"Hihetetlen, milyen gyorsan képes változni az emberek megítélése egyik pillanatról a másikra."
 |
| Kiadó: Book Dreams Megjelenés: 2022 Oldalszám: 342 |
Devon az a fajta srác, aki előtt nincs lehetetlen. Csakhogy a sikeres sportoló elé most egy olyan kihívás került, amire még ő sem volt felkészülve: szerelmes lett.
Elméletileg nem lenne nehéz dolga, hiszen ő a Sir Walton Gimi legjobb pasija, azonban a lány, akit meg kellene hódítania, hallani sem akar a Turner fiú szándékáról. Devon kénytelen minden érzelmét és furfangját latba vetni, hogy meggyőzze Riát az érzései tisztaságáról, ám Rietta makacssága és sok zavaró körülmény is akadályozza, hogy próbálkozásait siker koronázza. A pályán kívül folytatódik veszélyes játék a két kapitány között, ahol már nem egy pénzbeli támogatás, hanem a szívük épsége a tét.
Már az első rész is tetszett, de a folytatása sokkal érzelmesebbnek és kiforrottabbnak èrződött. Ebben a részben már nem csak a focin és a beilleszkedésen volt a hangsúly, hanem sokkal inkább az emberi kapcsolatok alakulásán, érzelmek kavalkádján.
Devon és Ria továbbra is nehéz " páros ", szinte izzik a levegő, amikor egymásnak feszülnek.
Devon, megmutatta az érzékenyebb és emberibb oldalát is, ami miatt egy egész szép karakterfejlődès kezdett kibontakozni nála.
Az első kötet végén Ria-t kezdtem megkedvelni, itt viszont sajnos csúnyán visszaesett, hihetetlen idegesítő tudott lenni a kényszeres megfelelési kényszerèvel és azzal a hatalmas nagy arcával. Néha kicsit bicskanyitogató volt a stílusa, és emiatt sokszor forgattam szemem.
Humorból kevesebbet kaptunk, mint a bevezető kötetben, de ezt kárpótolta a sok - sok esemény, ami előrébb vitte az egész sztorit.
Igazi hamisítatlan ifjúsági regény, tini drámákkal, tovább tanulással és az első szerelmekkel.
"Van egy hatvan kötetből álló romantikus regénygyűjteményem. Ha valaki, hát én felismerem a szenvedő szerelmest."
A történet lendületes, olvastattja magát, könnyen lehet vele haladni. Gondolatban simán visszarepültem a középiskolai éveimbe, és újra éltem a gondtalan tini életet.
Noha, az édes tini élet a maga nemében szórakoztató olvasmány, mégis nèhány komolyabb témát is èrintettünk, mégha csak felszínesen is. Chelsea és a diáktanács ármánykodásai Ria ellen, majd a nyilvános megaláztatás és az öltözői húzás, ha felütünk egy szótárat, akkor ez mind fellelhető lenne az iskolai zaklatás címszónál.
Ezekben az években barátok jönnek és mennek, de, ha az ember legjobb barátnője vonja kérdőre a barátnőjét, akkor ott soha nem is volt igazi barátság. Via változását nem tudtam hirtelen hova tenni, olyan gyorsan történt minden, de a történet előrehaladtával néhány üres foltra választ kaptam.
Őszintén szólva Via és Markus kapcsolata eleve nem volt hosszú életű, ha csak arra gondolok,hogy évekig csak voltak egymás mellett és egyik sem kezdeményezett a másik irányába.
Örültem,hogy Kolett többet szerepelt és nem volt annyira háttèrbe szorulva, bevallom Ria után igazi felüdülés volt bármi vagy bárki másról olvasnom.
Ebben a részben, az írónő nem csak Devon-ra és Ria-ra összpontosítottott, hanem nagyobb teret engedett a mellékszereplőknek is, mint például a fiú focicsapat bizalmi köre vagy éppen a diáktanács. Az igazgatót továbbra se tudom hova tenni, nekem még mindig nagyon furcsa, és nagyon részrehajló is, Ria-t illetően.
Látszik,hogy kedvenc diákja, hiszen egy igazi foci zseni és született őstehetsèg, de amikor Devon lemondott a helyéről Ria miatt, én a helyèben nem engedtem volna, hanem inkább megtoldottam volna plusz egy fővel a speciális osztályt.
De nyilván akkor nem lett volna Devon részéről áldozat, mellyel szintén csak azt bizonyította, hogy bármire képes miatta és ,ha ezzel hozzá tudja segíteni az álmához, akkor lemond valamilyen szinten a sajátjáról.
Na, és az ezt követő hiszti vágta ki nálam teljesen a biztosítèkot, és képzeletben adtam Devon-nak egy pacsit, amiért képes volt a körülményekhez képest kultúráltan elküldeni melegebb èghajlatra. Ott, és akkor Ria-nak nem volt igaza, mert Devon ott segített neki ahol tudott, és miatta képes volt megalázni magát az egész iskola előtt és a végsőkig küzdeni azért,hogy Ria nevét tisztára mossa.
Ria nagyon temperamentumos lány, aki megy a saját feje után és még csak meg sem hallja, ha valaki kicsit is másképp látja a dolgokat. Maximalista és megfelelési kènyszere van, hogy ő legyen a legjobb és emiatt egy kicsit el is van szállva magától. Persze, valahol érthető is, hiszen kicsi kora óta profi focista szeretne lenni, és Spanyolországban szeretne tovább tanulni, ami miatt folyamatosan hajtania kell. De, a kóros viselkedésèvel szinte elmar mindenkit maga mellől, és amikor már Devon is magára hagyja, talán akkor szembesül azzal, hogy valamit mègsem csinál jól.
Nem mondom, hogy teljesen lenullázta magát nálam, de jelenleg nem szeretem karakterrè változott. Az utolsó részben , majd kiderül, hogy melyik irányba billen a mérleg.
Devon az első részhez képest, pozitív irányba fejlődik. Kiderült,hogy nem csak jó focista, hanem remekül tud tárgyalni és manipulálni az embereket, ha éppen úgy hozza a sors. Chelsea és a diáktanács lebuktatása, a sulis bál és a Mikulás party szabotázsa nagyon jól sikerült. Igazi bosszúálló típus, aki bármeddig képes elmenni, ha Ria-ról és a becsületèről van szó. Sajnos, ezt Ria nem képes vagy nem akarja felfogni, ami miatt számtalan fájdalmat okoz neki, ennek ellenére a háttérben mindig figyeli és vigyázz rá.
Az iskolai bál felejthetetlen esemènnyè alakult, na de nem a tánc miatt, hanem a fekete és vörös királynő megjelenése miatt, és Ria rögtönzött egykapuzásos meccse miatt, az enyhén szociopata Niki-vel. Ha jól sejtem vele még fogunk találkozni. Enyhén eszelős és fene mód rajong Ria stílusáèrt és mindenki mást mèltatlannak talál magukhoz képest. Csak remélni tudom,hogy Ria nem kerül "Papi" sorsára egy őrült " rajongó " miatt.
Via teljesen kifordult önmagából a Ria-val való affér után, és nem lennék meglepve, ha neki vagy Nate-nek köze lenne az öltözői esethez.
Markus és Koletta nem igazán lepett meg, igazából én azt hittem, hogy az első rész végén jönnek össze, de így is jó volt. Ami viszont nem tetszett, hogy Ria ezt úgy fogta fel, hogy Markus csak miatta jár a nővérével, hogy a közelében lehessen. Hatalmas sóhajok és szemforgatás közben elkönyveltem Ria -t egy beképzelt és mindenki felett álló zsarnok kis királynőnek. Ez a megnyílvánulása, elég lekezelő volt.
Lenny és Devon szócsatáin jókat nevettem, bár nem került hozzám túlságosan közel, majd meglátjuk, hogy milyen irányba fog változni.
A kórházban töltött idő alatt Ria és Devon kicsit közelebb került egymáshoz, és elég sokszor is kommunikáltak egymással. Devon itt is bebizonyította,hogy mennyire fontos neki Ria, és hagyta, hogy a saját tempójában alakuljanak a dolgok. A szilveszteri összejövetel volt a legaranyosabb jelenet az egész történetben. Ezzel Devon szintèn a szerelmét szerette volna jobb kedvre deríteni és a hozzá közel álló emberekkel átkísèrni a beteg Ria -t az új évbe. A végén Ria megjegyzése felért egy hatalmas dicsérettel, ami miatt, félig meddig megkaptuk a kis Happy End-et, noha a nagy összeborulás elmaradt, de az nem is lett volna hiteles, a párosukat ismerve.
Összességében nagyon tetszett a történet, összetettebb és esemènydúsabb, mint az első része volt. Jobban belelátunk főszereplőink fejébe, vágyaikba, melyek néha szöges ellentétben állnak a megnyílvánulásukkal. Ria-nak adok egy újabb esélyt, hogy bebizonyítsa, hogy ő is ember és levetkőzze ezt a tökéletes és mindenkinèl jobb vagyok stílust.
Kíváncsian várom a befejező részt, hogy hogyan alakul a sorsuk, mi lesz ezután és, megkapjuk-e a várva várt Happy End-et. A karakterek esendőek, hibát hibára halmoznak, melyből sokszor nem tanulnak...( Igen Ria, itt elsősorban rád gondolok), de ettől lesznek érdekes karakterek, és innen látjuk majd a fejlődésüket is.
Ajánlom mindenkinek, aki szerette az első részt, annak is, akinek nem tetszett, mert fordulatos és eseménydús a második kötet.
Azoknak akik szeretik a könnyed, fiatalos YA regényeket és azoknak is, akik velem együtt szerettèk és rongyosra nézték a 90-es évek végének 2000-es évek elejének népszerű A csaj nem jár egyedül tini filmjèt. Ha, nem tudjátok, hogy miért hoztam fel példának, nézzétek meg és biztos vagyok benne, hogy megèrtitek ^^
Értékelés
⭐⭐⭐⭐⭐
Kedvenc idézetek
"– Lányok, azt ajánlom, mostantól ne vegyétek le a szemeteket a kapitányotokról – szólt oda a Sirilleknek az idősebb Süß. – Ez rád is vonatkozik, kishitű Lennyke.""– A nagy focistákat nem a technikájuk, hanem az alázat teszi naggyá!""– Én az a fajta vagyok, aki nem csak fantáziál, hanem el is éri, amit akar"."-Mióta vagy te ennyire romantikus?-Mindig az voltam, de eddig nem volt kire pazarolni.""A kopogás, mint olyan, mégis mikor vált luxuscikké?"
A könyvet a Book Dreams kiadó-nál tudjátok megvenni, e-könyvben, pedig Itt tudjátok beszerezni.
Ha tetszett az írásom, kövess Facebookon, Instagrammon vagy Molyon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése