Sütő Éva - Átverve (Olivia Fox naplója 1.)

 

" [...] nagyi mindig azt mondta, annak kell örülni, ami van. Nem az után siránkozni, ami lehetne, de nincs."

Az Átverve egy nem mindennapi történet nem mindennapi szereplőkkel, de annál valóságosabb eseményekkel. Naplóregèny lévén, Olívia szemszögéből ismerjük meg apránként az alaptörtènetet. Az akkor még csak 17 éves lány a felnőtté válás küszöbén állva megtapasztalja a kiváltságosok életét, tipikus tinédzser problémákkal küzd, majd a napló által bemutatja a mindennapi életét és a családjához fűződő érzelmeit, gondolatait. Egy vègzetes napon Olivia élete fenekestül felfordul onnantól kezdve kicsúszik a talaj a lába alól és mi csak kapkodjuk a fejünket a bekövetkező események sorozatán. Izgalmakban, erőszakban, csavaros fordulatokban gazdag történet, melyet végig körbeölel a sötétség és kegyetlenség.

Kiadó: Helma
Megjelenés éve: 2024
Oldalszám: 384

Fülszöveg 

Olivia Fox élete 17 évesen gyökeresen megváltozik, amikor elveszíti édesanyját. Barátnőjével egy szilveszter éjszakán megtámadják őket. A kisváros alvilágának jól ismert alakjai, a Rossi testvérek mentik meg az életüket. Olivia apja, a rendőrkapitány, a lekötelezettje lesz Fabionak, a legidősebb testvérnek. De mi a férfi valódi célja? Olivia egyre inkább elveszti az irányítást a saját élete felett, teljes mértékben Fabio hatása alá kerül.
Egy csodálatosnak induló délutánon, a férfi karjai helyett, egy fegyveres rablás kellős közepén találja magát. Élete fenekestül fordul fel, amikor meg kell hozni a döntést: kinek az élete fontosabb számára? Az apjáé? Vagy Fabióé?
Kövesd Olivia útját a sötét titkokkal teli világba!

Vélemény

Szeretném megköszönni a Magyar könyv is magyar termék mozgalom alapítóinak Sky S.T. írónőnek, Dvariecki Bálintnak és a Helma kiadónak a bizalmat és a lehetőséget, hogy elolvashattam Sütő Éva debütáló regény sorozatának első részét, ami az Átverve címet viseli.

A kezdő kötetben a 17 éves Olivia életét, érzelmeit napló bejegyzésekből ismerhetjük meg. Ezáltal közelebb kerül hozzánk maga a karakter, hiszen minden jót és rosszat is leír és megosztja az olvasóval. Eleinte a tipikus korosztályának megfelelő problèmákkal küzd, tanulás, pasik, szüzesség elvesztése, majd elmeséli nekünk a családjához fűződő kapcsolatát, hogy bár együtt vannak a szülei, de mégis mintha külön életük lenne. Anyja, apja is szereti őt, de annyira azért, nem, hogy hosszabb ideig együtt is maradjanak, mert a munka az első és minden más csak utána jöhet....így van ez magával Oliviával is. Sajnáltam őt emiatt, biztos vagyok benne, hogy lelke mélyén örült volna egy szegényebb, de összetartóbb családnak. Miután anyja gondoskodott Olivia szüzességènek elvesztésèről, Oli élete, felfogása és szexuális étvágya nagy fordulatot vett. Innentől kezdve, elindított egy olyan lavinát, ami minden egyes rossz döntèsènek köszönhetően egyre nagyobb lett, míg végül teljesen maga alá temette. Az anyai gondoskodásnak köszönhetően, pedig minden egyes alkalom, egy újabb szög lett a koporsójában. Az Átverve a dark romance és a pszicho - thriller szerelemgyereke, amely elhúzza előtted a mézesmadzagot, kihasználja a hiszèkenysèged, becsalogat az aranykalitkába, míg végül kattan a bilincs a bokádon és, csak akkor jössz rá, hogy rossz irányba tart az életed, amikor már nem te döntesz felette.

Olivia alapjában véve egy okos, fiatal lány, aki tudja, mit akar az élettől, tervei vannak a jövőjét illetően, azonban rákap a testiségre és, mint egy succubus lesi a következő potenciális jelöltet, aki kielégíti mérhetetlen étvágyát. Sajnos, Olit pontosan ez a mérhetetlenül nagy hedonista élet, indította el azon a bizonyos lejtőn, míg végül a szakadékban állt meg. Sokszor elég volt két szép szó, egy kis lepedőgyűrès és máris másként látta a dolgokat. Hiába tudta, hogy nem jó neki, hiába akart kiszállni, a testi vonzódás, a szexuális vágy Fabio után mindig legyűrte. Ria és Olivia kapcsolata azon ritka barátságok közé tartozik, akik mindent tudnak egymásról, mindent megosztanak egymással és mindent is együtt csinálnak, bizony még azt is. Végül egy szerencsétlen szilveszteri buli után Ria kezdte másképp látni a dolgokat és mindent is akart, ami az Oliviaè. A lányok kapcsolata Fabio miatt vagy inkább neki köszönhetően megromlott. Olivia egyedül maradt és teljesen Fabio hatása alá került. Sokszor fájt olvasni a törtènèseket, èreztem Olivia félelmèt, a haragját, a tehetetlenségèt. Máskor, pedig szívem szerint kitèptem volna a lapok közül, hogy leszidjam, amiért ennyire ostoba és buta döntéseket hoz, mert neki elég egy menet és máris elszáll az agya. Fabio, pont ezt a gyengeségèt használta ki és úgy csűrte - csavarta a szálakat, hogy Olivia sehogy se jöhessen ki jól belőle.

A történet a közepètől indul be igazán, majd a végén visszaemlékezèsekből tudjuk meg, hogy végülis mi történt vele. Még olvasni is szörnyű volt, annyira élethűen van tálalva az egész sztori, hogy látod magad előtt és átèrzed az egész tortúrát, amin keresztül kellett mennie. Olyan jó lett volna megölelni és elmondani neki, hogy nincs egyedül és bírja még ki egy kicsit. Fabio az a tipikus szép piros alma, ami belülről rohad. Ravasz, pènzèhes és agresszív, aki azt hiszi, hogy minden nő a lábai előtt hever. Hatalmának köszönhetően messze elér a keze és bizony Olit sem kímélte. Manipulatív és erőszakos, de még ő sem tud túl járni mindenki eszén.

Az Olivia Fox naplója nehéz olvasmány, lévén, hogy igaz történet alapján íródott, még nagyobb hatással volt rám, mintha egy kitalált történet lenne. Olivia egy élő hús - vér nő volt, aki átèlte a poklok poklát. Az írónő nagyon hitelesen adja vissza a történetet, végig fent tudja tartani az olvasó figyelmét, minden egyes nappal egyre sötétebbek, szomorúbbak a naplóbejegyzések és érzed, hogy ebből nincs kiút, segíteni szeretnèl Olinak, de nem tudsz. Csendesen, könnyeidet nyelve olvasod a bejegyzéseit és csak abban bízol, hogy az utolsó oldalon kapsz egy kis remènysugarat, hogy valami jó mégis történik vele.

Minden elismerésem Sütő Éva írónőnek, aki megosztotta velünk Olivia Fox életének első fejezetèt, nem is akármilyen módon. Nehéz olvasmány, tele fájdalommal, erőszakkal és szenvedèllyel. Egy hurrikán erejével csap le rád és csak remélni tudod, hogy túléled a következő találkozást. A zsáner kedvelőinek kötelező darab, már csak azért is, mert egyedi stílusban íródott és naplóbejegyzèseinek köszönhetően a feszültség egyre csak fokozódik a sztori előrehaladásával. Számomra az év egyik nagy kedvence lett, és izgatottan várom a folytatást, mert biztos vagyok benne, hogy az utolsó bejegyzésnek lesz még folytatása, a kérdés már csak az, hogy mit jelent ez Oliviára nézve.

A könyvet a Helma Kiadó oldalán tudjátok beszerezni, ahol egy rövidke beleolvasót is találtok.

Alyona Crower - Árnyak és csillagok ( A Sötét erdő őre )

 

"Néha az emberek noszogatásra szorulnak, máskülönben képtelenek meghozni a megfelelő döntést."

Egy véletlen folytán bukkantam rá az Árnyak és csillagok című műre. Nem szoktam borító alapján könyvet megítélni, de úgy vonzott magához, mint mágnes a vasat. A mű beltartalma is olyan varázslatos volt, mint a külseje. Nagyon szeretem az olyan műveket, amelyekben a mitológia és a folklór nagy szerepet játszik, ha meg szláv vagy orosz elemeket tartalmazz, akkor, már meg is vett kilóra.Végig nagyon izgalmas volt, tetszett, hogy több szemszögből is követhetjük az eseményeket. A karaktereket könnyű volt megkedvelni. A negatív karakterek is egész érdekesen voltak felèpítve, a harag és bánat sok mindent kihoz az emberből. A sötét erdő titka nekem nagyon tetszett, szívesen olvastam volna még róla. A vége folytatásèrt kiált, és bízom benne, hogy az írónő elhozza nekünk, mert nagyon sok potenciál van még a történetben.

Kiadó: Magánkiadás, PublishDrive 
Megjelenés ideje: 2023/2024
Oldalszám: 368

Fülszöveg 

Snezana többre vágyik az egyszerű mindennapoknál. Azonban nem is sejti, mennyire meg fog változni az élete. Mindaz a rémséges mendemonda, amit gyermekként hallott a faluja határában húzódó Sötét erdőről és a benne élő árnyakról, egycsapásra valósággá válik. Megelevenednek legszörnyűbb félelmei: kénytelen szembenézni megszállott udvarlója bosszújával, egy barát árulásával és a veszteség fájdalmával. Viszont van valami, ami még ezeknél is borzalmasabb: az őrparancsnok hatalomvágya, aki mindent elkövet, hogy megkaparintsa őt és a Medve lányainak erejét.

Snezana vajon szövetségesre lel a titokzatos, varázserejű férfi, Darien személyében, vagy a férfit, akárcsak a parancsnokot, a hatalomvágy hajtja?

Vélemény 

„Valamikor régen az emberek azt hitték, hogy ha valaki meghal,egy holló viszi át a lelkét a holtak birodalmába. De ha az emberrel még életében valami borzalmas dolog történt, megeshet, hogy a kínzó bánat miatt a lelke a túlvilágon sem talál nyugalmat. És néha, nagyon ritkán, a holló visszatérhet a lélekkel, hogy az jóra fordíthasson mindent, ami rossz."

Nagyon szeretem a Brendon Lee féle Holló című filmet, így hatalmas elvárással indultam neki a történetnek, mert, ha egy ilyen híres idézettel kezdünk neki a sztorinak, akkor az csak egyedi és különleges lehet. 
Szerfelett kedvelem az orosz vagy szláv folklórral körbefont fantasy történeteket, mert ezeknek a meséknek, mindig olyan különlegesen sötét hangulata van, ami teljesen magába szippantja az olvasót. Nem volt ez másképp az Árnyak és csillagokkal sem. Az első pár oldal után, teljesen belefeledkeztem a műbe, olyan könnyű volt elveszni benne. Szinte sodort magával a hangulata, ehhez nagyban hozzájárult az is, hogy érdekesen és rèszletgazdagon ír a szerző. A történet eleven volt, a szereplők èletrekeltek a lapokon és titokban arra vágytam, hogy belèphessek a sötét erdőbe, és része legyek én is Snezana világának.
Ez a mű egy igazi fantasy, amit minden fantasy rajongónak kötelező elolvasnia. Az a bizonyos fantasy, ahol lassan haladunk előre és minden egyes fejezetben újabb és újabb dolgokra derül fény. Imádtam, hogy az írónő nem a romantikus szálat helyezte előterébe, hanem végig a küldetésen, a túlèlèsen és magán a világ, helyszínek bemutatásán volt a hangsúly. Külön köszönet és hála a slow burn romance-èrt, mert számomra így teljesen hiteles lett Snezana és Darien szerelme.

A jól felépített cselekmény mellett, az írónő arra is külön figyelmet szentelt, hogy karakterei érzelmeit, kapcsolatait, motivációjukat jól látható és érthető módon mutassa be az olvasónak. A szereplők jól kidolgozottak, jellemvonásaik révén könnyen tudunk azonosulni velük, vagy éppen teljesen elhatárolódunk tőlük. A negatív karaktereket, nagyon ügyesen jellemezte és ábrázolta az írónő, hiszen ők sem születtek gonosznak, de a sors csúnyán bemutatott nekik, és a harag, a bánat, a tehetetlenség a hatalom utáni sóvárgás átformálta őket, s az egykor megvetett emberekből félelmet nem ismerő ádáz harcosok, stratégák, árulok lettek.
A két nővér, Snezana és Rada közötti gyengelábakon álló testvéri kötelék, már a regény elején megmutatkozott. Snezena, mint az idősebb nővér, óvta és féltette a húgát és óvva intette a mindenféle férfiaktól és a nagyravágyó természetétől. Rada, kiakart törni a szürke és sehova nem vezető vetkai mindennapokból. Gazdag férjet szeretett volna magának, hogy pazar és fényűző életet élhessen, miközben hatalmat is kap ezáltal. Egymás ellentétei voltak, míg Snezanat titokzatos módon vonzotta a sötét erdő és vigyázott a testvéreire, segített a szüleinek, addig Rada kereste a kiutat a jelenlegi életéből, hordozta magában a korábbi bánatát, haragját. Szülei eltiltották az egyetlen dologtól, ami érdekelte, az íjászattól, és haragudott, amiért Snezananak mindent megengedtek. Örök második volt, aki nem tudott nővére árnyékából kitörni, egészen addig, amig egy végzetes éjszakán a cár emberei el nem viszik, egy félreértésnek köszönhetően. Anatolij és Darien kapcsolata sem fekete és fehér, voltak idők, amikor megpróbált segíteni Darien a parancsoknak, de Anatolij konok és makacs volt, és egy rossz döntésének köszönhetően húga az életével fizetett. Húga elvesztése után, teljesen kifordult önmagából és csak az éltette, hogy hatalmat szerezzen magának és bosszút álljon húga elvesztéséért, egy olyan emberen, aki már nem tudott rajta segíteni. Anatolij és Rada közötti hasonlóság, hamar megmutatkozott, rövid időn belül egy hullámhosszon mozogtak, mind a  kettőjüket  a minél magasabbra jutással járó hatalom éltette. Mindenki felett akartak állni, hogy bebizonyítsák, ők is képesek valamire és bosszút álljanak azokon, akik megkeserítették addigi életüket. A közöttük lévő viszony, eleinte csak a testiségen és vágyaik csillapításnál alapult, míg Anatolijt Rada szépsége és vad természete fogta meg, addig Rada a biztonság és feljebb jutás reményében adta oda magát.
Bízom benne, hogy, ha lesz folytatása, az írónő valami úton-módon megkegyelmez Anatolijnak és Radaval karöltve kinővik magukat negatív vagy pozitív irányba.
Darien és az árnyak kapcsolata nagyon érdekes volt, tetszett, hogy neki is volt nehezebb, sötétebb oldala. Az írónő tökéletesen mutatta be nekünk, hogy milyen az, ha valaki a múlt rabságában ragad, az önvád és saját maga büntetése azáltal, hogy nem engedi, hogy bárki is közel kerüljön hozzá. Az önkéntes magányba vonulás, és a rossz hírnév fenntartása, mind része annak, hogy ne alakítson ki szoros kapcsolatot senkivel, így a múlt nem ismételheti meg önmagát.

Anatolij története szomorú és fájdalmas, valahol érhető, hogy miért akart előrébb jutni. A remènyvesztettsègből, a magányból való kitörés, a húga halála és a hatalommal járó erő, mind - mind részese volt annak, hogy az egyik legnagyobb stratégája legyen a történetnek. Vajon a Radaval való kapcsolata is, csak egy újabb lépés volt a sakk táblán, vagy hosszú idő után, tényleg képes volt emberi érzéseket táplálni egy másik ember iránt? 
Rada, a tipikus másodszülött lány, aki nővére árnyékában éli mindennapjait, és, aki többre vágyik, mint amire hivatott. Számára Irina adta meg a kezdő lökést, majd Anatolij mellett kezdet kiteljesedni. A történet vége felé, nehéz volt eldönteni, hogy ki irányít kit. Rada személyisége teljesen megváltozott, vagy felszínre tört, minden eddigi sèrtettsège, haragja és végre megmutathatta , hogy különleges erő nélkül is van hatalma és jobb, ha fèlnek tőle. Ő is, akárcsak Anatolij a hatalom megszállottja lett. Szívesen olvastam volna még a kapcsolatukról, hiszen mind a ketten stratégák és harcosok és egyikük sem engedi ki a kezei közül az irányítást. Egyszer talán választ kapunk az őket érintő kérdésekre is és bízom benne, hogy nem ez volt az utolsó találkozásuk.
Snezana egy nagyon összetett karakter, aki a történet egy részében keresi önmagát, az erejét és a világban betöltött szerepét. A teljes ereje szinte teljesen végig rejtve marad, ettől függetlenül nem mondanám gyenge karakternek, neki másban is nagyon fontos szerepe volt. Neki köszönhetően Darien újból élettel teli lett , aki képes volt elengedni a múltat és továbblépni egy olyan személy társaságában, aki megmutatta a fényt az alagút végén, aki az életét bízta rá, abban a reményben, hogy a jó ügy érdekében cselekszenek. Nagyon szépen, hitelesen fejlődött mind a kettőjük karaktere, a szerelmük lassan teljesedett be és éppen csak annyi romantikus pillanat volt, amennyire feltétlenül szükség volt. Noha, nem a szerelmük volt a középpontban, ettől függetlenül a kémia végig megvolt közöttük, a sorok között érezni lehetett a kettejük között fellobbanó apró parazsat, mely a történet végére elemi erővel kezdett égni.
Darien hatalmas kedvenc lett, imádtam, hogy mennyi rejtély és titok övezi. Az árnyakkal való kapcsolata érdekes volt, és egy bizonyos jelenetben kiderült, hogy neki is van egy sötét oldala. A múltja szomorú és emiatt örök magányra ítélte magát. Életét arra tette fel, hogy megvèdje a népét, a sötét erdőt és annak minden lakóját az emberi kegyetlensègtől. 

A történetvezetès teljesen jó ütemben haladt, szépen harmonikusan kapcsolódtak egymáshoz a különböző fejezetek. A lelemènyes olvasó, még az utolsó fejezeteknèl, egy elejtett mondat miatt, rájöhetett, hogy a mű függővèges befejezèst fog kapni. 
A borító, a maga egyszerűsègèvel meseszèp. Ránèzèsre, egy régi, elfeledett kincset jutatt eszembe, ami ott porosodik a padláson. A színek, a mintázat az igazi klasszikus fantasyt idézi, kèpzeletben adtam egy pacsit az írónőnek, hogy végre nem egy fèlmeztelen pasi vagy női-férfi páros a borítókèp modellje. Egyedi, csodálatos és hangulatos, akárcsak az egész történet.

A vége amolyan keserèdes, mert habár Snezana ereje kiteljesedett, megtudjuk, hogy mi is ő pontosan, megtalálta a társát, azonban a családja elfordult tőle és a testvére is az életére tört. Szerintem a teljes Happy End nem is illett volna a történethez, és a vége is azt sugallja, hogy megpróbáltatásaik még korán sem értek véget.

Ami miatt, volt egy kis hiányèrzetem, az az, hogy nem volt feltüntetve a könyvben egy térkép sem, ami a fantasy művek nagy részében szinte kötelező elem, így sokszor nem tudtam behatárolni, hogy éppen merre járunk. Búsulni, azonban  nem kell, hiszen az írónő weboldalán és a molyon az Árnyak és csillagok Enciklopédia menüpontjában megtalálható Solovejka és Uswaria térképe is, így olvasás közben rápillantva nyomon tudjuk követni, hogy éppen merre járunk. Sajnos, én csak utólag vettem észre, de ezt az átmeneti zavart leszámítva, végig élvezhető volt a történet.

Remélem  fogunk még találkozni Dariennel, Snezanaval és a többiekkel, megszerettem ezt a világot és most nehezen, fájó szívvel hagyom magam mögött a sötét erdőt és annak minden különös lakóját.

A művet, szívből ajánlom mindenkinek, aki szereti a klasszikus fantasyt, mindenféle paranormális romantikus elemektől mentesen. Azoknak, akik szeretik a folklór történeteken alapuló műveket, vagy csak most ismerkednek a műfajjal és azoknak is, akik szeretnének kiszakadni a mindennapi életükből és egy fárasztó nap után, elmerülnènek egy különleges világban.

A könyvet a Book Dreams kiadó oldalán tudjátok megvenni, e-könyvben pedig Itt tudjátok beszerezni.

A könyvhöz készült térképet pedig, az írónő weboldalán, az alábbi linken https://alyonacrower.com/2023/09/11/arnyak-es-csillagok-terkep/ tudjátok megnézni.