Violet V. Vandor: Yanara – valahol, valamikor

Amikor két léleknek az idő sem szabhat határt…

Vannak találkozások, amelyekről nehéz elhinni, hogy pusztán a véletlen művei. Mintha két lélek már jóval azelőtt ismerte volna egymást, hogy ebben az életben először egymás szemébe néztek volna.

Kiadó: Helma
Megjelenés éve: 2026
Oldalszám: 334

Fülszöveg

A Yanara valahol, valamikor egy különleges hangulatú romantikus-lélektani fantasy, amely a jelen és az ősi Hattusas között vezet végig egy megrázó történeten.
Emily egy mérgező házasságból próbál kiutat találni, amikor különös álmok és hipnózisok során ráébred, hogy ő és terapeutája, Daniel Reed már találkoztak, évszázadokkal korábban. De, amit a múltban a halál szétszakított, az a jelenben talán beteljesedhet.
Yanara egy megrendítő, misztikus és szenvedélyes regény szerelemről, sorsról, reinkarnációról és arról, hogy néha egy lélek több életen át vár a másikra.
Vannak szerelmek, amelyek nem egy életre születnek, hanem örökre.

Vélemény

Mindig is szerettem azokat a történeteket, amelyekben a szerelem túlmutat az időn, a távolságon, sőt, még a halálon is. Amelyekben két ember között olyan megmagyarázhatatlan kötelék húzódik, amit sem az évek, sem az évszázadok nem képesek elszakítani.
Violet V. Vandor Yanara – valahol, valamikor című regénye pontosan egy ilyen történet.

Egy sors által elrendelt találkozásról, egy talán már az égben megköttetett szerelemről és két lélek összetartozásáról mesél. Arról, hogy vajon létezhet-e olyan kötelék, amelyet még a halál sem képes végleg elszakítani. És bevallom, engem már ezzel az alapgondolattal megfogott az írónő. A történet két egészen különböző korszakot kapcsol össze. Először az ókori Egyiptom és a Hettita Birodalom világába kalauzol bennünket, ahol egy fiatal hercegnő, Yanara sorsa egyetlen döntéssel megpecsételődik. Apja politikai érdekből feleségül adja egy idegen herceghez, akit a lány nem ismer, és akit nem is szeret. Yanara hiába hercegnő, hamar kiderül, hogy a rangja mit sem ér, amikor a saját életéről, boldogságáról és jövőjéről kellene döntenie.

Már ez a helyzet is felháborított. Tudom, hogy egy egészen más történelmi korszakról beszélünk, amikor a dinasztikus házasságok természetesnek számítottak, mégis nehéz volt elfogadnom, hogy egy fiatal lány akarata ennyire keveset érjen. Erias herceget pedig finoman szólva sem sikerült a szívembe zárnom, ellenszenves egy karakter volt. A viselkedése, a birtoklási vágya és az a természetesség, amellyel úgy gondolja, hogy Yanara élete és teste felett is rendelkezhet, számomra kifejezetten visszataszító volt. Ráadásul az édesanyja, Agnis sem könnyíti meg a lány helyzetét, sőt, inkább mindent megtesz azért, hogy megtörje az akaratát.

Yanarában viszont éppen azt szerettem, hogy a kiszolgáltatottsága ellenére sem veszítette el teljesen önmagát. Lehetett magányos, félhetett a jövőtől, de belül végig ott élt benne az ellenállás, aztán megérkezik Ardan. Az ő kapcsolatukban számomra nemcsak maga a szerelem volt szép, hanem az is, amit egymásnak jelentettek. Yanara végre talál valakit, aki nem uralkodni akar rajta, nem birtokolni szeretné, hanem emberként tekint rá. Aki mellett nem egy herceg felesége, nem egy politikai alku része, hanem egyszerűen önmaga lehet.

És talán éppen ez a legszebb az egészben, hogy Ardan mellett Yanara nem elveszít valamit önmagából, hanem visszakap egy darabot abból, amit addig megpróbáltak elvenni tőle. Számomra Yanara és Ardan kapcsolata nem egyszerűen egy sors által elrendelt szerelem volt, hanem két lélektárs története. Két emberé, akik között olyan mély, szinte megmagyarázhatatlan összetartozás alakul ki, amely túlmutat a körülöttük lévő világ szabályain, és talán éppen ez fogott meg benne a legjobban.

Az a gondolat, hogy létezhet olyan szerelem, amelyet sem az idő, sem a távolság, de még a halál sem képes végleg elszakítani. Persze a történet egyáltalán nem könnyed romantikus mese. Az ókori szál kifejezetten sötét, és bizony vannak benne olyan események, amelyek olvasás közben felkavarhatják az embert. A hatalommal való visszaélés, a megaláztatás, az erőszak és a kegyetlenség mind jelen vannak. A romantika mellett tehát komoly drámát is kapunk.

Éppen ezért Yanara és Ardan kapcsolatának minden apró pillanata felértékelődik. Mert egy olyan világban, ahol mások akarnak dönteni a sorsukról, az egymás iránt érzett szeretetük egyben a szabadság reményét is jelenti. És itt válik igazán fontossá a regény másik nagy témája: a sors és a szabad akarat kapcsolata.

Vajon minden előre el van rendelve? Vagy a sors csupán lehetőségeket teremt, és rajtunk múlik, mit kezdünk velük?
A történet később egy egészen más korszakban, a modern Amerikában folytatódik, és bevallom, nagyon tetszett, ahogyan a szerző összekapcsolta a múltat a jelennel. Az álmok, a különös megérzések és a lassan felszínre kerülő emlékek mind azt az érzést erősítik, hogy vannak dolgok, amelyek nem tűnnek el nyomtalanul, hogy a múlt talán sokkal közelebb van hozzánk, mint gondolnánk.

Itt kerül igazán előtérbe a lélekvándorlás gondolata, amely számomra a regény egyik legérdekesebb eleme volt. ( Tudom, nagyon sok érdekes dolog volt már ^^ )
Vajon lehetséges, hogy bizonyos emberekkel azért érzünk már az első pillanatban különös közelséget, mert a lelkünk valahonnan régről ismeri őket? Hogy egy találkozás néha nem is annyira első találkozás, hanem inkább viszontlátás?

Tudom, ezekre a kérdésekre nincsenek egyszerű válaszok. De én szeretem az ilyen történeteket. Szeretek eljátszani a gondolattal, hogy talán vannak kapcsolatok, amelyeknek sokkal régebbre nyúlnak a gyökerei, mint azt mi magunk sejtenénk. A karmikus kapcsolatok gondolata is felmerült bennem olvasás közben, de számomra Yanara és Ardan története mégis inkább a lélektársi szerelemről szólt.

A karmikus kapcsolatokhoz sokan a visszatérő, fájdalmas mintákat és az ezekből levonható tanulságokat társítják. Yanara és Ardan között viszont én sokkal inkább a kölcsönös szeretetet, az elfogadást és az összetartozást éreztem. Azt, hogy két ember nem azért találkozik, hogy újra és újra megsebezze egymást, hanem hogy egymás mellett végre megtapasztalhassa, milyen az, amikor a szeretet nem fájdalmat, hanem biztonságot jelent.
És ez számomra nagyon szép üzenet. 

Ugyanakkor a regény modern történetszála arra is emlékeztet, hogy hiába telnek el évszázadok, bizonyos emberi viselkedések szinte semmit sem változnak. A féltékenység, a birtoklás, az ellenőrzés és az érzelmi bántalmazás a jelenben is ugyanolyan fájdalmas lehet, mint a múltban. És itt éreztem igazán erősnek a két korszak közötti párhuzamot, mert a szerelem nem egyenlő a birtoklással. A féltékenység nem a szeretet bizonyítéka. Az ellenőrzés nem gondoskodás. És attól, hogy valaki azt mondja, szeret, még nem biztos, hogy jól is szeret. Ezek a gondolatok szerintem különösen fontossá teszik a történetet. Hiszen a regény nemcsak azt mutatja meg, milyen erős lehet két lélek kapcsolata, hanem azt is, hogy mennyire lényeges felismernünk a különbséget az igazi szeretet és a birtoklási vágy között.

