Erin Doom -The Tearsmith
"Music, after all, is harmony born from chaos."
A The Tearsmith egy kicsit sötétebb, melankolikus történet, ami sokkal többet ad, mint egy egyszerű romantikus sztori. A farkasos, mesés motívum és Nica–Rigel kapcsolata végig egy finom feszültséget tart fenn, ahol a remény és a fájdalom kéz a kézben jár. Nem egy könnyed olvasmány, de pont ezért marad meg az emberben.
The bestselling international sensation, coming soon to Netflix, now in English for the first time—a dark, sexy, haunting novel of two very damaged teens who are taken in by the same family and forced to reckon with a destructive love that could be the undoing of them both
Growing up in a ghastly orphanage run by an abusive matron, Nica coped in the only way she could—by retreating to her imagination, where she lived out fantastical stories, especially about the Tearsmith, the man who makes tears, a terrifying figure who forges all the fears that dwell in people’s hearts.
When she’s finally taken in by an adoptive family at seventeen, Nica thinks she’s leaving the group home, its torments, and her prison of otherworldly tales behind her. That is, until Rigel—a young man raised from birth in the same dreadful orphanage—joins her new family.
Rigel is as mesmerizingly handsome as he is troubled, and he and Nica have a long history of distrust and hostility. But as they come to live together again under one roof, the deep shared trauma of surviving such vicious circumstances sparks something magical, and Nica begins to fall for Rigel’s forbidden love.
Before any relationship can become reality, though, they’ll have to face the darkness of their past . . . and the dangerous stakes of pursuing a future together.
Vélemény
Erin Doom The Tearsmith című regényével először a Netflix adaptáción keresztül találkoztam, és annyira megfogott a történet hangulata, hogy kíváncsi lettem a könyvre is.
Angolul olvastam, ami miatt lassabban haladtam vele, de valahol ez még hozzá is adott az élményhez. Több időm volt megállni, átérezni, és hagyni, hogy a történet szépen lassan „beszivárogjon” az elmémbe.
A történet elején rögtön kapunk egy legendát a Könnymesterről – arról a lényről, aki könnyeket ad az embereknek, hogy érezni tudjanak. És már itt érezni, hogy ez nem egy könnyed történet lesz. Ez a könyv az érzelmekről szól – a fájdalomról, a hiányról, és arról, hogy ezek nélkül talán nem is lennénk igazán emberek.
Az árvaház, ahol a gyerekek felnőnek – amit csak „Sírnak” neveznek – nem csak egy hely, hanem egy állapot. Egy lelki tér, ami traumatizál, formál és sokszor meg is tör. Az ott átélt dolgok nem maradnak a falak között, hanem velük mennek tovább.
Nica nem egy tipikus főhősnő. Nem hangos, nem lázadó, nem akar mindenáron kitűnni. Inkább csendes, érzékeny és figyelmes. Az a típus, aki észreveszi a legapróbb dolgokat is. Van benne valami törékeny, mégis hihetetlenül kitartó.
Ő az, aki még a legnehezebb helyzetekben is próbál kapaszkodni valamibe – egy emlékbe, egy érzésbe, egy apró reménybe. És talán pont emiatt lehet vele ennyire könnyen azonosulni.
És mellette ott van Rigel. Számomra ő volt a történet másik meghatározó pontja. Tényleg olyan, mint egy csillag. Távoli, hideg, elérhetetlen mégis vonzza a tekintetet. Egyszerre gyönyörű és veszélyes.
Rigel karaktere tele van ellentmondásokkal. Kívülről tökéletesnek tűnik, de a felszín alatt rengeteg sötétség és feszültség húzódik meg. Nem az a karakter, akit könnyű szeretni, inkább az, akit meg akarsz érteni.
A kettőjük közötti dinamika adja a történet igazi erejét. Ez nem egy klasszikus romantikus kapcsolat. Nem könnyű, nem idilli, és főleg nem problémamentes. Inkább egy lassan kibontakozó, sokszor fájdalmas kapcsolat, ahol a múlt folyamatosan jelen van.
A trauma itt nem csak háttér, hanem aktív része a történetnek. Meghatározza, hogyan gondolkodnak, hogyan éreznek, és hogy egyáltalán képesek-e közel engedni magukhoz valakit.
Hangulatában a könyv sokkal sötétebb, mint amit egy ifjúsági regénytől várnánk. Van benne egy folyamatos melankólia, ami végig ott húzódik a sorok között, és ami miatt nem lehet csak úgy „könnyed olvasmánynak” nevezni.
A film és a könyv közötti különbség számomra főleg az érzelmi mélységben volt. A film visszaadja a történetet és a hangulatot, de a könyv sokkal mélyebbre megy. A karakterek gondolatai, belső vívódásai, a kimondatlan feszültségek – ezek adják meg igazán a történet súlyát. És míg a filmben nem, addig a könyvön keresztül bepillantást nyerhetünk Rigel gondolataiba is.
Összességében a The Tearsmith nem egy könnyű olvasmány. Nem az a fajta könyv, amit csak úgy „ledarálsz”. Inkább az, ami ott marad benned, és még napokkal később is gondolkodsz rajta.
Ha még azon gondolkodsz, hogy ez a könyv neked való-e, az alábbi lista segíthet a döntésben:
✅ Neked való, ha:
- szereted a lassú, érzelmileg mély történeteket
- vonzanak a sötétebb, melankolikus hangulatú könyvek
- érdekelnek az összetett, belső vívódásokkal teli karakterek
❌Neked nem, ha:
- könnyed, gyors olvasmányt keresel
- inkább pörgős, eseménydús történeteket szeretsz
- klasszikus, problémamentes romantikára vágysz
A könyv jelenleg magyarul még nem elérhető, így ha el szeretnétek merülni benne, angolul tudjátok beszerezni különböző webshopokból.
A könyvből készült filmet a Netflix kínálatában is megtaláljátok.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése