Ruby Saw - Lucy

 

"Az élet szép, de amikor a mennyországban kézen fogva indulsz neki az ismeretlennek azzal, akire mindig is vágytál, az valami leírhatatlanul gyönyörű.” 

Kiadó: Book Dreams
Megjelenés éve: 2023
Oldalszám: 170
E-book: Igen

1942 nyarán a világ már teljesen beteg. A betegség neve: II. világháború.

Luan Keito, kínai pilóta kényszerleszállást hajt végre az angol Dawson farm közelében. Pearl Harbor után megváltozik a világ hozzáállása az ázsiai katonákhoz, így Luan nem számíthat semmi jóra a származását illetően. A két fivér, Adam és Sean azonnal a fejébe veszi, hogy jutalom ellenében leadják a férfit a helyi hatóságoknál. Lucy, a legkisebb Dawson azonban másképp gondolja, keresztülhúzza zsarnok testvérei számításait.

Luan és Lucy között barátság, majd szövetség szövődik, aminek hatására a lány felfedezi magában azt az erőt, amiről addig sejtése sem volt. Megszöknek a farmról, majd elindulnak a semleges Svájcba. Az útjuk nem zökkenőmentes. A nyomukban vannak a hatóságok, Lucy testvérei és a portyázók. A háború kellős közepén hajtóvadászat indul két ártatlan ember után.

Vajon megéri kockára tenni egy életet, egy másikért?

Először is, szeretném megköszönni Ruby Saw írónőnek, hogy előolvasója lehettem ennek a gyönyörű történetnek.
Az írónő mindig más-más oldaláról mutatkozik be, egy- egy történet megírása során.
Legyen szó bármilyen műfajról, abban biztosan remekelni fog.

Ruby törtènetei olykor elgondolkodtatóak, szívbemarkolóak, vagy éppen társadalom kritikát tár az olvasó elè. Némelyik sztori kikapcsol és szórakoztat, míg egy másik történet a lelkedig hatol.

Nos, a Lucy, pont egy olyan történet, ami olvasás után sem ereszt. Gondolkodásra késztet, és megmutatja,hogy egy embertelen világban is még vannak olyan emberek, akik képesek az empátiára, szeretetre.

Egy rövid betekintés után, az idősebb Lucy meséli el a Csak két lépés Észak című műből megismert Hadley Hilson - Kwon-nak a történetét. 
Megismerjük, és átèljük Lucy-val a háborús helyzetet és részesei lehetünk egy keserédes történetnek.

Lucy egy csodálatos teremtmény, akinek gyönyörű lelke van. Szülei elvesztése után, egyedül maradt a fivéreivel, de sosem alakult ki közöttük szoros testvéri kapcsolat. Lévén,hogy más az édesanyjuk, Lucy-t nem igazán tartották igazi családtagnak. 
Amikor a testvérei visszatérnek a frontról, onnantól kezdve, inkább volt cselèd, mint egy megóvni való hug.
A háború kivesz az emberből, megtör és sebezhetővè tesz. Náluk, ez hatványozottan is igaz volt. Sajnos, nem csak a sok értelmetlen halál és a háború okozta érzelmi összeroppanás volt az, ami miatt ennyire kifordultak magukból, hanem a sérült egojuk, a megtèpázott becsületük is nagyban hozzájárult.
Minden rosszèrt Lucy-t okolták, minden az ő hibája volt. Sosem védték, csak lelkileg terrorizálták, olykor már más célból is próbálták megközelíteni. 

Negatív személyiségük ellenére is érdekes karakterek voltak. Mind a ketten bizonyítékok arra, hogy a háború mivé képes megváltoztatni az embert. Hogyan veszik ki valakiből az emberség. 

Lucy inkább meghajolt előttük, mintsem magukra hagyja őket. Mélyen legbelül már számtalanszor fellázadt, de a való életben nem volt elèg bátorsága. Egyedül szeretett tanyája volt az, ami életben tartotta, nap mint nap. Csak emiatt, élte túl a napokat, csak emiatt tartott ki a végsőkig. Minden nap egy újabb ok volt arra, hogy belerugjanak, hogy megalázzák.
A nyomoruságukèrt, a megváltozott küllemèrt, a nemi identitásèrt, azért,hogy a Nap keleten kél és nyugaton fekszik, hogy a fű zöld , az ég meg kék, soha nem volt olyan pillanat, amit ne használtak volna arra,hogy sanyargassák az életét.

Amikor egy lezuhant katona élete múlott rajta, Lucy nem tudta tovább nézni fivèrei kegyetlenkedèseit. Luan életét tartotta szem előtt, mindent megtett, annak érdekében,hogy eljutassa a kitűzött célig.

Luan, számára egy jel volt,hogy ideje a saját kezébe venni az életét és változtatni rajta.
Luan és Lucy között, már a legelején kölcsönös szimpátia alakult ki, mely a menekülésük során, csak jobban elmélyült. Luan egy igazi katona volt, akinek helyén volt a szíve. Mikor Lucy élete hajszálon múlott, nem habozott cselekedni. Sérülés ide vagy oda, mindig is őt védte.

A történet során Lucy nagyon szép karakter fejlődésen ment keresztül. Igazi, bátor nővé érett, aki soha többé nem hagyta, hogy mások irányítsák az életèt. Végig lappangot benne egy erő,ami hajtotta előre. A törékeny, gyengéd, gondoskodó énje továbbra is jelen volt, de már megoszlott az új Lucy-val.

Luan Keito egy igazi FÉRFI,így csupa nagy betűvel. Erős, bátor, nem ismer lehetetlent. Határozott és fegyelmezett személyiséggel rendelkezik. 

Luan és Lucy kapcsolata nagyon szépen volt megírva. A fokozatos bizalom egymás iránt, az egymás életéért való aggódás végig jelen volt. Noha, nem mondhatnám azt,hogy mèly szerelem alakult ki közöttük, de a történtek után a lelkük örökre eggyé kovácsolódott.
Annyira,de annyira szurkoltam,hogy ne az legyen a vége, aminek lennie kellene, hanem kapják meg a jutalmukat.

Nem egy vidám történet,hiszen a háború sosem volt az. Az utolsó pár oldal, nagyon szívbemarkoló volt, fájt a lelkem értük. Az a be nem teljesült szerelem, vajon,ha másképp dönt Lucy ,akkor jobb vagy rosszabb élete lett volna?
Egy levél nyitotta fel a szemét, és végül megtette azt, amit sok – sok évvel ezelőtt meg kellett volna tennie.

Összességében nagyon tetszett a történet. Minden benne van, ami egy háborús, lélektani történethez kell. Elgondolkodtat és sokáig nem ereszt. Az ember ilyenkor jön rá,hogy mennyire esendő és bizony érdemes minden napot, úgy élni,mintha az lenne az utolsó.
Luan és Lucy bebizonyította,hogy legyünk bármilyen különbözőek, legyen bármilyen remènytelen is a helyzetünk, vannak még jó emberek,akikért érdemes küzdeni. 

Sosem szabad feladni, mindenkiben ott él egy Lucy.

Az utolsó oldalak miatt, vérzett a szívem. Szerintem tökéletes lezárást kaptunk, és valamilyen szinten boldog befejezést is.

Értékelés

⭐⭐⭐⭐⭐

Kedvenc idézetek 

"Harrogate mindig is a szívem csücske volt, számomra olyan jelentőséggel bírt, mint Scarlett O'Harának Tara."

"Álmainkban a világ olyan, amilyennek szeretnénk.'

"Minden veszteség feldolgozhatatlan, csupán rajtunk múlik, hogy együtt tudunk-e élni vele, vagy sem."

"Eljön az ember életében az a pillanat, amikor megérti, hogy hiába van ő nehéz helyzetben, vannak nála sokkal elesettebbek."

Paullina Simons - A ​bronzlovas (A bronzlovas 1.)

  

"Viszlát holdfény-dalom és lélegzetem, fehér éjszakám és arany nappalom, friss vizem és tüzem. Viszlát, és kívánom, hogy találj jobb életre, találj megnyugvást és lélegzet-visszafojtott mosolyokat, és mikor a szeretett arcod újra felragyog majd a nyugati naplementében, biztos lehetsz benne, hogy amit irántad éreztem, az nem volt hiába. Viszlát, és higgy, Tatjánám."

Kiadó: Könyvmolykèpző
Magyar megjelenés: 2001
Oldalszám: 872

Leningrád, 1941. A fehér éjszakák fényében még látni a város egykori nagyságát, a palotákat és sugárutakat, egy letűnt kor meséjét, abból az időből, amikor Leningrádot még Szentpétervárnak hívták.

A két lánytestvér, Tatjána és Dása egy ágyon osztoznak és egy szobában laknak bátyjukkal és szüleikkel.
Kemény és nélkülözésekkel teli életük megszokott rendje semmivé lesz, amikor 1941. június 22-én Hitler megtámadja Oroszországot. A Metanov család és Tatjána számára az élet már sosem lesz olyan, mint volt. Egy ragyogó nyári napon Tatjána megismerkedik egy Alexander nevű jóképű katonatiszttel.
A család rengeteg szenvedésen megy keresztül, ahogy Hitler seregei közelednek Leningrád felé, és az orosz tél is lassan beköszönt. Az ostromlott városban, a bombázások közepette Tatjána és Alexander elkerülhetetlenül sodródnak egymás felé, de szerelmük szétszakíthatja Tatjána családját és a kapcsolatuk mélyén lappangó titok bárki életére veszélyes lehet, aki csak tudomást szerez róla.

Kedvenc témáim egyike a II. világháború. Számtalan könyvet, cikket, folyóiratot olvastam és még több dokumentumfilmet láttam róla. Aki nem élte át, az el se tudja képzelni, hogy milyen lehetett ebben az időszakban élni. Én is, mint oly sok ember, csak a leírt, illetve megörökített filmeknek köszönhetően ismertem meg a világ egyik legsötétebb éveit.

A könyv témája mellett, a terjedelmes mérete is felkeltette az érdeklődésem. Eleinte megijedtem a könyv terjedelmétől, de mire a végére értem, úgy éreztem, hogy még többet akarok róla olvasni. Még többet akarok róla tudni. A történet maga megrázó, felkavaró és szívszorító is egyszerre.

Borzalmas belegondolni, hogy ez a való életben is megtörtént. Az írónő nagyon hitelesen adja vissza a történelem eme sötét időszakát, látszik, hogy rengeteg kutató munka van benne.

Leningrád ostromáról már mindenki hallott, olvasott. Ha máshol nem is, de az iskolában biztosan. 1941. június 22-én hajnalban Németország megtámadta a Szovjetuniót. A német vezetés a háború gyors lefolyása érdekében, három stratégiailag fontos nagyvárost tűzött ki célul. Ezek Moszkva, Sztálingrád és Leningrád voltak. A történetben az utóbbi város ostromát ismerhetjük meg, míg a másik két város, csak említés szintjén van jelen.

1941. szeptember 8-án a Wehrmacht alakulatai finn katonai segítséggel körül zárták a várost. Ahelyett, hogy elfoglalták volna, úgy döntöttek, hogy kiéheztetik, kivéreztetik a várost. Leningrád és az ország többi része között, szinte teljesen megszűnt a kapcsolat. Az ostrom, csaknem 900 napig tartott, egészen pontosan 872 napig. A leningrádi csata, a történelem leghosszabb és a legtöbb halálos áldozatot követelő ostroma volt.

Aki nem a harctéren esett el, az vagy éhen halt, vagy megfagyott. Megfelelő ellátás nélkül, az embereknek szinte semmi esélyük nem volt a túlélésre. 

Történetünk elején, a Metanova család körbe üli a rádiót és hallgatják Sztálin szavait. A propagandának köszönhetően, az orosz emberek teljes biztonságban érzik magukat. Úgy gondolják, hogy Sztálin és a Vörös Hadsereg megvédi őket és Oroszország Anyácskát. Sajnos, 1941. szeptember 8-án Leningrád körül bezárult az ostromgyűrű és megkezdődött a háború.

Tatjána és mindenki más, a háború sikereihez próbált hozzájárulni. Sokan vonultak be önkéntesnek és segítették a védővonalak ásását, szögesdrótok kihelyezését.

A Metanova család, hogy védjék az egyetlen fiú gyermeküket, elküldték Lugába, hogy biztonságban legyen a táborban. Tatjána hiába is próbálta őket lebeszélni, hajthatatlanok voltak. Szomorú,hogy az egyik gyermeküket meg akarják védeni a hadkötelezettsègtől, addig a másikat inkább házicselèdnek tartják,mint teljes értékű családtagnak.

Még olvasni is borzasztó volt, hogy min kellett keresztülmenniük az embereknek. Hol fáztak, hol éheztek, hol mindkettő. Rettenetes volt olvasni és belegondolni, hogy mit érezhettek az emberek az ostrom alatt, amikor napról napra csökkentették a fejadagokat, hogy néhány ember még a kannibalizmustól sem rettent vissza. Így igaz. Az emberek már végső elkeseredettsègükben egymásra támadtak, és olyan dolgokat tettek,amikre szerintem soha nem is lettek volna képesek. Fűrèszporos kenyértől egészen a tapéta ragasztóig,mindent megettek, csak,hogy életben maradjanak. A háború kihozza az ember legrosszabb természetèt is, illetve rákényszerít, olyan tettekre, amik szöges ellentètben állnak az elveikkel.

Szomorú volt, hogy nem csak a német bombázók miatt kellett félniük, hanem a saját népük miatt is aggódhattak. Az ostrom ideje alatt mindenki a maga nemében próbált túlélni. Ki így, ki úgy. Itt, tényleg csak az maradt életben,aki mindent el is követett azért. Az éhezés és a németek mellett, a beköszönő orosz tél is fenyegette a lakosságot. 

A könyv lassan halad előre, minden aprólékosan van leírva, olvasás közben úgy éreztem, hogy én is belecsöppentem a történetbe. Együtt sírtam, nevettem és féltem a szereplőkkel. A karakterek jól ki vannak dolgozva. Több féle érzelmet is ki tudtak hozni az emberből. A történet előrehaladtával volt, akit megsirattam és volt, akinek az elvesztését követően megkönnyebbültem.

Alexander és Tatjána találkozását követően, picit felgyorsultak az események. Alexandert néha nem tudtam hova tenni, hogy mire volt jó ez a nagy titkolózás, miközben Tatjána meg csak szenvedett miatta. Értem én, hogy nem akarta egyikük sem megbántani Dását, de emiatt a helyzet miatt, csak felesleges szenvedést okoztak egymásnak. 

Tatjána egyedüli vigasza maga Alexander volt, hiszen a családja nem tartotta sokra, csak arra volt jó, hogy kiszolgálja őket, mindig csak saját magukra gondoltak. Egyszer se jutott eszükbe, megkérdezni,hogy szeretne -e valamit, kell-e valamiben segíteni neki. Az elveszett fiú gyermeküket síratták, és inkább az ő elvesztésèt kívánták. Egy szülő, főleg egy anya, nem így viselkedik. Emiatt nagyon tudtam rájuk haragudni. Tatjánát pedig néha megráztam volna, hogy ne legyen már annyira naiv és alázatos, legyen néha egy kicsit ő is önző.

Tatjana megelègelve az otthoni körülményeket, saját kezébe veszi a dolgokat és elmegy megkeresni a testvérét. Nagyon bátor cselekedett volt tőle, ami felèrt egy öngyilkossági kísérlettel is, hiszen semmilyen harci tapasztalata nem volt. 

Kétség kívül számomra,a könyv kedvenc jelenetei a Lugában történt események voltak. Alexander,mint egy egy hős lovag, jön és megmenteni Tatjana-t, a német bombázók és a romok alól. A visszaúton, életük,minden egyes percben veszélyben volt, hiszen a németek már mindenhol ott voltak, ők mégis képesek voltak egymásba kapaszkodni, és erejükön felül ( azaz Alexander erején felül) haza jutni.

Szerelmük, az életveszély kellős közepén bontakozott ki, az adrenalin és a bármikor meghalhatunk érzés utat engedett nekik. A történt egyik legszebb és legmeghatóbb jelenete volt. Imádtam. A szerelmük gyönyörű és fájdalmas is volt egyszerre,Tatjána és Alexander megmutatták, hogy hogy lehet embernek maradni egy embertelen világban.

Tatjana egy nagyon kedves, naív fiatal lány, aki a családjával szemben,mindig az utolsó helyre sorolja magát. Bántották fizikailag és verbálisan is. Az apját nem tudtam szeretni, neki kellett volna védelmeznie őket, ehelyett az italba temetkezett, aminek meg is lett böjtje.Az anyja és a nővére Dasa se voltak kivételek.  Az anyja nem is törődött vele, úgy kezelték,mintha valami óvodás kislány lenne, aki képtelen értelmes döntéseket hozni. De arra jó volt,hogy főzzön, mosson, takarítson, és rohangáljon nekik a boltba. Dása túl sokat gondolt magáról, és annyira elvakította az Alexander iránti vonzalma,hogy észre se vette,hogy a fiú abszolút nem akar tőle semmit. Ez a ráakaszkodás és a Tatja ellen irányuló undorító viselkedés,eléggé bicskanyitogató volt.

Alexander-t nem volt nehéz megszeretni. Fiatal tehetséges katona,aki rövid időn belül a Vörös Hadsereg egyik századosa lett. Az élete nem volt egyszerű. Nagyon fiatal korában a szüleivel Amerikából emigráltak Oroszországba, a jobb élet reményében. Azonban, nem úgy alakultak a dolgok, ahogy azt szerették volna. Hamar egyedül találta magát, és papírok híján a Belov család utolsó életben maradt tagjának adja ki magát.

Titkát, a legjobb barátjának hitt Dimitri-nek elmondja. Onnantól kezdve, mindig az ő kedvèben kellett járni. Gusztustalan volt a viselkedése. Én Sura helyében már vagy kétszer lelőttem volna. Mivel fèltèkeny és irigy volt rá, állandóan azt leste,hogy éppen milyen kiváltságot tudna magának szerezni,különben borul a bili. Tehetségtelen és gyáva volt, emellett még egy adag rosszindulat is társult hozzá.

Tetszett,ahogy Alexander már a legelejétől védi Tatjana-t, és próbálja magát Dása miatt is tartani, de a titok egyre súlyosabb és nehezebb. Mikor előtte bántja a nővére Tatja-t, szembe megy vele és az apjukkal is. Mégis mindenki Tatjána -t okolja. Hiába volt nagy nőcsábász, mellette képes lett volna megállapodni. Erős, bátor és nagyon okos fiatal férfi, aki tudja mit akar és meg is szerzi magának. Hihetetlenül elhivatott az országa mellett, mégis végig,ott lebeg a feje felett Damoklèsz kardja. Ezredessè válása előtt,pedig hazaárulásèrt, kémkedésèrt hadbíróság előtt találja magát, Tatjána pedig útban egy másik világ felé.

Összességében nekem nagyon tetszett a könyv, biztos, hogy újraolvasós lesz és landolt is a kedvencek között. 

A háború kegyetlen valósága mellett, bontakozik ki két fiatal szerelme, ami méltán helyet foglalhat a híres irodalmi szerelmek között. Szerelmük épp oly tragikus ,mint Shakespeare Rómeó és Júliája , és épp oly szenvedélyes,mint Scarlett O’Hara és Rhett Butler kapcsolata.

A karakterek szép jellemfejlődèsen mennek keresztül, megvolt a honnan hova. Életük és személyisègük napról napra változott. Tatjana és Alexander szerelme, amilyen gyorsan alakult ki, olyan gyorsan is ért véget. Az egymás iránti aggódás és féltès teszi ki a mindennapi gondolataikat. Még a legnehezebb időkben is, csak a másik élete a legfontosabb.

Ajánlom mindenkinek, aki szereti a szerelemről és veszteségről szóló epikus történeteket. A szerelmi szál és az ostrom kéz a kézben jár. Egyik se megy a másik rovására, teljes egészében kiegészítik egymást, s ez a történet éppen ezért lesz ilyen csodálatosan fájdalmas.

Értékelés:

⭐⭐⭐⭐⭐

Kedvenc idézetek:

"– Itt Lazarevóban nincs halál. Nincs se halál, se háború, se kommunizmus. Csak te és én vagyunk és csak az élet."

 

"– Vannak harcok, amelyeket – bármennyire is nem akarsz részt venni bennük – muszáj megharcolnod. Amikért érdemes az életed adnod."

 

"A fehér éjszakák árnyoldala a leningrádi december. A fehér éjszakák – csupa fény, nyár, napfény és pasztellszínű ég. A december – sötétség, hóviharok és a város fölé tornyosuló felhős ég."

 

"Minden nemzet más. Az oroszok utolérhetetlenek a szenvedésben, az angolok a kimértségükben, az amerikaiak az élet iránti rajongásukban, az olaszok Krisztus imádatában, a franciák pedig a szerelem iránti reménykedésükben."

A könyvet a Könyvmolykèpző Kiadó oldalán tudjátok beszerezni.

C. J. Roberts - Captive in the Dark - Fogoly a sötétben

"Egy pillanatra úgy éreztem, hogy minden, ami eddig történt, csak álom volt, és most, hogy a nap már felkelt, felébredhetek belőle. Soha többé nem akartam elaludni. A szörnyek már sosem térnek vissza."

Kiadó: Könyvmolykèpző
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 264

Caleb olyan  ember, akit csak a  bosszú érdekel.  Amióta egy  hatalomra éhes  gengszter kiskorában elrabolta, majd eladta rabszolgának, másra sem tud gondolni – kizárólag a revans foglalkoztatja. Tizenkét évre merült el az élvezeti célból tartott rabszolgák világában, az egyedüli felelősnek tartott férfit keresve. A szenvedését okozó építész végül előkerült: a személyi igazolványa új volt, a személyisége azonban a régi maradt. Ha Caleb elég közel akar kerülni a céljához, muszáj azzá vállalnia, amit gyűlöl. Elrabol egy gyönyörű lányt, hogy azzá tegye, ami ő maga volt egykoron.

Kegyetlenség, erőszak, fájdalom, perverzió, bántalmazás, szeretetèhsèg.

Ha kellene ezekkel a szavakkal tudnám a legjobban jellemezni a történetet.

A Fogoly a sötétben nem egy mindennapi olvasmány. Tele erőszakkal, brutalitással, kegyetlenséggel, amit az ember lánya nem igazán akar a való életben megismerni, maximum a lapok olvasása közben. 

Miközben haladtam előre a történettel, többször is megkèrdeztem magamtól,hogy kell ez nekem? Bírom még olvasni? 

Miután tisztáztam magammal,hogy IGEN,mert minden borzalma ellenére, beteg és sötét stílusával együtt is tetszik a könyv. Hölgyeim és uraim, ha ettől rossz vagyok, ám legyen, de C. J. Roberts könyve megèri, hogy a pokolra jusson az ember. Vajon mit érezhetett az írónő a könyv megírása közben? Annyira részletesen van leírva minden,hogy néha azt hittem,hogy a saját tapasztalatait veti lapokra.

A történet remekül van felvezetve. A sztori középpontjában Livvie elrablása áll. Caleb tizenkét évnyi bosszúhadjárata miatt elrabolja, azzal a szándèkkal,hogy szexrabszolgának eladja annak a fèrfinak, aki tönkre tette az életet.

Caleb,mint egy szőke herceg szó szerint belebotlik Cicába és, mint egy hős megmenti az éppen arra járó másik ragadozótól. Már akkor bepillantást nyerhettünk Caleb érzéseibe, hiszen Livvie, számára már akkor sem volt közömbös.

Mikor Livvie felèbred, egy idegen helyen, egy ágyhoz kötve találja magát. Legrosszabb rèmálma válik valóra, mikor rájön, hogy fogságba esett. Egy idegen férfi, (akit valahonnan ismerősnek hisz), arra utasítja,hogy mesternek hívja.

Onnantól kezdve nincs megállás. Napok jönnek és mennek, de Livvi még mindig nem akarja elhinni, hogy ez vele történik meg.

Caleb egy olyan világba taszítja Cicát, amely sötét és mocskos. Livvi ebben a világban elveszíti a jogait, és egy torz lelkületű ember szeszèlyeire van bízva.

Külön tetszett, hogy váltott szemszögből olvashatjuk a könyvet, még ha Caleb szemszögén át, inkább külső szemlélődőként is vagyunk jelen. Számomra kicsit személytelenebb volt így, mintha az ő " szájából" hallanánk az egészet, de ettől eltekintve, megismerhetjük Caleb múltját, gondolatait.  És még az is kiderül,hogy megfelelő humorèrzèkkel is rendelkezik. 

Caleb karaktere eléggé összetett. Teljesen mást mutat kifelé,mint amit èrez vagy gondol.

Nagyon fegyelmezetten tudja irányítani a viselkedésèt. Állandó ellensúly van a gondolatai, érzései és a cselekedetei között. Próbál Cicával is másképpen bánni, de ott van benne a bosszúvágy, a Rafiq felé tett ígérete is.

Borzalmas élete volt, az a rengeteg erőszak, vér és szexuális perverzió,amin keresztül kellett mennie. Amikor erről olvastam, szinte sajnáltam őt, hogy fiatalon miket kellett átélnie.

De, és itt egy nagy DE, az elcseszett gyerekkora nem mentesíti őt a tettei alól. A döntései, amiket elkövetett, az a sok Cicához hasonló kiszolgáltatott lány, senkinek sem lenne joga más teste, élete felett önkényesen döntenie.

Caleb számomra nagyon megosztó személyiség volt. Hol tiszta szívemből gyűlöltem és olyankor jól esett volna egy vulkánokkal teli kráterbe dobni, hol együttèrzèst váltott ki belőlem és bíztam abban,hogy a végén jól fog dönteni és legalább egy jó cselekedett végre fog hajtani. 

De, lelkem mélyén szorítottam Cicának, hogy verje már képen, csak egy kicsit érezze már ő is szarul magát.

A történetben Caleb a nagy gonosz, csúnya farkas, aki királykisasszonyokat reggelizik, de lelke sötét bugyraiban még van benne jó.

Ebben a könyvben Caleb a gazember, egy szar alak, de a saját tragikus életének az áldozata is.

Tudja, hogy min mennek keresztül a lányok, a kiképzésük során. Tudja,hogy mi történik,majd velük, mégis megtöri őket, pedig ő is végig ment ezen.

Cica pedig tényleg olyan volt,mint egy kis vadmacska. A hangulatingadozásai miatt, egyszer egy puha gyámoltalan kiscica volt, máskor, pedig egy igazi küzdőszellem, egy harcias vadmacska. Bármelyik Livvie is jött elő, mind végig drukkoltam neki, hogy tartson még ki egy kicsit.

Ahogy haladtunk előre a történettel együtt sírtam és féltem Livivvel. Sokszor hangosan bátorítottam, hogy próbáljon meg lelèpni és legyen egy kicsit vagányabb. Hozza elő a benne rejlő vadmacskát. 

Máskor,pedig csak szerettem volna kitépni a lapok közül, megölelni és elmondani neki, hogy ne féljen, minden rendben lesz. Puha paplankènt körbeölelni és elrejteni a világ elől.

Büszke voltam rá, amiért teljesen soha nem adta fel. Küzdött, elbukott, de újra felállt,mert mást nem tehetett.
Livvie hol kezdte megkedvelni,hol mélyen gyűlölte Caleb-et. Ugyan ezek a vegyes érzések voltak bennem is. Vajon melyik az igazi arca? Csak szórakozik velünk? Ennyire elcseszett pszichopata lenne?

Az egyik legjobb jelenet volt, mikor Livvie Caleb játékát a saját előnyére fordította. Istenem, lelki szemeim előtt láttam,hogy milyen pofát vágott, mikor rájött,hogy mire is készül.

Idővel egy szorosabb kapocs alakul ki közöttük, mint egy sima fogoly és a fogvatartott. Mondhatjuk, hogy egyfajta kötődès jön létre közöttük. Tagadhatatlanul vonzódtak egymáshoz, de mennyire lehetett valós érzelmeket táplálni a másik iránt?

Caleb-nek az tetszett, hogy Cicát nem tudja betörni, szórakoztatta és egyfajta kihívás elé állította. A motoros eset után,pedig valami más is megmozdult benne. Valami emberi érzés, hogy talán mégis lehetne valami közöttük.

Caleb hol a szadista, erőszakos stílusával bántja Cicát, hol pedig öleli és vigyázz rá, Livvie pedig minden bizarr dolog ellenére, amit vele tett, fokozatosan kezdi megszeretni, hiszen Caleb az egyetlen támasza, vígasza, olykor a rémálma. Cica tudta,hogy ez rossz, hiszen egy emberrablóról nem fantáziál az ember. De valahol, mélyen mégis reménykedett benne, hogy őt fogja választani a vendetta helyett.

Nagyon különböző jellemvonásokkal rendelkeznek, viszont egy közös pontjuk van. Mégpedig az, hogy mind a ketten szeretetèhesek. Egyiküket se szerették soha, egyikük se ismerhette meg, hogy milyen az, ha valakinek te vagy a világon a legfontosabb. Vágynak a szeretetre, még akkor is, ha ezt Caleb nem ismernè el.

Azt viszont nyugodtan kijelenthetem, hogy egyik főszereplőnknél sem kerek valami. Mind a kettőjüknèl komoly gondok vannak. 

A vége igazi falattepő függővèg. Sok-sok lezáratlan szállal.

Kresley Cole - Vámpírzóna ( Halhatatlanok alkonyat után 6 )

"Az emberek többsége retteg a változástól. És az utazástól. És a rendetlenségtől. Többen ugorják át a járda repedéseit, mint hinnénk."

Kiadó: Ulpius-ház
Magyar megjelenés: 2011
Oldalszám: 448

A ​RITA-díjat besöprő Kresley Cole egy kegyetlen démon kufár és az őt elbűvölő, gyönyörű fiatal fél lény felvillanyozó történetével folytatja nagy sikerű Halhatatlanok alkonyat után című sorozatát. Egy igéző szépség, akit nem birtokolhat, de akinek ellen mégsem állhat…

Cadeon Woede-nak nincs nyugta, míg ki nem küszöböli a csorbát, mely szüntelen kísérti. Csakhogy amint megszerzi megváltása kulcsát, a fél lény Holly Ashwint, máris rájön, hogy a nő, akit saját céljaira akar használni, majd eldobni, éppúgy kísérti, mint a múltja.

Egy megkínzott harcos, akitől rettegnie kéne, de akit megtagadni nem tud…

Az emberként felnevelt Holly-nak sejtelme sincs, hogy a félelmetes legendák a valóságról szólnak, míg össze nem találkozik egy goromba démonnal, s az valami érthetetlen oknál fogva óvja, mint a szeme világát. A mítosz és a hatalom érzéki, új világába taszítva, Holly hamarosan eleped védelmező démona tüzes érintéséért. S megadja magát a sötét vágyaknak…

Épp csak kivívja Holly bizalmát, s mondjon le máris róla? Árulja el legvadabb álmai beteljesítőjét, szíve rabul ejtőjét?

Örülök,hogy elszakadtunk a vámpír/vérfarkas vonaltól és végre megismerhetjük a már korábban is megjelenő Woede fivérek történetét. Tetszik,hogy mindig újabb és újabb fajokat hozz be az írónő, így nem laposodik el a sorozat. Jelen esetben kapunk egy zsoldos dèmont Cadeon és egy rendmániás okostojást Holly szemèlyèben.

Ismét egy remekül felépített történetet kaptunk, csak ez a cím…szerintem, aki ezt a címet kitalálta tuti nem olvasta el,hogy miről szól a történet . Még jó, hogy egyik fő karakterünk se vámpír...

A sorozat kezdetétől fogva vártam Cadeon Woede történetet, kíváncsi voltam, hogy Cole mit hozz ki belőle. Már a Talizmán kupán felfigyeltem rá, igaz, akkor egy teljesen más oldaláról ismerhettük meg.

Cadeon egy igazi zsoldos, akinek igen csak szabadszája van. Holly-t sokszor botránkoztatta meg nyers, őszinte stílusával és lehengerlő modorával. Annyira imádtam, mikor húzta az agyát, tudta,hogy fel fogja idegesíteni, de akkor is csak nyomta neki a szexi dumát.

Az első találkozásuknál az egyetem előadótermében, Cade annyira tök volt,hogy az hihetetlen. Nagyon jót nevettem azon,hogy a nagy harcos démon, össze vissza makog. Szerencsére ott volt neki Rydstrom, aki a sztori ideje alatt , többször is nyíltan kimondta vagy utalt rá, hogy Cade-nek mi is a kötelessége.

Nagyon sajnáltam Cadeon-t ezért. Hatalmas terhet cipelt, hiszen őt tartották felelősnek a korona elvesztèsèèrt. 

Cadeon, mindent képes lenne feláldozni, azért, hogy egy rég elkövetett hibát helyrehozzon és bátyját az őt megillető trónra emelje.

Igen, ám, de itt jön a képbe Holly és az ő kulcsfontosságú feladata. 

El tudom képzelni,hogy milyen vihar tombolhatott a lelkében. A szívem szakadt meg érte,hogy választania kell Holly és a kötelessége között. Nem lettem volna a helyében, hiszen, a párját, akire oly hosszú èvszázadokon át várt, át kellett adnia egy gonosz varázslónak és ezzel tudta beteljesíteni a testvérének tett ígéretèt. 

.

Tetszett, ahogy az írónő megalkotta a démonok háttértörténettét, s ezáltal bepillantást nyerhettünk Cadeon és bátyja Rydstrom között húzódó ellentétekbe. Míg Rydstrom a felsőbb körökben nevelkedett és királynak született, addig Cadeon a pórnép között cseperedett. A neveltetésükből eredő különbségek mind cselekedeteikben, mind érzelmeik kimutatásában megnyilvánultak. A Woede testvérek közül Rydstrom volt a higgadtabb, míg Cadeon a forrófejű kis öcsi.

Személyében megismerhetjük a kegyetlen démonkufárt, a pajkos és szenvedélyes démont és egy sebezhető hímet. Az külön tetszett, ahogy Cadeon fél információk elcsepegtetésével és a teljes igazság elhallgatásával próbálta Holly-t felkészíteni az előtte álló eseményekre. Csak azzal nem számolt,hogy mi lesz, ha a kis matekzsenink megtudja az igazságot.

Imádtam Holly erejét, az ámokfutását, mikor szabadjára engedte a haragját. Valkűr lévén elég vad természete volt, és ha ehhez még egy adag árulást is adunk, nincs senki aki meg tudná állítani.

Holly aranyos volt a maga kis szeszélyeivel, rögeszméivel. Egy idő után, a kényszerbetegsège eléggé idegesítő volt, de hála az égnek jött Nix és szètbombázott mindent. Meg is köszöntem neki, különben a hajamat tèptem volna ki, pár fejezet után.

Holly, egy igazi harcos személyt rejtegetett előlünk, ami a történet előrehaladtával egyre inkább megmutatkozott. Imádtam, ahogy megbotránkozik Cadeon megnyilvánulásain, jókat derültem rajta. Egész életében próbálta úgy élni az életèt, hogy mindent kézben tartott. Ösztönösen kerülte azokat a dolgokat, amik esetleg kihozhatták volna az igazi ènjèt. A férfiak félni kezdtek tőle, mivel elég erőszakossá vált, ha szexuális kapcsolatot szerettek volna létesíteni vele.

Szűzies életvitelèvel, kerülte a csillogó tárgyakat és csak a hivatásának élt.

Holly kihozta Cadeon-ból a védelmező és játékos oldalát is, Cade pedig felszínre hozta azt a nőt, akinek mindig is lennie kellett volna.

Hollynak jár egy nagy piros pont, amiért elég sokáig nem adta be a derekát. Piszok nehéz lehetett.

Folyamatosan az események kereszttűzében voltunk, akció – akció hátán. Nem emlékszem, egy olyan pillanatra se, ahol leült volna a történet. Végig fenntartotta az érdeklődèsem. Kíváncsi voltam,hogy mi fog történni,ha Holly rájön az igazságra, hogy milyen cél érdekében is akarják feláldozni. 

Én nem tudom,hogy megbocsátottam -e volna Holly helyében Cadeon-nak. Elég nagy árulást követett el ellene. Na, jó... megbocsátottam volna, de Holly helyében jobban megdolgoztattam volna a hazug dèmonunkat. Cade mentségére legyen szólva, végig próbált segíteni Hollynak az OCD-jèben, illetve segítette, hogy könnyebben megértse a Szövetséget.

A végén kaptunk egy jó nagy adag wendigót. Elég rémisztőek voltak. Ügyesen alkotta meg őket az írónő. Nem szívesen találkoznék velük a sötétben.

Összességében nagyon tetszett a könyv. Sok - sok akciót kaptunk. Voltak vicces és komolyabb jelenetek is. Nix ügyesen fűzi a szálakat, úgy mozgatja a karaktereket, ahogy ő akarja. Ha nem adna tippeket, vajon hogy alakulna a halhatatlanok sorsa?

Részt vettünk több utazáson is, találkoztunk más fajokhoz tartozó lènyekkel is, akik vagy segítettek, vagy hátráltatattak.

Cadeon felnőtt a feladatához és végre megkapta amire annyira vágyott. 

Hollynak üzenem, hogy üdv a szövetségben. Kell egy ilyen erőszakos és okos badass nő is ide, aki úgy néz ki,hogy az élet legtöbb területén tündököl.

Kedvencem ugyan nem lett, az elején sok volt ez a kényszerbeteges dolog, de szerethető karakterrè nőtte ki magát.

Az írónő remekül vezette fel a következő kötetet, melyben Rydstrom és Sabine történetèt ismerhetjük majd meg. Lehet, hogy a Démonkirály nem is annyira higgadt és megfontolt? 

Gyere és utazz velem tovább a Halhatatlanok világában.

Értékelés

⭐⭐⭐⭐⭐

Kedvenc idézetek

"Az este összes tébolya után két dolgot tudott biztosan.

Vissza kell fordítanom ezt az állapotot. És Cadeon Woede mellett veszélyben vagyok."

"– Szóval olvastál Julius Caesart?

– Latin eredetiben, Holly. Megnyerőbbnek találsz így, hogy tudok ősi nyelveken olvasni?

– Már az is lenyűgözne, ha bebizonyítanád, hogy egyáltalán tudsz olvasni."

" [...]– Te vizes pólóba dugod és hálózsákot cipeltetsz vele? Lehidalok, Cade, te aztán érted a dörgést!

Cade démon nyelven felelt: – Egyelőre gőze sincs, hogy az enyém. De majd lesz, ha kitépem a torkod, amiért így legelteted rajta a szemedet."

"[...]– Négy oka van, miért kéne most velem jönnöd! Először is, akad némi harapnivaló a kocsiban, s ha jól látom, még mindig kérődző vagy. Másodszor, forró fürdő és tiszta ágy vár rád kevesebb, mint két óra múlva. Harmadszor, Nix hangyaszarosan tébolyult, nem te vagy az első köztünk, akit bizarr látomástúrára küldött. És az utolsó ok, hogy miért tarts velem? Az, hogy én nem basztalak át.

Hollynak tetszett Régin. A sok kétszínűség után, amivel meggyűlt a baja, jó, ha van valaki a közelben, aki nyílt lapokkal játszik.

Ám ekkor még Régin is trükkhöz folyamodott.

– Rendben. Nem akartam ezt csinálni, Holly. -Sóhajtott egyet. – De nem hagysz más választást. – A zsebéből előhúzott egy csomag antibakteriális kendőt, és hívogatóan integetett vele. – Nézd, mije van Reege nénikédnek?

Na, ki a te cimborád? Ki a kedvenc Valkűröd?"

Kresley Cole - Vámpírvèr ( Halhatatlanok alkonyat után 5 )

 

"Létezik egy határvonal a hallucinációk okozta kínok és aközött, hogy reakcióba lépünk velük. Az előbbivel együtt lehet élni, az utóbbi azt jelenti: elvesztél." 

Kiadó: Ulpius - ház
Magyar megjelenés: 2010
Oldalszám: 406

Csókja könnyű…

Érintése ellenállhatatlan…

Néomi Laress, a híres táncos, gyilkosság áldozata lett. Túlvilági erők birtokosaként, de az élők számára láthatatlanul kísért otthonában, elriasztva a betolakodókat, mígnem találkozik egy könyörtelen halhatatlannal, aki felébreszti szenvedélyét.
Hogy ne tehessen kárt másokban, fivérei elhagyatott kastélyházba börtönzik Conrad Wrotht, a félelmetes vámpírt. Ám ott egy megfoghatatlan lény még mélyebbre taszítja az őrületbe. A vámpírban vágy ébred a nő iránt, de még ha sikerül is elnyernie Néomit, az őt üldöző sötét erőktől nem szabadulhat…

Kresley Cole számos országban népszerű bestsellereit fergeteges akciók, ördögien szenvedélyes szex és lenyűgöző szereplőgárda jellemzi. A világhírű sorozat az olvasókat egy varázslatos és démoni világba vezeti, ahonnan nincs visszaút.
 

Adott egy csodaszép táncosnő és egy rettegett hadúr. Egy szellem és egy bukott vámpír.

Micsoda párosítást hozott el nekünk Kresley Cole. Persze tudom,hogy Nix keze van a dologban. 

Álmomban se gondoltam volna, hogy ez a kötet ennyire fog tetszeni. Nem volt túl sok helyszín, sem annyi akció, mint az előzőekben. Lassan csordogáló patakocskaként haladtunk előre a történetben, de ez semennyit sem vett el az élvezhetőségéből. Sőt, azt kell, hogy mondjam, ez így volt tökéletes. Teljesen bele tudtam merülni, csak olvastam és olvastam és egyszer csak azt vettem észre, hogy az utolsó oldalon járok.

A szereplők jól el lettek találva. Tökéletesen kiegészítették egymást, mint a Ying és a Yang.

Nèomi egykor príma balerina és burleszk táncosnő volt, akit imádtak a maga idejében. Tehetséges volt, fiatal és szép. Az élete volt a tánc. 26 éves korában élete nagy napján, az új Elancourti otthonában, a volt vőlegénye meggyilkolja. Szellemkènt tért vissza szeretett otthonába. És minden hónapban újraèli a halálát.

Néomi egy kedves, szeretni való teremtés, aki soha nem adja fel és a végsőkig küzd az álmaiért. Attól függetlenül,hogy imádott házához horgonyzott le, nem veszítette el önmagát. Mindig a lehető legjobbat próbálta kihozni a helyzetèből. Szórakoztatta az éppen ott lakókat, tárgyakat csent el tőlük vagy éppen kukkolta őket. Èlvezte, mind azt, amit meg tudott tenni. Természetèben megmaradt ugyan annak a bohèm, vidám, féktelen nőnek, aki életében volt. Ez látszott is rajta, mikor próbálta elcsábítani Conradot, hogy korábban élvezte az élet minden egyes percét. Csodálatra méltó volt a kitartása, maga az egész lénye. Az egyik legjobb női karakter akit az írónő megalkotott.

Mindenkinek megvan a maga keresztje a sorozatban, de az övé másabb. Teljesen más mélységeket és magasságokat élt meg. Nem beszélve arról,hogy Nèomi a saját halálát újra és újra megéli,mintha, valami rossz eufórikus álom lenne.

Ebben a részben, egy újabb Wroth fivèrrel ismerkedhettünk meg.

Conrad életében titokban a Kapsliga Uur, a Vámpírvadászok rendjèhez tartozott. Mikor bátyja Nikolai átváltoztatta, nem tudott megbarátkozni a gondolattal,hogy azzá a szörnyeteggè vált, amire vadászott. Eltűnt, bérgyilkosnak állt és a testvérei halálát tervezgette.

Condrad egyenesen a húsból ivott, így elméje rohamosan romlott. Fivérei elfogják,majd Elancourt-be viszik rehabilitációra, ahol találkozik Nèomival.

Szórakoztató volt, hogy Conradon kívül, senki sem látta a balerinánkat. Ebből kifolyólag a testvérei továbbra is őrültnek hitték. 

Szépen írta meg Cole Conrad vívódását Nèomival és az elméjèvel szemben. Eleinte ő se akart hinni a szemének, csak egy újabb lopott emlèknek titulálta, ami az őrületbe kergeti. Ahogy Nèomi egyre többet látogatta és többet beszélt vele, ő is elhitte, hogy a lány létezik, ő egy létező entitás.

Sajnos a testvérei csak a legutolsó utáni pillanatban hittek neki, addig továbbra is tèbolyodottkènt kezelték.

Jókat mosolyogtam a szócsatáikon, a szerelmi civódásaikon. Conrad megmutatta az érzelmesebb és úgymond "emberibb" oldalát is. Nèomi jó hatással volt az elméjère.

Bár, voltak pillanatai,amikor nem tetszett a viselkedése, és szívem szerint kivittem volna a tűző napra, hogy tanuljon egy kis illemet.

Annyira elvakította a fivèrei iránti gyűlölet,hogy olykor Nèomi-t is bántotta. Amit ő nem érdemelt meg, hiszen próbált neki segíteni, csak nem szerette volna, ha ő is elmegy, mint a ház korábbi lakói. Nem akart újra magányos lenni.

Nagyon sajnáltam Nèomit, mikor hipnotikus állapotban táncra perdült, és csak táncolt, és táncolt, míg végül be nem következett a halála.

Végig azon izgultam,hogy fogja megoldani Cole, hogy párosunk együtt tudjon maradni. Volt egy sejtèsem, hogy mivé fog válni, az erejéből ugyan ki lehetett következtetni, de bíztam a meglepetés erejében.

Örültem,mikor régi ismerősök bukkantak fel , főleg Marikate személyében, aki nagyon sokat tett Nèomi-èrt.

Tetszett, ahogy az írónő megoldotta a dolgokat. Bevallom a végén, azt hittem, hogy egy zombi Nèomi-t kapunk, és meg is lett volna a sztori legnagyobb csavarja, de nem úgy történt.