A történetben különösen szerettem a múlt és a jelen közötti kapcsolódási pontokat. Az álmokat, a visszatérő érzéseket és azt a fokozatos felismerést, hogy a szereplők sorsa sokkal régebben kezdődött, mint azt elsőre gondolnánk. Az ókori részek történelmi hangulata és a modern szál érzelmi konfliktusai jól kiegészítették egymást. A regény könnyen olvasható, a cselekmény pedig több műfajból is merít. Találunk benne történelmi elemeket, romantikát, drámát, misztikumot és természetfeletti motívumokat is. Nekem leginkább az tetszett, ahogyan ezekből a szerző egyetlen, életeken átívelő szerelmi történetet épített fel.

Persze nem mondanám, hogy minden pillanata kellemes olvasmány volt. Voltak jelenetek, amelyek felbosszantottak, mások elszomorítottak, és bizony akadt olyan szereplő is, akit legszívesebben alaposan megráztam volna, hogy térjen már észhez!  De talán éppen ezért tudtam ennyire beleélni magam a történetbe, ert nem maradtam közömbös. A szereplők döntései érzelmeket váltottak ki belőlem, és végig érdekelt, vajon hová vezet ez a különös, sorsszerű kapcsolat.

A befejezés hangulata pedig kifejezetten jólesett a lelkemnek. Az addig megélt fájdalmak után jó volt látni, hogy a történet a reménynek is teret enged.Számomra talán az a regény legszebb mondanivalója, hogy lehet, hogy két lélek sorsa már az égben összefonódott, de az igazi szerelemhez nem elég, hogy egymásra találjanak. Ahhoz az is kell, hogy minden életben újra egymást válasszák.

A Yanara – valahol, valamikor számomra egy érzelmes, olykor fájdalmas, mégis reményt adó történet volt. Egy regény, amely a lélektársi szerelem szépsége mellett a szeretet és a birtoklás közötti különbségre is felhívja a figyelmet, és bár nem tudhatjuk, valóban léteznek-e életeken átívelő kapcsolatok, én szeretem azt hinni, hogy vannak lelkek, amelyeknek egyszerűen találkozniuk kell.

Ha még azon gondolkodsz, hogy ez a könyv neked való-e, az alábbi lista segíthet a döntésben:

✅ Neked való, ha:

• Szereted a sorsszerű, életeken átívelő szerelmi történeteket.
• Hiszel a lélektársi kapcsolatokban, vagy legalábbis szívesen eljátszol a gondolatukkal.
• Érdekel a lélekvándorlás, a múlt és a jelen összekapcsolódása.
• Kedveled a történelmi hangulatú, misztikus elemekkel átszőtt romantikus regényeket.
• Nem bánod, ha egy szerelmi történet fájdalmasabb, sötétebb témákat is érint

❌ Neked nem, ha:

• Könnyed, konfliktusmentes romantikus történetre vágysz.
• Nehezen viseled a bántalmazó kapcsolatok, a kiszolgáltatottság és az erőszak ábrázolását.
• Nem kedveled a több idősíkon játszódó történeteket.
• Zavar, ha egy romantikus regényben a lélekvándorlás és a sorsszerűség fontos szerepet kap.

Szeretném megköszönni a Magyar könyv is magyar termék mozgalom alapítóinak Sky S.T. írónőnek, Dvariecki Bálintnak és a Helma kiadónak a bizalmat és a lehetőséget, hogy elolvashattam  művèt.

A könyvet a Helma Kiadó oldalán tudjátok beszerezni e-formátumban. Az oldalon egy rövid beleolvasót is találtok hozzá.