Kresley Cole - Vámpírharc (Halhatatlanok alkonyat után 4)

"Vannak, akik nem kéretnék magukat, ha bekopogtatna hozzájuk a boldogság."

Kiadó: Ulpius - ház
Magyar megjelenés: 2010
Oldalszám: 432

Csókja könnyű…

Érintése ellenállhatatlan…

Bowen MacRieve, a Lykae klán harcosa kis híján belepusztul, amikor elveszíti az egyetlen neki rendeltetett nőt. A kegyetlen vérfarkas szíve jéggé fagy, nem osztja meg ágyát senkivel – míg össze nem hozza a sors ellenségével, és legsötétebb vágyai lángra gyúlnak a vadító találkozástól. Amikor a gonosz erők a lány ellen szövetkeznek, a harcos minden erejét latba veti, hogy megmentse őt.
Ellenállhat-e a lány a testét-lelkét követelő Bowennek, vagy mindent kockára tesz harcias védelmezőjéért, ha sikerül legyőzniük az őket körülzáró gonoszt?
Kresley Cole számos országban megjelenő bestseller regényeit fergeteges akciók, ördögien szenvedélyes szex és lenyűgöző szereplőgárda jellemzi. A világhírű sorozat az olvasókat egy varázslatos és démoni világba vezeti, ahonnan nincs visszaút.

Először is gratulálni szeretnék annak, aki engedélyezte ezt a címet. Vámpírok inkább csak érintőlegesen voltak jelen a történetben.
Értem én,hogy 2010-ben a Twiligth -nak köszönhetően vámpír lázban égett a világ, és az sem,baj,ha éppen,nem az eredeti címet kapja meg az adott könyv. Na, de olyat adni, aminek köze sincs a történethez, elég gyalázatos dolog.

Na, de ahogy tartja a mondás is, ne a borító alapján ítéljük meg a könyvet. Jelen esetben, ne a cím alapján, mert csak az számít, ami benne van. 

A történet párhuzamosan halad az előző résszel. Jó volt újra a Kupa eseményeit átélni az ő szemszögükből is. Voltak benne már ismerős jelenetek, ahol újra találkozhattunk Sebastian -nal és Kaderinnel is. 

Bowen hatalmas terhet cipel magával, ami kihat az egész halhatatlan életére. Az ő keresztje nagyon nehéz, és egyre nehezebben birkózók meg vele. 
Senki és semmi sem állíthatja meg abban,hogy megnyerje a kupát és visszahozhassa elhunyt kedvesét. A Lyke -nek csak egy neki rendelt párja van. Hosszú évek teltek úgy el, hogy minden áldott nap, saját magát hibáztatatta a párja elvesztése miatt. 

Teljesen beletemetkezett ebbe az önmarcangoló életbe. A depresszió és a gyász végeláthatatlan körforgásában élt minden egyes napot. 

A szívem szakadt meg érte. Már semmi értelmet nem talált a saját létezésében, egyszerűen nem tehette meg azt,hogy nem nyeri meg a versenyt, s vele együtt a díjat.

Bowen és Marikate kapcsolata nem volt valami egyszerű. Eleve, az érzés,hogy ő a társa, csak rontott a helyzeten. Meggyőződése volt, hogy megbűvölte Mari. 

Az sem segített,hogy a boszorkányok házához tartozott, sajnos elvakította a boszorkányok iránt érzett gyűlölete. Emiatt, olyan dolgokat tett és mondott , amiért szívem szerint egy pèklapáttal vertem volna képen.
Annyira bunkó és agresszív volt, hogy már én szégyelltem magam miatta.

Sokszor elfelejtette, hogy nem Marikate választotta a boszorkány lètet, hogy ő még csak egy fiatal lány, aki a halhatatlanságot sem érte el.
Meg is érdemelte,mikor Mari megátkozta. Amikor tudatosult kedves farkasunk agyában, az, hogy embertelen és gusztustalan volt, amit tett, onnantól kezdve kezdett megváltozni a véleményem is róla.

Marikate egy nagyon fiatal és vagány csaj. Szókimondó és cseppet sem szégyenlős. Okos és vicces is. Imádtam a szócsatáikat, jókat nevettem azon, ahogy Marikate ugratja az ezer éves farkasunkat.

Ők ketten, igazi adrenalin bombák voltak .
Végig megvolt bennük a szikra, és a történet előrehaladtával, csak úgy izzottak a lapok olvasás közben.

Bowi próbálta óvni Marikate -t , ami abban nyilvánult meg,hogy konkrétan eltiltotta a boszorkányok házától és a varázslástól. Emiatt nagyon haragudtam rá,hogy még mindig nem tudja elengedni ezt a témát, és nem tud rajta túllèpni. Szerencsére Mari-nak megvolt a magához való esze, és próbálta kezelni ezt a labilis ezerèves farkast.

Az események folyamatosan pörögtek, nem engedte, hogy lankadjon a figyelmem. Tetszett, hogy az írónő több szereplőt is felsorakoztatott mellettük, de a hangsúly mégis megmaradt a két főhősünkön. 

Azt hiszem,elmondhatjuk,hogy Marikate volt Bowe számára a szikra, mely lángra lobbantotta fagyos szívét, még ha ez beletelt némi időbe is. Azért, néha kedvem lett volna kupán vágni, amiért ilyen makacs volt.

A végén tetszett a nagy csavar. Gondoltam,hogy van valami trükk a dologban, de ez eszembe se jutott volna. Marikate ügyesen vette az akadályokat és mindent egy lapra feltéve próbálta megoldani a kialakult helyzetet.

Összességében ismét egy remek történetet kaptunk, tele kalanddal, varázslattal , szenvedéllyel. A karakterek jól kidolgozottak, de ezt már megszokhattuk az előző kötetekből is.
Mindenképpen ajánlom,hogy adjátok egy esélyt ennek a résznek is.

Értékelés

Borító: 5/3

Történet: 5/5

Karakterek: 5/4

Kedvenc idézetek

"Adhatok egy jó tanácsot? Ha azt akarod, hogy beérjenek, lassíts!"

"A világegyetem nem képes megbirkózni az összes teremtménnyel pusztítás nélkül."

"A boszorkányok egy dologra jók, és csak arra. Gyújtósnak."

"– Ezek a különbségek leküzdhetők…

– És a korkülönbség? Folyton arról karattyolsz, milyen fruska vagyok, de ezzel csak a vénségedre emlékeztetsz. Bármelyik pillanatban előhozakodhatsz olyan bénaságokkal, mint hogy „én a te korodban…” és nem fogom tudni megállni röhögés nélkül."