Sipos Bettina: Sorsrontók

 

 " Olyan pusztító ürességet érzett a bensőjébe, mintha levágták volna valamelyik végtagját. "

 

Sötét, nyomasztó és érzelmileg megterhelő dark fantasy, amely nem kínál könnyű válaszokat. A Sorsrontók egy olyan világba vezet, ahol az alkuknak ára van, a döntések következményei pedig elkerülhetetlenek.
A történet nem romantizálja a természetfelettit: az alakváltók és mágikus lények veszélyesek, kiszámíthatatlanok, és gyakran kegyetlenek. A hangsúly nem a látványos fantasy-elemeken, hanem a lelki folyamatokon, a bűntudaton, a félelmen és az áldozathozatalon van.
A főszereplő esendő, megtört és nagyon is emberi. Nem hős, hanem túlélő, aki folyamatosan morális dilemmák között vergődik. A könyv egyik legnagyobb erőssége a hangulata: komor, feszültséggel teli, és végig érezteti a tét súlyát.
Fontos tudni, hogy a Sorsrontók nem romantikus fantasy. Az érzelmi fókusz a családon, a veszteségen és a döntések árán van, nem egy szerelmi szálon.

Kiadó:Helma Kiadó
Megjelenés éve: 2025
Oldalszám: 320

 

Fülszöveg

Sok-sok évvel ezelőtt egy férfitől kegyetlenül elragadták az életét. Ez a szörnyű veszteség tragikusan megváltoztatta egy nő sorsát, aki a férfi halála után már csupán halovány árnyéka maradt korábbi lényének.
Évekkel később egy átlagos, fiatal nő élete egy szempillantás alatt válik rémálommá, mikor olyan alkut kénytelen kötni, ami felemésztheti a lelkét, de ami még ennél is rosszabb, ha elbukik, elveszítheti az édesanyját.
Az idő vészesen fogy, a tét óriási, a fiatal nő pedig egyre kétségbeesettebben próbálja teljesíteni az egyezség ráeső részét. A két nő élete egy pokoli estén végérvényesen összefonódik. Egy rossz döntés, egy elvesztett játszma, ezekkel kezdődik minden. Egy új bábu a sakktáblán azonban, talán megváltoztathat mindent!
Te meddig mennél el, hogy megmentsd a családodat egy szörnyeteg karmai közül? Milyen árat lennél hajlandó megfizetni?

 

Vélemény

Szeretném megköszönni a Magyar könyv is magyar termék mozgalom alapítóinak Sky S.T. írónőnek,Dvariecki Bálintnak és a Helma kiadónak a bizalmat és a lehetőséget, hogy elolvashattam a Sorsrontók című művèt.

Korábban már volt szerencsém olvasni Sipos Bettinától egy krimi/thriller novellát, amelyet Hári Tamás íróval közösen jegyeztek, A receptek gyilkossághoz címmel. Az a történet akkor kifejezetten elnyerte a tetszésemet: feszes volt, sötét hangulatú, és végig fenntartotta a feszültséget. Éppen ezért különösen kíváncsi voltam arra, mit alkot az írónő egy teljesen más műfajban, a fantasy világában.

A Sorsrontók azonban gyorsan világossá tette, hogy itt sem egy könnyed történetre kell számítani – a sötétebb, nyomasztóbb hangulat és a lélektani mélység ezúttal is meghatározó eleme a regénynek.

A mű egy olyan dark fantasy regény, amely már az első oldalaktól kezdve világossá teszi: ez nem egy könnyed, romantikus történet lesz. Sipos Bettina könyve sötét, nyers és érzelmileg megterhelő, ugyanakkor rendkívül gondolatébresztő olvasmány, amely a műfaj komolyabb, lélektani vonalát képviseli.A történet középpontjában egy fiatal nő áll, akinek az élete egyik pillanatról a másikra rémálommá válik. Egy alku, amelyet nem önszántából köt meg, egy könyörtelen határidő, és egy fenyegetés, amely nemcsak őt, hanem a számára legfontosabb embert sodorja veszélybe. Az idő fogy, a tét hatalmas, és minden egyes döntés újabb sebeket ejt  kívül és belül egyaránt.

Egy dark fantasy, ami nem finomkodik. Az írónő nem díszletként használja a műfaji elemeket, hanem a történet szerves részévé teszi őket. Az alakváltók, mágikus lények és természetfeletti erők nem romantizált figurák, hanem veszélyes, kiszámíthatatlan szereplők egy kegyetlen játszmában. A világ működése következetes, nyomasztó és gyakran kegyetlen – pontosan olyan, amilyennek egy ilyen történetben lennie kell.

A könyv egyik legnagyobb erőssége maga a hangulata. A sötétség végig jelen van, de nem öncélúan: a feszültség, a morális dilemmák és a folyamatos lelki nyomás mind azt szolgálják, hogy az olvasó átérezhessen minden egyes döntést és következményt.

A főszereplő nem hős a szó klasszikus értelmében. Nem tökéletes, nem mindig szerethető, és gyakran olyan döntéseket hoz, amelyek nemcsak számára, hanem számunkra, olvasók számára is fájdalmasak. Éppen ez adja a hitelességét. A történet során a lelki vívódás, a bűntudat, a félelem, az önutálat és a túlélés vágya folyamatosan ütközik egymással. A regény nem kínál egyszerű válaszokat: nem mondja meg, mi a jó vagy a rossz döntés, inkább arra ösztönöz, hogy mi magunk gondolkodjunk el azon, vajon hogyan cselekednénk hasonló helyzetben.

A mellékszereplők közül számomra egyértelműen Ghost vált a kedvenc karakterré. Vámpír létére ő az egyik legemberibb figura a regényben: türelmes, figyelmes, és nem akar uralkodni vagy irányítani. Nem megmentőként lép fel, hanem társként van jelen egy olyan világban, ahol ez ritka és különösen értékes. Jelenléte sokszor nyugalmat hoz a kifejezetten kegyetlen történetbe, és számomra ő volt az a szereplő, akihez a legkönnyebb volt kapcsolódni.

Tory ezzel szemben tudatosan nehezebb karakter. Zárkózott, sérült, gyakran taszítóan kemény, és nem mindig könnyű vele együtt haladni. Bár érthető, honnan fakad a viselkedése, olvasóként nem minden megnyilvánulása talált nálam célba. 
Őszintén bevallom, Ghost Tory „Cukorfalat” becézése nálam teljesen mellément. Ezek a jelenetek inkább kizökkentettek az olvasásból, mintsem közelebb hozták volna a karaktereket hozzám – egyszerűen nem éreztem a helyén ezt a hangulatot, vagy csak számomra volt kicsit furcsa egy vámpír szájából :) Mindezek ellenére úgy gondolom, hogy ez tudatos írói döntés eredménye. Tory nem azért született, hogy könnyen szerethető legyen, hanem hogy hitelesen tükrözze a traumát, az érzelmi elzárkózást és az önvédelem különböző formáit. Ettől válik valódivá – még akkor is, ha nem feltétlenül lopta be magát a szívembe.

Azonban, fontos kiemelni, hogy a Sorsrontók nem romantikus fantasy. Bár emberi kapcsolatok, kötődések és érzelmek megjelennek benne, a történet fókusza nem egy szerelmi szálon van. Sokkal inkább a családhoz fűződő kötelékek, az áldozathozatal és a veszteség kérdései állnak a középpontban. Ez a döntés kifejezetten jól áll a történetnek, és még súlyosabbá teszi az érzelmi hatását.

Összességében elmondhatjuk, hogy a Sorsrontók egy erős, sötét hangulatú dark fantasy regény, amely nem fél kényelmetlen kérdéseket feltenni. Olyan történet, ahol az alkuknak valódi ára van, a döntéseknek pedig súlyos következményei. Nem ad könnyű élményt, viszont mély nyomot hagy az olvasóban.
Apró gondolatként még megjegyezném, hogy az utolsó oldalnál azt hittem, tényleg vége… aztán a szerző odaszúr egy kis „vagy ki tudja?” hangulatot, ami rögtön felveti, hogy talán még nincs teljesen lezárva ez a világ. Mindenesetre én vevő lennék egy folytatásra is – szívesen olvasnám „hőseink” újabb kalandjait vagy megpróbáltatásait. Ki tudja, mit tartogat számukra a jövő… vagy épp az írónő.

Ajánlom mindazoknak, akik szeretik a morálisan szürke történeteket, az érzelmileg megterhelő, mégis tartalmas fantasyket, és nem riadnak vissza a sötétebb témáktól.

Ez a könyv nem szórakoztatni akar mindenáron – hanem gondolkodásra és érzésre készteti az olvasót.

A könyvet Helma Kiadó olalűntudjátok beszerezni, ahol egy rövid beleolvasót is találtok hozzá.