"Villámok cikáztak az égen, és a nedves levegő egybefüggő lepelként borult ránk."
"Villámok cikáztak az égen, és a nedves levegő egybefüggő lepelként borult ránk."
Anna és T.J. egy hidroplánon közelítenek az úti céljuk felé, hogy csatlakozzanak a szülőkhöz, amikor a pilóta végzetes szívrohamot kap, ők pedig az Indiai-óceánba zuhannak. Szerencséjükre, kisodródnak egy sziget partjára. De bármennyire is idillikusnak tűnik a hely, gyorsan kiderül, hogy lakatlan, nincs ivóvíz és élelem, sem menedék. Csupán egyetlen céljuk lehet, hogy életben maradjanak, amíg megmentik őket.
A napokból azonban hónapok, sőt évek lesznek, s miközben megtanulják, hogyan gondoskodjanak magukról, Anna rájön, bármilyen veszélyek leselkednek is rájuk a szigeten, az a legnagyobb, hogy T.J. időközben kamaszból férfivá érett.
A mű először 2013-ban jelent meg a Pioneer Books gondozásában a fent említett címmel, majd 2019-ben új köntösben a Művelt Nép kiadó újra kiadta, immár Péntek a szigeten címmel.
Az előbbi kötet borítója nagyon szép, a címe pedig visszaadja azt, amiről az egész történet szól, ami az egymás közötti kötelék és összetartozás.
Az utóbbi kiadás címe alapján egy Robinson Crusoe féle kalandra számítana az ember, míg a borítója engem inkább egy Júlia vagy Romana romantikus füzetre emlékeztet.
Magával ragadó romantikus történet, mely az első oldaltól az utolsóig magába szippant. Kicsit a Kék lagúna című filmre emlékeztetett, párhuzamokat véltem felfedezni a két mű között. Igaz, ott nem volt ekkora a korkülönbség a két főszereplő között, de az alap ötlet hasonlóan épült fel.
Szeretem az olyan történeteket, ahol a szereplőknek küzdeniük kell, és ennek köszönhetően komoly jellemfejlődésen mennek keresztül.
Ebben a történetben rendesen megküzdöttek hőseink a túlélés érdekében az elemekkel és a nehéz körülményekkel. Elgondolkodtató, hogy vajon én az ő helyzetükben meddig tartottam volna ki, lettem volna-e olyan találékony, ahogy Anna és T.J. volt.
A sztori több évet ölel fel, és azt híhetnénk, hogy teljesen monoton lesz az elbeszélésük a szigeten történt időszak alatt, de nem. Pörögtek az események, nem voltak üres járatok és végig fenn tartotta az érdeklődésemet.
Számtalan kalandban volt részük és megannyi megpróbáltatáson kellett átesniük. Eleinte várták a segítséget, de napokból hetek, hetekből hónapok lettek, az évek jöttek és mentek. De a segítség nem érkezett meg.
Nagyon szépen helyt álltak a megpróbáltatásaik közepette, próbálták a lehető legtöbbet kihozni a jelenlegi helyzetükből. Nagyon ügyesen használták fel az esővizet, okosan gondolkoztak és minden egyes nap próbáltak túlélni.
Nem csak a cápák, medúzák és trópusi vírusuk jelentettek veszélyt számukra, hanem versenyt kellett futni az idővel is. Minél tovább tartózkodtak a szigeten, annál közelebb kerültek a teljes alultápláltsághoz.
Próbálták nevetéssel, meséléssel, egymás megismerésével elütni az időt, de mind a kettőjükben ott bujkált az a kis gondolat, hogy mi van, ha soha nem mentik meg őket.
Mikor az egyikük már kezdte volna feladni, a másik mindig nyújtott egy segítő kezet és kihúzta abból a mély és sötét gödörből. Hol Anna, hol T.J volt az, aki a másikba reményt öntött, hiszen, csak így tudtak életben maradni, ha az egyikük mindig bízott abban, hogy a holnap jobb lesz, a holnap lesz az a nap, amikor valaki jön és megmenti őket.
Anna egy 30 éves irodalmat tanító tanár, aki már nagyon szeretett volna megállapodni és családot alapítani. Ez a jelenlegi párjával nem igazán volt kivitelezhető, így mindent egy lapra tett fel és elvállalta, hogy az egész nyarat a Maldív- szigeteken tölti és tanítani fog. Annának így esélye nyílt arra, hogy kilépjen egy mérgező kapcsolatból, ahol soha nem lett volna boldog, illetve egy új kezdetre, élete új fejezetére.
T.J. egy 16 éves gimnazista fiú, aki sokáig rákkal küzdött. Emiatt, kimaradt az iskolából, és minden olyan dologból, ami a hozzá hasonló korú fiúkat érdekelné. T.J semmi mást nem akar, csak, hogy ő is részese lehessen a fiatalok életének.
A betegsége miatt, korán felnőtt. A kortársaihoz képest komolyabb és érettebb a gondolkodása. Emiatt, nemvolt nehéz elvonatkoztatni a korától, sőt, egy idő után, már eszembe se jutott, hogy 14 év Anna javára írható.
A repülőgép szerencsétlenséget követően, T.J az, aki kimenti Annat, gondoskodik róla és vigyázz rá. Az idő előrehaladtával, pedig fiúból férfivá érik, és meg akarja mutatni Annának, hogy ő már nem az a "kisfiú" aki 3 évvel ezelőtt volt.
Az írónő szépen vezette fel a szerelmi szálat. A nagy korkülönbség ellenére nagyon szurkoltam nekik, hiszen őket több dolog is összekötötte egy szimpla tanár- diák kapcsolatnál. Évekig egymásra voltak utalva.
Annának hatalmas önuralomra volt szüksége, hiszen hiányzott neki is az ölelés, az intimitás és persze, hogy neki is feltűnt, hogy T.J cseppet sem az a fiú aki évekkel ezelőtt volt. Izmosabb, erősebb, magasabb lett. A viselkedése, a stílusa mind- mind megváltozott.
Mégis, Anna vívódott, hogy mi lenne a helyes döntés, hiszen, mégiscsak a tanára volt.
A mai modern világban, a legtöbb esetben még mindig negatív visszhangja van annak, ha egy nő X évvel idősebb a férfinál, de ha a férfi az idősebb a nőnél, aki már szinte az apja is lehetne, az nem vált ki az emberekből akkora népharagot, mint a másik esetben.
A mai társadalomban továbbra is kettős mércével mérik a nőket és a férfiakat, legyen az kapcsolattal vagy egyéb dologgal kapcsolatos.
Jogosan merül fel a kérdés, hogy a kettőjük között kialakult kapcsolat, csak egy erős kötődés egymás iránt, mely a helyzetüknek köszönhető, vagy az idő elteltével, tényleg szerelem alakult ki közöttük.
Nos, erre a választ, majd a könyv utolsó oldalain fogjuk megkapni.
Ami, számomra egy kicsit komikus volt, az az, hogy Annának pont azt a táskáját sodorja partra a víz, amely tele van gyógyszerekkel, tisztálkodási szerekkel. Ezzel nem is lenne semmi probléma, na de, hogy a fenébe tartott ki 3 évig a tusfürdő és a sampon?
Vagy valami hiper szuper termékek lehettek, vagy indulás előtt felvásárolta a fél drogáriát, hiszen a szigeten nem nagyon lett volna vásárlási lehetősége. Én az utóbbira tippelek.
A megmenekülés után, kicsit ment a se veled, se nélküled huzavona. Picit drámáztunk is, de ez Anna szemszögéből még érthető is volt, hiszen nem akarta elvenni T.J. fiatalságát, szerette volna, hogy bepótolja mindazt, ami kimaradt az életéből. Hagyta, hogy a dolgok maguktól alakuljanak. Élték, mind a ketten a saját életüket.
Anna élete a megmenekülésük után teljesen megváltozott. A rossznyelvek kereszttűzébe került, de bátran vette az akadályokat, még ha nagyon fájt is neki.
T.J nem engedte, hogy beleszóljanak az életébe, nem akarta, hogy bárki is megmondja, hogy mit tehet és mit nem. A saját életét akarta élni, úgy ahogy neki tetszik. Meg akarta valósítani az álmát és boldog szeretett volna lenni. Nagyon sokat tanult önmagáról a szigeten eltöltött idő alatt, és ügyesen is kamatoztatta a tehetségét.
Élveztem a történet minden egyes percét, a végén mindenki megkapja a maga jutalmát, én pedig új kedvencet avattam.
Bátran ajánlom mindenkinek, aki egy kis izgalmas kalandra vágyik az Indiai-óceán közepén, Anna és T.J társaságában.
Szállj fel a gépre, és ne félj, mert jó társaságban kerülsz majd a szigetre.
Kedvenc idézetek
"A vacsora mindig különleges, ha te magad ölted meg, és nem az ölt meg téged."
"Szükségem volt rá, és annak a gondolata, hogy elszakítanak tőle, annyira fájt, hogy magam sem akartam elhinni."
"– Callahan, szétrúgom a segged.– Tényleg? Te és milyen hadsereg még?Lehetett vagy ötven kiló. Mindketten tudtuk, hogy senki seggét nem rúgja szét.– Ne légy pökhendi! Nemsokára kitalálom majd, hogyan kapjalak el.Nevetve mondtam:– Ó, Anna, rettegek.Azt azonban nem vallottam be, hogy egyetlen érintésével térdre kényszeríthetne, ha jó helyen érint.Azon töprengtem, vajon tudja-e ezt."
Értékelés
⭐⭐⭐⭐⭐
Az eredeti Kötelék című művet, már csak Antikváriumokban lehet fellelni.
A Péntek a szigeten című könyvet, a Művelt Nép kiadó oldalán szerezhetitek be.
E-könyv formátumban, pedig a Dibook oldalán vásárolhatjátok meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése