Salesbury több mint százéves épülete azonban nem csak értékes leleteket rejt. A falak között, a többszintes pincében egy Kísértet mindenkit figyel.
Caroline minden vágya felderíteni a titkokat, ami Salesbury rejtélyes halálát övezi, amikor a falakból egy különleges hang csábítani kezdi. A történésznő először megpróbál ellenállni, de idővel ráébred, képtelen távol maradni a láthatatlan férfitól. Sötét szerelmük azonban halált és tragédiát hagy maga után, amit a múzeum a múlt titkaival együtt igyekszik elrejteni.
Ki lehet a Kísértet? Mi köti ehhez a régi épülethez? És vajon beleszerethetünk valakibe, aki épp olyan elátkozott és titokzatos, mint maga a Salesbury-kúria?
A sötétség, még sosem volt ennyire gyönyörű…Budai Gina harmadik regénye eltér a megszokott zsánerétől, ebben a kötetben a mély szerelem árnyalatait mutatja be, az emberi lélek sötétjét, amelyet sokszor elnyomunk magunkban.
Gótikus, dark romance történet, kizárólag felnőtteknek, amelyet az Operaház Fantomja inspirált.
Szigorúan tizennyolc éven felülieknek! A regény erőszakot, öncsonkítást, durva beszédet, részletesen leírt, erőszakos együttlétet, szexuális elemeket, függőséget tartalmaz!

Vélemény 

Mi történik, akkor, ha az Operaház Fantomjának klasszikus története kilép a párizsi operaház fényűző falai közül, és egy elátkozott angol kúria sötét, többszintes pincerendszerébe költözik? Budai Gina harmadik, a szokásos zsánerétől eltérő regénye, A Kísértet balladája pontosan erre a kérdésre adja meg a választ, egy gótikus, dark romance történet keretein belül, amely az emberi lélek legmélyebb és legfájdalmasabb árnyalatait tárja fel.

A történet középpontjában Caroline Dawn áll, egy történésznő, akinek a legnagyobb álma válik valóra, amikor munkát kap a legújabb múzeummá alakított Salesbury-kúriában. Az Afrika-kutató Salamon Salesbury több mint százéves épülete azonban nem csupán értékes leleteket, de sötét titkokat is rejt. A falak között, odalent a mélyben, egy Kísértet figyel mindent és mindenkit, és hamarosan Caroline is a figyelme közèppontjába kerül. Hősnőnk számára a rejtélyes suttogások és egy különleges hang csábítása ellenállhatatlannak bizonyul. Sötétsèget és tragèdiát hoz magával, a múlt kísértetei egyre hangosabban követelnek figyelmet maguknak.

Budai Gina mesterien teremti meg a gótikus, borongós atmoszférát, amely az egész művet körbeöleli. Az omladozó homlokzatoktól a többszintes, szinte lélegző pincéig az építészetet klasszikus gótikus motívumok ölelik át – árnyékos folyosók, pislákoló gyertyafény és a pusztulás állandó érzése. Gina prózája az érzéki részleteket szinte tapintható rettegéssel rétegzi, így maga az épület a kibontakozó tragédiában bűnrészesnek érződik. A Salesbury-kúria nem csupán egy helyszín, hanem egy élő, lélegző szereplő, melynek falai tele vannak fájdalommal és magánnyal. Ez a magány köti össze a két főszereplőt, Caroline-t és a Kísértetet, Gustave-ot is. Kapcsolatuk minden, csak nem hétköznapi: sötét, veszélyes, tele fájdalommal, és kezdetben kifejezetten toxikus. Bántják egymást, sebeket ejtenek a másikon, mégis újra és újra visszatérnek egymáshoz. A testi vonzalmon túl egy idő után a lelküket is megnyitják, és egymás gyógyítóivá válnak. Gustave számára Caroline a fény a sötétségben, míg a férfi hozza elő a hősnőnkből a rejtett, bátor és határozott oldalát.

A regény azonban több egy szenvedélyes, de viharos románcnál. A cselekményt a bosszú, a harag és egy sötét titok szövi át. A mű során az írónő bemutatja az emberi gonoszság és a mérhetetlen becsvágy legriasztóbb formáját. A történet negatív hőse, Thomas, egy erőszakos, féltékeny és gyógyszerfüggő alak, akit a viszonzatlan szerelem őrületbe kerget. Karakterén keresztül a láthatjuk a belső démonokkal való küzdelmet, és megmutatja, hogy nem mindenki az, aminek látszik.

Bár a művet  az Operaház Fantomja inspirálta – hiszen felfedezhetünk benne olyan ismerős elemeket, mint az álarcosbál vagy a lezuhanó csillár –, de a hasonlóságok itt végett is érnek. A "A Kísértet balladája" egy bátor újragondolás, amely a saját útját járja, és mer eltérni az eredeti mű végkifejletétől. A történet könnyen magába szippant, a szerző pedig végig biztos kézzel vezet minket ezen a sötét mesén keresztül.

Fontos azonban kiemelni, hogy a regény kizárólag felnőtteknek szól. A borító szépsége egy mély és felkavaró tartalmat rejt. A könyv elején figyelmeztetéseket komolyan kell venni! A történet erőszakot, öncsonkítást, durva beszédet, részletesen leírt erőszakos együttlétet és függőséget is tartalmaz, így csak az erős idegzetű olvasóknak ajánlott.

Összességében "A Kísértet balladája" egy magával ragadó utazás a szerelem és az emberi lélek sötét bugyraiba. Egy történet, amely megmutatja, hogy a sötétség is lehet gyönyörű, és a legnagyobb sebeket néha éppen az tudja begyógyítani, aki a leginkább hasonlít ránk. A keserédes befejezés és egy elejtett félmondat pedig reményt ad a rajongóknak, többek között nekem is, hogy a szerelmesek története talán még nem ért véget.

Számomra hatalmas kedvenc lett, mert megkaptam azt, amit egy ilyen stílusú műtől vártam és büszkén csücsül a polcomon, várva, hogy megèrkezzen hozzá Budai Gina következő regénye, a "A Játèkbaba balladája".

A könyvet a Pitypang Kiadó oldalán tudjátok beszerezni. Az írónőt Instagrammon itt, Facebokoon pedig itt tudjátok bekövetni. 

K. F. Breene - A rózsák trónja ( A Démonkirály átka 2. )

 

"Több esze is lehetett volna annál, hogy egy könyvmolyra bízza a könyvtárát. "

 

Kiadó: Álomgyár
Magyar megjelenés: 2023
Oldalszám: 576

Ő az egyetlen, aki megóvhat.

A Sárkányherceg megpróbált szabaddá tenni, de ebben a királyságban senki nem lehet szabad. A démonok rám találtak, és csapdába akarnak ejteni, hogy felhasználhassanak a herceg ellen. Csak idő kérdése, hogy mikor idézik meg a Démonkirályt.
Nyfain úgy gondolja, először magamat kellene megmentenem. Viszont ehhez egyezségre kellene lépnem a Démonkirállyal.
De hogyan adhatnám oda magamat annak a teremtménynek, aki mindazok szenvedéséért felelős, akiket szeretek? Mégis, ha meg akarom menteni őket, lehet, hogy nincs más választásom…
 

A történet ott folytatódik ahol az első rész véget ért. Nyfain pihen és gyógyul, miközben Finley megállás nélkül készíti az elixíreket és ápolja a sárkányt. 

Vagy mégsem? 

Már az első oldalon a Tiltott Erdőben találjuk magunkat, és kicsit olyan érzés volt,mintha lemaradtunk volna valami fontosról. 

Senki se ijedjen meg, mert pár oldallal később,megkapjuk a választ, arra a kérdésre,hogy akkor most ki, hol és miért van ott, ahol. 

Na de mégis mi történik ebben a különös, elzárt világban? 

Féltem,hogy ebben a részben is mindenhol és minden testrészből csöpögni fog mindenféle testnedv. De, hála az istennek, az írónő más irányba indult el, vagyis Finley tett róla,hogy ne úszkáljunk és fulladjunk bele a fülledt erotikába...avagy ahogy korábban Hadriel fogalmazott a szègyenszexbe.

De, ne rohanjunk ennyire előre. 

Eleinte kaptunk egy kis levélváltást , könyvcserèt és egyéb aranyos jeleneteket Finley és Nyfain jóvoltából.

Megtudtunk bizonyos információkat a királyságról, az átokról és a belső sötét vágyaikról. 

Finley élete ugyanúgy haladt tovább, ahogy eddig. Újabb és újabb elixíreket készített,és próbált segíteni az embereken. Hogy ne legyen olyan unalmas az élete, kap egy házassági ajánlatot, nem túl romantikus módon, majd egy jó nagy adag bajt és ellenséget a nyakába.

A történtet igazából innen indul be. Megismerünk pár alsóbb rendű dèmont, és talán előbújik Hannon igazi énje is. Nagyon tetszett, a határozott fellépése és a puszta nyers ereje. Már az első részben is gyanítottam,hogy a mindig békés és nyugodt Hannon-ban ott bújkál egy másik erősebb Hannon is. 

Mindenesetre, ebben a túlfűtött pajkos/pajzán mesében, ő egy olyan karakter, akire szerintem érdemes figyelni, és remélem az írónő a következő két kötetben több teret enged neki.

A démonokkal való összecsapás után,Finley a Tiltott Erdőbe menekül,hogy eljusson a királyi palotába. Nyfain és Finley találkozása igencsak szenvedèlyesre sikerült. Persze, ebben az állataik is nagy szerepet játszottak, de azért füstölt tőlük rendesen az ebook olvasóm. Fentebb említettem,hogy kevesebb démoni orgia van benne, de Finley -èk gondoskodnak az utánpótlásról, nem is akármilyen módon. 

Jókat derültem, mikor az állataik vették át az irányítást felettük, vicces és humoros jelenetek születtek belőle. 

Finley karaktere picit szerethetőbb lett számomra ebben a részben. Talán azért,mert kevesebbet káromkodott,mint korábban ( Azért nem kell félteni, itt is rendesen felvágták a nyelvét.) Határozottan érezhető volt, hogy elindult egy karakterfejlődèsen, van még hova fejlődnie, de sokoldalú és nagyon tehetséges hősnő. Elhivatott gyógyító. 

Finley és Nyfain kapcsolata tele van szenvedéllyel, haraggal, vággyal és hihetetlenül mély érzelmekkel. Megismerjük Finley érzelmesebb oldalát is, nekem kimondottan tetszett,hogy mert sírni, amikor úgy érezte,hogy szüksége van rá, és csodálom az őszinteségèèrt, soha nem félt elmondani a véleményèt Nyfain -nak, holott sokszor falakba ütközött, mert még mindig olyan fafejű tudott lenni a herceg. Erős és bátor karakter, aki szó szerint a végsőkig képes elmenni, ha úgy érzi,hogy ezzel közelebb kerül az átok megtörèsèhez.

Nyfain, továbbra is egy igazi Alfa, aki sokszor viaskodik a saját sárkányával és a saját èrzelmeivel. Nem tudja elengedni a múltat, de Finyle -nek hála, van miért élnie. Képes lenne az életèt adni, ha ezzel megmenthetnè a királyságát. Örültem,hogy bepillanthattunk a sárkány és a herceg lelkèbe is, részben megèrtettem ,hogy miért is volt olyan, amilyen, de jobban örültem volna, ha az ő szemszögèn keresztül beláthattunk volna a Tiltott Rengeteg védelmi feladatai közé, és kicsivel több akcióban lett volna részünk a herceg mellett.

A védelmező és parancsolgató stílusa továbbra is előtèrben van, de néha kedvem lett volna fejen koppintani, amiért ennyire túlzásba vitte. Értem én,hogy Finley -t akarta védeni, na de abba, azért a sárkánynak és a hölgyeknek, igen Finley és az állatkájának is lett volna némi beleszólása, és teljesen más lapot szerettek volna kiosztani egymásnak.

A Démonkirályra már az elejétől fogva kíváncsi voltam, és valami rémes teremtmènynek képzeltem el. Helyette kaptunk egy olyan fogonoszt, aki csak fenyegeti a herceget, hogy mi lesz a birodalommal, ha végez vele.

Nagyon jókat nevettem, azon ,ahogy tartott és valamilyen szinten félt is a sárkánytól. Szóval, nekem kicsit csalódás volt a nagy gonosz Démonkirály.

Finley és a Dolion alkuja tetszett, főleg az,hogy mennyire alábecsültèk a másikat, és így több lapot is ki lehetett játszani, és még valahol nyitva is marad egy kiskapu.

A történet végére Finley egy sokkal erősebb és okosabb alakváltóvá vált, és ezt a démonokkal való "játszadozás" során be is bizonyította. Féltem,hogy teljesen átveszi az Alfa szerepét, de hála az égnek ez nem így volt, bár nem sok kellett hozzá.

Összességében a kisebb, nagyobb logikai hibák ellenére is nagyon tetszett a történet, sokkal jobb volt,mint az előző rész. Több minden történt és még több mindenre derült fény.

Jadrek egy igazi kis sz*rgombóc a javából, nem árulom el,hogy miért, de kíváncsian várom,hogy fog alakulni a sorsa.

