Cserni András – Isten kardja (Sötét sorsok 3.)

"A hatalom felé vezető úton könyörtelennek kell lenni."

Cserni András trilógiájának záródarabja minden korábbinál sötétebb, grandiózusabb és érzelmileg is mélyebb. Az "Isten kardja" a hatalomról, a hitről és az emberi lélek utolsó reménysugaráról mesél, miközben Mistaria világa eléri végső próbatételét.

Látványos, fájdalmas, mégis gyönyörű befejezés – méltó lezárás egy különleges történet végére.

Kiadó:Helma kiadó
Megjelenés éve: 2025
Oldalszám: 478 ( e-könyv), 520 ( kartonált, térképmelléklettel )

Fülszöveg

Küzdelmek. Árulások. Titkok. Ellenségek. Barátok. Közeleg a végső leszámolás…

Veszteségektől és napvilágra került titkok súlyától nehéz szívvel, az Ezermester adta térkép zavaros iránymutatását követve indul északnak az evilágiakból és avilágiakból álló csapat, hogy felkutassák Isten Kardját, e legendás fegyvert, mely, ha a megfelelő személy kezébe kerül, megfékezheti a Marothanok aljas tervét. Útjuk ismeretlen, sokszor barátságtalan tájakon vezet: a Galamb Királyság felhőbirodalmába, majd a titokzatos Zordon-fennsíkra, onnan a Mákföldekre, s a Csillagösvényre, és egyikük se tudja, hol végződik. Közben mindenkit kétségek gyötörnek, a gyásszal és valódi önmagukkal küzdenek, és ellenségből ellenségbe futnak – ugyanis Manca kémje a nyomukban jár, s a gonosz boszorka rájuk uszítja annyi csatlósát, amennyit csak bír…
Janca Trotota helyzete se rózsás. Megesküdött, hogy megállítja a Marothanokat, ám a rettegett Radoni Mészáros, Gerjen Hander tábornok Luper falai közé szorította, majd ostrom alá vette a várost. Egyetlen reménye az odakinn maradt Caplon, s maroknyi serege. De kétséges, hogy a férfi időben Luperhez érhet…
Mindeközben Capitrexből, a fővárosból útra kel egy hajdú, hogy felkutassa és törvény elé állítsa Alexet. A férfit erős indulatok fűtik, s a múlt árnyai kísértik. Kézre akarja keríteni az ifjú zsiványt, s mindazokat, akik támogatják – kerül, amibe kerül…
Hogyan birkózik meg Roland, Kristóf, Alex, Patrik és a többiek belső harcaikkal és életükre törő ellenségeikkel? Akad-e szövetségesük, vagy egyedül kell helytállniuk? Milyen gonosz fortélyt eszel ki Janca ellen Gerjen Hander? Miért gyűlöli oly elkeseredetten a betyárokat a zárkózott hajdú? Mik mondják, hogy jujuju? Követhetik-e a hősök a szívüket? Ki Manca kémje valójában? S legfőképp: megtalálják-e a Háromvérű Fiút, az egyetlen személyt, aki forgathatja Isten Kardját?

Vélemény 

Szeretném megköszönni a Magyar könyv is magyar termék mozgalom alapítóinak Sky S.T. írónőnek, Dvariecki Bálintnak és a Helma kiadónak a bizalmat és a lehetőséget, hogy elolvashattam az " Isten kardja" című művet.

Azt hiszem, ritkán mondhatom el, egy trilógia záródarabjáról, hogy pontosan azt adja, amit elvártam – és még annál is többet. De még mennyire, hogy többet! A Sötét sorsok világa eddig is tele volt árulással, hősiességgel, sötét mágiával és megfáradt emberséggel, de az "Isten kardja" minden korábbi résznél mélyebbre visz minket olvasókat. A történet a háború, a hit, a bosszú és a megváltás határvonalán egyensúlyoz végig. Az első két részről írt véleményemet itt és itt tudjátok elolvasni.

Már a prológus is előrevetíti, hogy ez a rész nem fog könnyed sétát ígérni: árulás, hatalom, sötét mágia és elkerülhetetlen végzet szövik át a történetet. Manca Marothan, a hatalomvágy és a félelem tökéletes megtestesítője visszatér és megmutatja , hogy mit is jelent Marathon -nak lenni, miközben a világ a teljes pusztulás szélére sodródik.

A Sötét sorsok első két része nem félt mélyre nyúlni a sötétségben , de az "Isten kardja" ezt még tovább viszi. Szinte teljesen elmerülünk benne. Régi szövetségek szakadnak szét, új erők emelkednek fel, és minden döntés visszhangzik az egész világban. Háborúk tombolnak Mistariában, sárkányok szelik át az eget, és régi ellenségek kényszerülnek szövetségre a túlélés érdekében. A történet egyszerre szól ítéletről és áldozatról, felemelkedésről és bukásról. A regény nemcsak folytatása, hanem valódi lezárása is a történetnek, minden elvarratlan szál a helyére kerül, legyen az boldog vagy éppen tragikus befejezés.

Minden karakternek nehéz útja volt és bár sokan vérben, könnyben és fájdalomban jártak, mindannyiuk történetében ott pislákolt valami mélyen emberi. A szereplők nagyon szép karakterfejlődősen mentek át az első résztől kezdődően. Márk és Roland továbbra is hatalmas kedvencek, a mágusok újfent varázslatosak. Szandrát sajnos továbbra se kedveltem meg, nem értettem, hogy miért nem tudta elfogadni Roland döntésèt, pont ő, akinek jó oka lett volna a bosszúra...Ahogy a Betyárbecsületnèl is említettem, nem szabad hagyni, hogy a bosszú vezérelje az egész életünket, de ha már szinte mindent elvettek tőlünk, akkor talán dönthetünk arról, hogy végleg leszámolok a zsarnoksággal és felszabadítom az Avilágot vagy elengedek mindent és élem tovább az életem, amíg valaki el nem veszi tőlem. Roland hozott ismét egy döntést, amit már nem tud megmásítani. A szíve egy részét kitépte a helyéről, hogy a másikkal beteljesítse sorsát. Ismét megszakadt érte a szívem, de valószínűleg én se döntöttem volna másképp.

A korábbi részekhez képest ez a kötet még érettebb, még képszerűbb, és az epikus fantasy mellett erősen filozofikus is.

Miközben sárkányok, táltosok és ördögök vonulnak a lapokon, a sorok között olyan kérdésekre találunk válaszokat, mint például:

– Mi a hatalom ára?

– Van-e megbocsátás az elkövetett bűnök után?

– Vajon meddig maradhat ember az, aki a sötétséggel cimborál?

Az "Isten kardja" nem csupán egy háborús eposz, hanem egy lelki utazás is , egy végső próba azoknak, akik a fényért harcoltak a legsötétebb éjszakákban. Az emberi gyengeségek, a család, a múlt bűnei és a jövő reménye mind ott lapulnak a sorok között. A történet lendületes, logikusan felépített és egy percig sem hagy unatkozni. 

Az "Isten kardja" méltó befejezése a Sötét sorsok trilógiának – monumentális, elgondolkodtató és fájóan emberi. Egy történet a hatalomról, a hitről és a remény utolsó szikrájáról a sötétségben. 

Nem egy rövid és nem is egy könnyű olvasmány, de minden egyes oldala megéri, hogy elmerüljünk ennek az igazán különleges fantasy történetnek minden egyes sorában.

Azt hiszem, elmondhatom, hogy az író ezzel a könyvvel nemcsak befejezett egy trilógiát, hanem lezárt egy korszakot is a magyar fantasyben, egyedi világteremtèsèvel - amely bátran nyúlt a magyar folklórhoz is.

Őszintén szólva nehéz szívvel olvastam el az utolsó oldalakat, mert nagyon megszerettem Mistaria világát, a szereplőket és magát az egész sorozatot. Szerettem volna még egy kicsit velük maradni, részese lenni a történetüknek.

Azt hiszem, elmondható, hogy nagyon ritka az olyan fantasy - legalábbis mostanság - ami olyan szinten beszippantja az olvasót, csupán a fantáziadús, részletgazdag és gyönyörűen megírt történetének és világfelèpítèsènek köszönhetően, ahol nincs teljesen jelen a romantika és a testiség. Talán J.R.R. Tolkien - Gyűrűk ura trilógiája volt az, ami szintén magába olvasztotta a lelkemet, annak ellenére, hogy ott is magán a világon, a történésen és az emberi sorsokon volt a hangsúly.

Egyszó, mint száz, bízom benne, hogy még sok - sok egyedi hangulatú és világú fantasy történettel lep meg minket, kedves olvasókat Cserni András. Számomra ez a trilógia hatalmas kedvenc lett és már fel is írtam az  újraolvasós listámra.

Ha eddig még nem olvastad a Sötét sorsok trilógiát, akkor bátran vágj bele, de készülj fel rá, hogy ez a világ bekebelez és többé nem ereszt.

A könyvet a Helma Kiadó weboldalán tudjátok beszerezni e-book és nyomtatott formában, ahol egy rövid beleolvasót is találtok.