"Egy olyan kötelék kötötte őket össze, amihez még csak hasonlót sem tapasztalt."
A fülszöveg alapján egy romantikus, meseszerű történetre
számítottam, de végül egy spirituális utazásban találtam magam. A regény
középpontjában Nagy-Kovács Veronika áll, aki élete mélypontján kerül egy
titokzatos bárba, ahol minden megváltozik. A jóképű tulajdonos, Andreas Moldani
nemcsak segít neki, hanem múltbéli titkokat is feltár – olyanokat, amikről
Veronika nem is tudhatott.
A történet nem áll meg a romantikánál: a hit, a
sorsszerűség és az önmegvalósítás fontos szerepet kapnak. Időugrás, spirituális
motívumok és mélyebb üzenetek szövik át a cselekményt. Bár nem vált
kedvencemmé, mégis elgondolkodtatott. Az írónő szépen vezeti végig azt a
gondolatot, hogy a véletlenek mögött gyakran ott rejlik valami több – talán egy
felsőbb erő, ami segít, ha figyelünk rá.
Ajánlom azoknak, akik szeretik, ha egy romantikus
történet túlmutat a megszokott kereteken, és nyitottak a spiritualitásra is.
Kiadó: Helma Megjelenés éve: 2024 Oldalszám: 246 |
Fülszöveg
Nagy-Kovács Veronika életének legválságosabb napján teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kerül. Fedél nélkül marad a tél leghidegebb éjszakáján egy kétmilliós nagyvárosban, ahol senkire se számíthat.
A véletlen sodorja az Ice Charlie nevű bárba, ahol hirtelen mesébe illő módon
minden gondja megoldódik.
A különös történés felkelti a lány gyanakvását, de nehéz helyzete miatt
kénytelen elfogadni a sors által felkínált lehetőséget. Semmi egyebet nem kell
tennie a váratlan segítségért cserébe, csupán egy hónapig pincérnőként dolgozni
a titokzatos bárban.
A jóképű tulajdonos Andreas Moldani rendkívüli jó hatással van a fiatal nőre,
és olyan ismereteket tár fel előtte, amiről korábban nem lehetett tudomása.
Rövid ismeretségük ellenére, Veronika hirtelen ráeszmél, hogy Andreas nem
véletlenül került az életébe. Ő maga kérte a segítségét egykor, életének azon
időszakában, amire már nem emlékezhetett.
Vélemény
Szeretném megköszönni a Magyar könyv is magyar termék mozgalom alapítóinak Sky S.T. írónőnek, Dvariecki Bálintnak és a Helma kiadónak a bizalmat és a lehetőséget, hogy elolvashattam Az átutazó című művet.
Az átutazó szerelme - Egy spirituális utazás, ami túlmutat a romantikán
Korábban már olvastam Katalina S. Miller A két világ
című regényét, így nem volt ismeretlen számomra az írónő stílusa. Éppen ezért
kíváncsian vettem kézbe Az átutazó szerelme című művét, amely első
ránézésre egy klasszikus romantikus történetnek tűnt, némi fantasy és misztikus
elemmel fűszerezve. A fülszöveg alapján egy könnyed, érzelmes olvasmányra
számítottam – ehhez képest egészen más élményben volt részem.
A történet középpontjában Nagy-Kovács Veronika áll, aki
élete egyik legnehezebb pillanatában kerül az Ice Charlie nevű bárba. A sors –
vagy valami nála is nagyobb erő – úgy tűnik, megoldást kínál számára. A bár
titokzatos tulajdonosa, Andreas Moldani, nemcsak jóképű és karizmatikus, hanem
különös hatással is van Veronikára. Rövid idő alatt olyan dolgokat tár fel
előtte, amelyekről korábban nem is tudhatott. A kapcsolatuk gyorsan mélyül, de
hamar kiderül, hogy semmi sem az, aminek látszik. A múlt emlékei felszínre
törnek, és Veronika ráébred, hogy Andreas nem véletlenül lépett be az életébe.
Eddig akár egy klasszikus romantikus történet is lehetne,
de az írónő nem áll meg itt. A regény mélyebb rétegei lassan bontakoznak ki, a spiritualitás,
a hit és a sorsszerűség mindvégig jelen vannak. Andreas elköveti élete
legnagyobb hibáját – enged a szívének –, és ezzel egy pillanatra újra átélhetik
a régi szerelmüket. De ahogy jött, úgy el is múlik. Veronika visszakerül a
korábbi életébe, és minden megy tovább, mintha mi sem történt volna. Vagy
mégsem?
A történet itt új irányt vesz. Veronika úgy dönt, nem
hagyja, hogy a sors ismét elválassza attól, amit megtalált – vagy inkább attól,
akit megtalált. Elindul a saját álmai után, és mindent maga mögött hagy:
munkát, kapcsolatot, biztonságot. Ez a döntés nyitja meg az utat a regény
spirituális mélységei felé. Miután megtalálja, amit keresett, a történet húsz
évet ugrik előre. Veronika immár családos nő, és gyerekei is részesei lesznek
ennek a különleges utazásnak. Gyerekei 18. születésnapján egy rég elveszett
„rokon” látogatása újra felkavarja az állóvizet, és az események felgyorsulnak.
A regény végig azt sugallja, hogy bár mi irányítjuk a
sorsunkat, vannak találkozások, amelyek túlmutatnak a véletlenen. Biztosan
sokan éreztétek már azt a furcsa, ismerős érzést – mintha már találkoztunk
volna az illetővel, mintha már megtörtént volna velünk valami hasonló. Az írónő
szépen vezeti végig azt a gondolatot, hogy minden okkal történik, és hogy egy
felsőbb erő mindig ott van, ha figyelünk rá. A kérdés csak az, hogy
elfogadjuk-e a titkos segítséget.
Őszintén szólva, Az átutazó szerelme nem vált
kedvencemmé, hiszen fülszöveg alapján teljesen másra számítottam, de mégis
értékelem azt, amit közvetít. A regény nem csupán egy romantikus történet,
hanem egy spirituális utazás is, amelyben a szerelem, a titok és az önismeret
kéz a kézben járnak.
Hiszek abban, hogy mindenkinek megvan a maga párja és célja az életben. Néha az élet akadályokat gördít elénk, de ahogy a történet is mutatja: akik összetartoznak, azok mindig megtalálják egymáshoz az utat. Nem számít, hányszor szakította el őket az élet – az ikerlángok újra és újra egymásra találnak. Mert a lélek sosem hal meg, csak tovább vándorol, akárcsak Andreas és Veronika történetében.
Meghitt, mégis rejtélyes hangulata miatt azoknak ajánlom,
akik szeretik, ha egy romantikus történet több, mint egy szerelmi szál, ha
mélyebb üzenetet és különleges világot is hordoz magában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése