Szabó Hetty - Te vagy a sorsom

"A sors három lehetőséget biztosít arra, hogy bekövetkezzen az elkerülhetetlen."

Szabó Hetty Te vagy a sorsom című regénye egy mágikus elemekkel átszőtt, erotikus-romantikus fantasy, amely váltott nézőpontból mesél, és a sors, az elfogadás, valamint a társadalmi kirekesztés témáit is érinti.

A boszorkányos vonal, a jóslás és Diána karaktere számomra kifejezetten erős pontjai voltak a történetnek. Vendel karaktere szintén érdekes és rétegzett, az ő szemszöge sokat hozzáad a könyvhöz. A félvérek helyzetének bemutatása, valamint a minisztérium hozzájuk való viszonya meglepően komoly és elgondolkodtató szálat hoz be.

A romantikus és erotikus részek hangsúlyosak, érzékiek, határozottan felnőtt hangvételűek. Ugyanakkor voltak olyan elemek – például a korkülönbség folyamatos hangsúlyozása –, amelyek számomra kissé kizökkentőek voltak, és nem minden karakter döntésével tudtam teljes mértékben azonosulni.

Kiadó: Helma
Megjelenés éve: 2024
Oldalszám: 392

Fülszöveg 

Mirella egy boszorkány, aki a hétköznapi emberek életét éli. Az ELTE-n vegyésznek tanul, mert a varázslótársadalom nem engedi, hogy a képességeinek megfelelő iskolába járjon. Barátnője beleszeret egy évfolyamtársába, ám önbizalomhiánya miatt nem meg lépni. Mirella szerelmi kötéssel, illetve bájitallal segíti a kapcsolatuk kibontakozását. A szükséges összetevőket Vendel üzletéből szerzi be, aki egy véletlennek tűnő eseménysorozat folytán egyedül tartózkodik a boltban. A kötés létrejön, amivel a fiú sorsát megbolygatja, így a varázslók vezetői büntetést szabnak ki rá. Vendel siet a segítségére, miután igyekszik az ágyába tudni az igencsak fiatal boszorkát. A húga jóslata szerint csak ő segíthet kideríteni, mi történt a múltjában, ezért Vendel megragadja az alkalmat, hogy újra és újra találkozzanak. Felismeri Mirella különleges képességét, de miután ezt elárulja a felsőbb kör tagjainak, hogy kimenekítse a lányt a megrovás alól, még nagyobb bajba sodorja.

Vélemény 

A Te vagy a sorsom egy mágikus elemekkel átszőtt, erotikus-romantikus fantasy, amely a sors, a választás és az elfogadás kérdéseit járja körül. A történet váltott szemszögből mesél, ami lehetőséget ad arra, hogy mindkét főszereplő gondolataiba és érzéseibe betekintsünk, ez pedig alapvetően jól áll a könyvnek.

A világfelépítés számomra kifejezetten működött. A mágia szerves része a mindennapoknak, nem túlmagyarázott, inkább hangulati elemként van jelen, ami nagyon jól illik a cozy fantasy vonalhoz. A történet nem akar grandiózus lenni, sokkal inkább a karakterekre, az érzelmekre és a sorsszerű eseményekre koncentrál.

Az egyik legerősebb és legérdekesebb szál számomra a jóslás, illetve Diána karaktere volt. A látó szerepe, a megérzések és az előre sejthető, mégis alakítható jövő gondolata szépen szövi át a történetet. Diána minden megjelenése pluszt adott a könyvhöz, és számomra egyértelműen az egyik legemlékezetesebb mellékszereplő lett.

Vendel karakterével alapvetően jól elvoltam. Zárkózott, kissé morózus figura, akinek a belső világa jóval összetettebb, mint amit elsőre mutat. A váltott nézőpont itt különösen sokat ad hozzá a történethez, mert az ő szemszögéből jobban érthetővé válik a viselkedése és a döntései háttere. Egyetlen apró, teljesen szubjektív megjegyzés, hogy a neve számomra kissé öreges hatást keltett, ami időnként kizökkentett, de maga a karakter ettől függetlenül jól működik.

Mirella kapcsán már vegyesebb érzéseim voltak. Bár érthető a motivációja és a bizonyítási vágya, nem mindig tudtam vele maradéktalanul azonosulni. Egyes reakciói és gondolatmenetei számomra kevésbé működtek, emiatt néha nehezebb volt belehelyezkedni az ő nézőpontjába. Ezt azonban inkább ízlésbeli különbségként éltem meg, nem pedig a karakter hibájaként.

Ami viszont kifejezetten zavart, az a korkülönbség témájának visszatérő hangsúlyozása. Többször is előkerül, hogy Mirella középkorúnak titulálja Vendelt, ami számomra túlzó és indokolatlan volt. Nem magával az életkorbeli különbséggel volt problémám, hanem azzal, hogy ez a megfogalmazás újra és újra kizökkentett az olvasásból. Vendel karaktere alapján nehezen tudtam elképzelni őt negyven felettiként, így ez a folyamatos „középkorúzás” inkább idegesítőnek hatott, mintsem hozzáadott volna a kettejük közti dinamikához.

A Mirella és Vendel közötti kapcsolat lassan, fokozatosan épül fel, erős hangsúlyt kap benne a feszültség és a kimondatlan érzelmek sora. Nem instant romantikáról van szó, inkább két sérült, különböző világból érkező ember egymás felé sodródásáról, ahol a sors, a múlt és a mágia egyaránt szerepet játszik. A köztük lévő dinamika sokszor inkább érzéki és ösztönös, mint érzelmileg kifinomult, ami jól illik a történet hangulatához.

Külön kiemelném a félvérek helyzetének bemutatását, valamint azt, ahogyan a varázslótársadalom és a minisztérium viszonyul hozzájuk. Ez a szál meglepően komoly és elgondolkodtató, és valódi súlyt ad a történetnek. A kirekesztés, az intézményes igazságtalanság és az elfogadásért folytatott küzdelem nem csak háttérelem, hanem aktívan formálja a szereplők döntéseit és konfliktusait.

Az erotikus jelenetek hangsúlyosak, és egyértelműen felnőtt közönségnek szólnak. Érzékiek, részletesek, a testi vonzalomra építenek, és jól tükrözik a szereplők közti feszültséget. Nem finomkodó jelenetekről van szó, inkább szenvedélyes, határozottan erotikus hangvétel jellemzi őket, ami a történetbe alapvetően jól illeszkedik.

A történet lezárása megnyugtató, szépen keretbe foglalja a korábban felépített szálakat. Nem hagy nyitva zavaró kérdéseket, inkább egy érzelmileg kerek, lezárt érzetet ad, ami jól illik a cozy fantasy vonalhoz, és a sors témáját is következetesen viszi végig.

Összességében a Te vagy a sorsom egy hangulatos, mágikus-romantikus olvasmány, erős mellékszereplőkkel, érdekes társadalmi témákkal és érzéki hangvétellel. Bár nem minden karakter és megoldás állt hozzám teljesen közel, a könyv így is tartogatott olyan elemeket – különösen a jóslás, a mágia világa és Vendel szemszöge –, amelyek miatt érdemes volt elmerülni benne

A könyvet a Helma Kiadó oldalán tudjátok beszerezni, ahol egy rövid beleolvasót is találtok hozzá.

Sipos Bettina: Sorsrontók

 

 " Olyan pusztító ürességet érzett a bensőjébe, mintha levágták volna valamelyik végtagját. "

 

Sötét, nyomasztó és érzelmileg megterhelő dark fantasy, amely nem kínál könnyű válaszokat. A Sorsrontók egy olyan világba vezet, ahol az alkuknak ára van, a döntések következményei pedig elkerülhetetlenek.
A történet nem romantizálja a természetfelettit: az alakváltók és mágikus lények veszélyesek, kiszámíthatatlanok, és gyakran kegyetlenek. A hangsúly nem a látványos fantasy-elemeken, hanem a lelki folyamatokon, a bűntudaton, a félelmen és az áldozathozatalon van.
A főszereplő esendő, megtört és nagyon is emberi. Nem hős, hanem túlélő, aki folyamatosan morális dilemmák között vergődik. A könyv egyik legnagyobb erőssége a hangulata: komor, feszültséggel teli, és végig érezteti a tét súlyát.
Fontos tudni, hogy a Sorsrontók nem romantikus fantasy. Az érzelmi fókusz a családon, a veszteségen és a döntések árán van, nem egy szerelmi szálon.

Kiadó:Helma Kiadó
Megjelenés éve: 2025
Oldalszám: 320

 

Fülszöveg

Sok-sok évvel ezelőtt egy férfitől kegyetlenül elragadták az életét. Ez a szörnyű veszteség tragikusan megváltoztatta egy nő sorsát, aki a férfi halála után már csupán halovány árnyéka maradt korábbi lényének.
Évekkel később egy átlagos, fiatal nő élete egy szempillantás alatt válik rémálommá, mikor olyan alkut kénytelen kötni, ami felemésztheti a lelkét, de ami még ennél is rosszabb, ha elbukik, elveszítheti az édesanyját.
Az idő vészesen fogy, a tét óriási, a fiatal nő pedig egyre kétségbeesettebben próbálja teljesíteni az egyezség ráeső részét. A két nő élete egy pokoli estén végérvényesen összefonódik. Egy rossz döntés, egy elvesztett játszma, ezekkel kezdődik minden. Egy új bábu a sakktáblán azonban, talán megváltoztathat mindent!
Te meddig mennél el, hogy megmentsd a családodat egy szörnyeteg karmai közül? Milyen árat lennél hajlandó megfizetni?

 

Vélemény

Szeretném megköszönni a Magyar könyv is magyar termék mozgalom alapítóinak Sky S.T. írónőnek,Dvariecki Bálintnak és a Helma kiadónak a bizalmat és a lehetőséget, hogy elolvashattam a Sorsrontók című művèt.

Korábban már volt szerencsém olvasni Sipos Bettinától egy krimi/thriller novellát, amelyet Hári Tamás íróval közösen jegyeztek, A receptek gyilkossághoz címmel. Az a történet akkor kifejezetten elnyerte a tetszésemet: feszes volt, sötét hangulatú, és végig fenntartotta a feszültséget. Éppen ezért különösen kíváncsi voltam arra, mit alkot az írónő egy teljesen más műfajban, a fantasy világában.

A Sorsrontók azonban gyorsan világossá tette, hogy itt sem egy könnyed történetre kell számítani – a sötétebb, nyomasztóbb hangulat és a lélektani mélység ezúttal is meghatározó eleme a regénynek.

A mű egy olyan dark fantasy regény, amely már az első oldalaktól kezdve világossá teszi: ez nem egy könnyed, romantikus történet lesz. Sipos Bettina könyve sötét, nyers és érzelmileg megterhelő, ugyanakkor rendkívül gondolatébresztő olvasmány, amely a műfaj komolyabb, lélektani vonalát képviseli.A történet középpontjában egy fiatal nő áll, akinek az élete egyik pillanatról a másikra rémálommá válik. Egy alku, amelyet nem önszántából köt meg, egy könyörtelen határidő, és egy fenyegetés, amely nemcsak őt, hanem a számára legfontosabb embert sodorja veszélybe. Az idő fogy, a tét hatalmas, és minden egyes döntés újabb sebeket ejt  kívül és belül egyaránt.

Egy dark fantasy, ami nem finomkodik. Az írónő nem díszletként használja a műfaji elemeket, hanem a történet szerves részévé teszi őket. Az alakváltók, mágikus lények és természetfeletti erők nem romantizált figurák, hanem veszélyes, kiszámíthatatlan szereplők egy kegyetlen játszmában. A világ működése következetes, nyomasztó és gyakran kegyetlen – pontosan olyan, amilyennek egy ilyen történetben lennie kell.

A könyv egyik legnagyobb erőssége maga a hangulata. A sötétség végig jelen van, de nem öncélúan: a feszültség, a morális dilemmák és a folyamatos lelki nyomás mind azt szolgálják, hogy az olvasó átérezhessen minden egyes döntést és következményt.

A főszereplő nem hős a szó klasszikus értelmében. Nem tökéletes, nem mindig szerethető, és gyakran olyan döntéseket hoz, amelyek nemcsak számára, hanem számunkra, olvasók számára is fájdalmasak. Éppen ez adja a hitelességét. A történet során a lelki vívódás, a bűntudat, a félelem, az önutálat és a túlélés vágya folyamatosan ütközik egymással. A regény nem kínál egyszerű válaszokat: nem mondja meg, mi a jó vagy a rossz döntés, inkább arra ösztönöz, hogy mi magunk gondolkodjunk el azon, vajon hogyan cselekednénk hasonló helyzetben.

A mellékszereplők közül számomra egyértelműen Ghost vált a kedvenc karakterré. Vámpír létére ő az egyik legemberibb figura a regényben: türelmes, figyelmes, és nem akar uralkodni vagy irányítani. Nem megmentőként lép fel, hanem társként van jelen egy olyan világban, ahol ez ritka és különösen értékes. Jelenléte sokszor nyugalmat hoz a kifejezetten kegyetlen történetbe, és számomra ő volt az a szereplő, akihez a legkönnyebb volt kapcsolódni.

Tory ezzel szemben tudatosan nehezebb karakter. Zárkózott, sérült, gyakran taszítóan kemény, és nem mindig könnyű vele együtt haladni. Bár érthető, honnan fakad a viselkedése, olvasóként nem minden megnyilvánulása talált nálam célba. 
Őszintén bevallom, Ghost Tory „Cukorfalat” becézése nálam teljesen mellément. Ezek a jelenetek inkább kizökkentettek az olvasásból, mintsem közelebb hozták volna a karaktereket hozzám – egyszerűen nem éreztem a helyén ezt a hangulatot, vagy csak számomra volt kicsit furcsa egy vámpír szájából :) Mindezek ellenére úgy gondolom, hogy ez tudatos írói döntés eredménye. Tory nem azért született, hogy könnyen szerethető legyen, hanem hogy hitelesen tükrözze a traumát, az érzelmi elzárkózást és az önvédelem különböző formáit. Ettől válik valódivá – még akkor is, ha nem feltétlenül lopta be magát a szívembe.

Azonban, fontos kiemelni, hogy a Sorsrontók nem romantikus fantasy. Bár emberi kapcsolatok, kötődések és érzelmek megjelennek benne, a történet fókusza nem egy szerelmi szálon van. Sokkal inkább a családhoz fűződő kötelékek, az áldozathozatal és a veszteség kérdései állnak a középpontban. Ez a döntés kifejezetten jól áll a történetnek, és még súlyosabbá teszi az érzelmi hatását.

Összességében elmondhatjuk, hogy a Sorsrontók egy erős, sötét hangulatú dark fantasy regény, amely nem fél kényelmetlen kérdéseket feltenni. Olyan történet, ahol az alkuknak valódi ára van, a döntéseknek pedig súlyos következményei. Nem ad könnyű élményt, viszont mély nyomot hagy az olvasóban.
Apró gondolatként még megjegyezném, hogy az utolsó oldalnál azt hittem, tényleg vége… aztán a szerző odaszúr egy kis „vagy ki tudja?” hangulatot, ami rögtön felveti, hogy talán még nincs teljesen lezárva ez a világ. Mindenesetre én vevő lennék egy folytatásra is – szívesen olvasnám „hőseink” újabb kalandjait vagy megpróbáltatásait. Ki tudja, mit tartogat számukra a jövő… vagy épp az írónő.

Ajánlom mindazoknak, akik szeretik a morálisan szürke történeteket, az érzelmileg megterhelő, mégis tartalmas fantasyket, és nem riadnak vissza a sötétebb témáktól.

Ez a könyv nem szórakoztatni akar mindenáron – hanem gondolkodásra és érzésre készteti az olvasót.

A könyvet HelmaKiadó olalán tudjátok beszerezni, ahol egy rövid beleolvasót is találtok hozzá.