Finley és Nyfain kapcsolata már az előző részben is bimbózott a felszín alatt, itt tovább mèlyültek az èrzelmek, és egy nagyon szép búcsúlevelet is kaptunk, amiben több kérdésre is megkapjuk a választ. Többek között mi lehet Finley állata és miért nem akarta megjelölni, és ezzel kinyilvánítani,hogy ő a párja.

A kémia hihetetlenül perzselő kettejük között. Szó szerint lángolt az ebook olvasóm, de az erotikus részek mellett kaptunk több aranyos jelenetet is, a szócsatáikon és az állatokon továbbra is jól szórakoztam.

Hadriel egy szuper karakter, nélküle unalmas lenne a sztori, remélem találkozunk még vele a későbbiekben is.

A történet igazi függővèggel ért véget. Kíváncsi vagyok , hogy Finley hogyan birkózik meg a Dolion-nal kötött alkuja következményeivel és, hogy Nyfain-ra és a királyságra, milyen hatással lesz.

Bízom benne,hogy felfelé szárnyal a sorozat, mert még mindig látok benne bőven potenciált, mégha az alapmű továbbra is csak a vázát adja az egész " mesének".

Ajánlom mindenkinek,aki szereti a sötét és erotikus meséket. Az èrzèkenyebb olvasóknak,viszont nem, mert túl sok obszcén kifejezés, erőszak és tömènytelen testnedvcsere történik a műben, ami nem éppen visszafogottra sikeredett.

Én mindenesetre élveztem és landolt a kedvenceim között, még a hibái ellenére is.

Értékelés

⭐⭐⭐⭐⭐

Kedvenc idézetek

"A szeme megremegett és egy pillanatra becsukódott. Amikor újra kinyitotta, a pupillái összeszűkültek a dühtől.

Visszatért az ember.

Akkor én most lelépek – gondolta az állatom. – Élvezd a haragját."

"– Az esetek többségében élet-halál harchoz vezet. Ha egy hím ragadná meg a torkom, habozás nélkül végeznék vele. – Felmordult. – Ha egy nőstény csinálná ugyanezt, gondoskodnék arról, hogy soha többé ne legyen kedve megismételni."

"A sarkon túlról ekkor meghallottam Hadriel kántáló hangját:

– Kopogj egyet, ha bajban vagy, kettőt, ha már meg is haltál.

– Nagyon vicces! – kiáltottam, és egy könyvvel a kezemben lemásztam a létráról. Találomra kaptam fel."

A könyvet az Álomgyár kiadó oldalán tudjátok megvenni, e-könyvben pedig Itt tudjátok beszerezni.

K. F. Breene - A ​rózsák romjai (A démonkirály átka 1.)

 

"Olykor, ha valamit megszeretnénk védeni, akkor el kell rejtenünk a kíváncsi szemek elől."

Kiadó: Álomgyár
Magyar megjelenés: 2022
Oldalszám: 368

Megmenthetném, ​de örökre tönkretenne.
Mindnyájan az őrült király átkától szenvedünk. Királyságunk az Idő foglya lett. Megbéklyózott minket a sötét alku, amelyet a néhai király kötött a Démonnal, aki most a pusztulásunkra tör. Az egyetlen, aki még életben tartja ezt a királyságot, nem más, mint a Szörnyeteg, a trónfosztott herceg. Ő a Tiltott Erdő vándora, és olyan végzet sújtja, amely a halálnál is rosszabb.
Ő az egyetlen reménységünk. És egyben az én rémálmom.
Elkapott, amikor beléptem a Tiltott Erdőbe. Halállal kellett volna büntetnie, de megkegyelmezett. Azonban mindennek ára van. A kastélyában kell éljek, a foglyaként. A saját céljaira akar felhasználni.
Az egész feledésre ítélt királyságot felszabadíthatnám, amelyet a Démonkirály hatalma elzárt a világtól, de ahhoz közel kell kerülnöm a Szörnyhöz. Meg kell szelídítenem, oda kell adnom magamat neki. Abba azonban belehalnék.

K. F. Breene egy új szintre emelte a kedvenc mesém történetét. Noha, az alapötlet a Szépség és Szörnyeteg története, a mű során csak elvétve találkozunk közös elemekkel, de maga az eredeti történet váza végig jelen van.

Számtalan mese-adaptációt olvastam, még több Szépség és Szörnyeteg feldolgozást. Lévén, hogy az ötletet adó mű a kedvenc mesém, így nem volt kérdés, hogy elolvasom -e A rózsák romajit is.

Maga a mese feldolgozása nagyon jól sikerült, tetszett, hogy egy teljesen más, kitalált világban vagyunk, ahol minden megtalálható, kivéve a boldog és békés életet. 

Egy sötét és fantasy világban vagyunk, ahol az őrült király ( itt, folyamatosan a GOT-ban oly sokat emlegetett őrült király jutott az eszembe), sötét alkut kötött a Démonnal, mely most az átok sulytotta város és királyság felett uralkodik. A szerző szó szerint, kifordította önmagából a mesét, és alakváltókkal, démonokkal, pokolkutyával és mindenféle elfajzott lénnyel népesítette be a Tiltott Erdőt és a hozzá tartozó királyságot.

Az átok miatt, itt mindenki az Idő foglya, ki így, ki úgy. Másként szenvednek a falusiak, és másként a királyságban ragadottak.

A Tiltott Erdő szörnyetege az egyetlen reménységük, hogy megszabaduljanak az átoktól, vagy mégsem?

A trónfosztott herceg közel sem olyan, mint a mesében, és a mi Belle-ünk se egy szende kis virágszál, aki csak arra vár, hogy megmentsék.

A történetet végig Finley, alias Belle szemszögén keresztül látjuk, emiatt picit csalódott voltam, mert egy E/3 vagy váltott szemszögnek jobban örültem volna. Talán jobban beleláthattunk volna a herceg gondolataiba, és a belső sárkányát is megismerhettük volna.

Örültem neki, hogy Finley, egy erős, független személyiséget kapott, aki mily meglepő imád olvasni és van esze is, nem csak úgy lóg a levegőben és várja a nagy csodát. Tetszett, ahogy elszántan próbálta megmenteni a szerettei életét, és a falusiakon is segített, holott, mindenki, csak a szépségét dicsérte, és meg sem látták a benne lakozó hősnőt, tudóst, megmentőt.

Egy napon, mikor az édesapja állapota rosszabbodik, visszatér a Tiltott Rengetegbe, de szerencsétlenségére, érte megy a szörnyeteg és magával viszi a kastélyba, ahol fogolyként kellene élnie.

Ismerős a sztori? 

Na, körülbelül itt véget is érnek a hasonlóságok, mert amit a kastélyban látunk, nem beszélő bútorok és használati tárgyak, hanem emberek, és démonok, incubusok és sukkubusok, akik saját szexuális vágyaik kielégítésére használják a megmaradt királyság lakóit és élvezetüket lelik az emberek szégyenében és megalázásában.

Az egész történet olyan, mintha a mese pornóverziója lenne. Amíg az átok súlya miatt, a köznép betegségtől és haláltól szenved, addig a királyság lakói a józan eszüket és ítélőképességüket veszítik el, szégyenszexel megpsékelve. Igen, jól olvasod, szégyen szex... pontosan ezt a kifejezést használta, kedvenc komornyikunk Hadriel. A vár lakói a démonok vágyainak voltak kitéve, és ha leszállt az éjszaka, senki sem menekülhetett az esti orgia party alól.

Eléggé részletgazdagon kaptunk betekintést, az ilyesfajta tevékenységekbe, ki-kivel és mikor, milyen pozícióban, jelmezben, segédeszközzel és hasonló finomságok kerültek az éjszakai orgia asztal terítékére.

Az indokolatlanul sok erotikus jelenet mellett, a történet szépen van felépítve, és ügyesen van egy-egy fontos elem beépítve az eredeti műből.

Nyfain/ szörnyeteg képes szörnnyé és emberré is változni. Szörny alakban egy hatalmas nagy sárkány képében láthatjuk, akit megcsonkítottak, és éjszakánként 

a Tiltott Erdőben portyázik és védelmezi azt, a Démonkirály által küldött démonoktól. Míg emberi alakban sebhelyektől tarkított mogorva és erőszakos jellemként látjuk. Szilárd meggyőződése, hogy elcsúfított teste miatt, nem méltó a szeretetre és együttérzésre. Saját magát okolja édesanyja halála, és a királyságot súlytó átok miatt.

Ha a sebhelyek mögé nézünk, akkor láthatjuk, hogy egy rendkívül okos és intelligens férfi, akinek kikezdhetetlen önuralma van a démonokkal szemben. Erős, de ereje fogytán, és a belső sárkánya is okoz némi fejfájást a hercegünknek.

Finley és Nyfain párosa nagyon jó együtt, de külön-külön is érdekes karakterek. Mind a kettőjüknek megvan a maga erőssége és gyengesége. Nyfain, egy igazi Alfa, ahogy Finley belső állatja is jellemezte, arra született, hogy parancsoljon, hódítson és vezesse az embereket. Míg Finley néha olyan volt, mint egy utcagyerek, hiába volt okos és művelt, amikor megszólalt, nekem nem az jutott eszembe, hogy ő lenne a mi Belle-ünk, aki megmenti a herceget, hanem valamiféle sötét ikertestvére, aki az utcán nevelkedett és kocsmákban démonokkal mulatja az időt.

A trágár beszédét leszámítva, bátor, találékony és ügyes lány, aki tényleg bármire képes lenne a szerettei megmentése érdekében. Ha kell, az életét is adná értük.

Hiába a sok jó tulajdonsásga, és még ha elnézem az utcagyerek stílusát is, akkor se tudtam őt igazán megkedvelni. Nekem már túlságosan is amazon volt, néha már azt hittem, hogy átveszi az Alfa szerepet és egyedül birkózik meg a rájuk nehezedő teherrel. 

Bízom benne, hogy az írónő a következő részekben, nem fogja elrontani a karakterét, mert egy rendkívül bátor és okos hősnő lehetne belőle.

Hadriel és Leala karaktere nagyon jól el lett találva, a komornyik és a szobalány szócsatáikon jót nevettem. Hadriel egy igazi őrült figura, akinek igencsak egyedi megnyilvánulásai vannak, de hűen szolgálja az urat és Finley-t. Egyike a királyság bizalmasai közül.

Önmagában tetszett a történet, megvan benne a mese körvonala, a tiltott helység, a rózsa jelentősége és az átok megtörése. Örültem, hogy fantasy köntösbe bújtatva tárta elénk a szerző az egész történetet, noha szerintem kicsit kevesebb erotikus jelenet és még kevesebb obszcén nyelvezet jobb lett volna. Haldier-nek és Nyfain-nak köszönhetően többet megtudunk az egyes démonokról, az átokról és annak kialakulásáról.  

Ami nagyon nem tetszett, az az volt, hogy olyan kifejezések is megfordultak a műben, ami teljesen környezetidegenek voltak. Nem hiszem, hogy a köznép vagy a nemesi család bármelyik tagja olyan kifejezéseket használt volna, mint a multitasking, vagy vonatozás ( itt nem a vasúti vonatozásra gondolok ) és még lehetne sorolni. Az írónő mellett szóljon, mindig kaptunk egy kis magyarázatot mellé, hogy éppen mit is jelent az adott "idegen" kifejezés. 

Összességében egy sötét, erotikus, perverz Szépség és Szörnyeteget kaptunk, számtalan fantasy elemmel felturbózva. Nyfain és Finley között remekül működik a kémia, összhangban vannak egymással és erős szövetségesei lehetnének egymásnak, ha nem lenne mind a kettő ennyire önfejű és védelmező. A történet szépen, gördülékenyen halad előre, nem ragadunk meg egyhelyben. A sztori egy nagyon jó függővéggel zárul, kíváncsian várom, hogy az írónő merre vezeti a történetet és milyen szerepet kapnak benne hőseink, illetve mi lehet Finley belső állata.

Aki szereti az eredeti történetet, és nem zavarja a sok erotikus tartalom, nyugodtan  tegyen vele egy próbát. Sajnos nem avattam kedvencet, de nem bántam meg, hogy elolvastam, mert maga a világ érdekes és számtalan lehetőség rejtőzik még benne.

Értékelés

⭐⭐⭐⭐

Kedvenc idézetek

"A rózsabokrok attól halnak meg, ha fuldokolnak, ha elzárják őket azoktól a dolgoktól, amiket szeretnek, mint a napfény és a víz."

 

"De azt akartam, hogy tudd, amikor én nézek rád, akkor látom a lelked szépségét is, és örömmel tölt el. Látlak téged Finley. Látlak mindenestül, és gyönyörű vagy."

 

"Könyvek sorakoztak a kicsiny helyiség polcain, mely nem volt sokkal nagyobb, mint egy felmagasztosult szekrény. De én nem bántam. Számomra ez volt a menedék. A tudás forrása. Egy kemény nap után, egy unalmas nap után, illetve lényegében bármilyen nap után idejöhettem és elmenekülhettem egy másik világba, élhettem egy másik életet."

A művet az  Álomgyár kiadó oldalán tudjátok beszerezni, illetve e-könyv formában, pedig Itt található.