Összességében nagyon tetszett ez a kötet. A két főszereplőnk egyedi karakterek, rengeteg hibával és megbánással. Mind a kettőjükben ott volt a túlélni akarás, igaz más - más okokból kifolyólag. Bizonyos dolgokban hasonlítottak, másban teljesen ellentétesek voltak.

Nèominak sikerült megállítani Conrad bosszúszomját és elmèjèt lecsillapítani. Conrad pedig megmutatta neki, hogy milyen is az igaz szerelem. Elvégre, ő egy izzig-vérig hadúr, bukott vámpír, szerető és megmentő is egy személyben. Ki ne akarna magának egy ilyen hímet? ^^

A leírások csodálatosak voltak. Szemeim előtt elevenedett meg a kúria, az ódon lépcsősorok, a beèpített kis stúdió szoba.

Aki szereti Cole történeteit, és nem bánja, ha akció helyett, egy egészen más terepen mozgunk, akkor bátran vágjon bele ebbe a sziporkázóan szórakoztató szellemes történetbe. Gyere és ismerd meg Nèomit, és az ő bukott vámpírját.

Értékelés:

⭐⭐⭐⭐⭐

Kedvenc idézetek

"Te vagy a tévedés a múltamban. Te vagy, ami hiányozni fog a jövőmből."

"– Szóval te vagy Conrad Wroth szólalt meg Kristoff.

Conrad hátra sem fordulva, gunyorosan mondta:

– A rohadt ruszki. Mit akarsz?

– Mindig tudtam, hogy a Wrothok genetikailag képtelenek egy uralkodó talpát nyalni, de valami minimális tiszteletet azért."

"A végzet asszonya? Az én sztriptíztáncos múltammal? Ez csak valami tévedés lehet.

Nem vagyok több egyszerű balerinánál, ártatlan kis veréb vagyok"

Kresley Cole - Vámpírharc (Halhatatlanok alkonyat után 4)

"Vannak, akik nem kéretnék magukat, ha bekopogtatna hozzájuk a boldogság."

Kiadó: Ulpius - ház
Magyar megjelenés: 2010
Oldalszám: 432

Csókja könnyű…

Érintése ellenállhatatlan…

Bowen MacRieve, a Lykae klán harcosa kis híján belepusztul, amikor elveszíti az egyetlen neki rendeltetett nőt. A kegyetlen vérfarkas szíve jéggé fagy, nem osztja meg ágyát senkivel – míg össze nem hozza a sors ellenségével, és legsötétebb vágyai lángra gyúlnak a vadító találkozástól. Amikor a gonosz erők a lány ellen szövetkeznek, a harcos minden erejét latba veti, hogy megmentse őt.
Ellenállhat-e a lány a testét-lelkét követelő Bowennek, vagy mindent kockára tesz harcias védelmezőjéért, ha sikerül legyőzniük az őket körülzáró gonoszt?
Kresley Cole számos országban megjelenő bestseller regényeit fergeteges akciók, ördögien szenvedélyes szex és lenyűgöző szereplőgárda jellemzi. A világhírű sorozat az olvasókat egy varázslatos és démoni világba vezeti, ahonnan nincs visszaút.

Először is gratulálni szeretnék annak, aki engedélyezte ezt a címet. Vámpírok inkább csak érintőlegesen voltak jelen a történetben.
Értem én,hogy 2010-ben a Twiligth -nak köszönhetően vámpír lázban égett a világ, és az sem,baj,ha éppen,nem az eredeti címet kapja meg az adott könyv. Na, de olyat adni, aminek köze sincs a történethez, elég gyalázatos dolog.

Na, de ahogy tartja a mondás is, ne a borító alapján ítéljük meg a könyvet. Jelen esetben, ne a cím alapján, mert csak az számít, ami benne van. 

A történet párhuzamosan halad az előző résszel. Jó volt újra a Kupa eseményeit átélni az ő szemszögükből is. Voltak benne már ismerős jelenetek, ahol újra találkozhattunk Sebastian -nal és Kaderinnel is. 

Bowen hatalmas terhet cipel magával, ami kihat az egész halhatatlan életére. Az ő keresztje nagyon nehéz, és egyre nehezebben birkózók meg vele. 
Senki és semmi sem állíthatja meg abban,hogy megnyerje a kupát és visszahozhassa elhunyt kedvesét. A Lyke -nek csak egy neki rendelt párja van. Hosszú évek teltek úgy el, hogy minden áldott nap, saját magát hibáztatatta a párja elvesztése miatt. 

Teljesen beletemetkezett ebbe az önmarcangoló életbe. A depresszió és a gyász végeláthatatlan körforgásában élt minden egyes napot. 

A szívem szakadt meg érte. Már semmi értelmet nem talált a saját létezésében, egyszerűen nem tehette meg azt,hogy nem nyeri meg a versenyt, s vele együtt a díjat.

Bowen és Marikate kapcsolata nem volt valami egyszerű. Eleve, az érzés,hogy ő a társa, csak rontott a helyzeten. Meggyőződése volt, hogy megbűvölte Mari. 

Az sem segített,hogy a boszorkányok házához tartozott, sajnos elvakította a boszorkányok iránt érzett gyűlölete. Emiatt, olyan dolgokat tett és mondott , amiért szívem szerint egy pèklapáttal vertem volna képen.
Annyira bunkó és agresszív volt, hogy már én szégyelltem magam miatta.

Sokszor elfelejtette, hogy nem Marikate választotta a boszorkány lètet, hogy ő még csak egy fiatal lány, aki a halhatatlanságot sem érte el.
Meg is érdemelte,mikor Mari megátkozta. Amikor tudatosult kedves farkasunk agyában, az, hogy embertelen és gusztustalan volt, amit tett, onnantól kezdve kezdett megváltozni a véleményem is róla.

Marikate egy nagyon fiatal és vagány csaj. Szókimondó és cseppet sem szégyenlős. Okos és vicces is. Imádtam a szócsatáikat, jókat nevettem azon, ahogy Marikate ugratja az ezer éves farkasunkat.

Ők ketten, igazi adrenalin bombák voltak .
Végig megvolt bennük a szikra, és a történet előrehaladtával, csak úgy izzottak a lapok olvasás közben.

Bowi próbálta óvni Marikate -t , ami abban nyilvánult meg,hogy konkrétan eltiltotta a boszorkányok házától és a varázslástól. Emiatt nagyon haragudtam rá,hogy még mindig nem tudja elengedni ezt a témát, és nem tud rajta túllèpni. Szerencsére Mari-nak megvolt a magához való esze, és próbálta kezelni ezt a labilis ezerèves farkast.

Az események folyamatosan pörögtek, nem engedte, hogy lankadjon a figyelmem. Tetszett, hogy az írónő több szereplőt is felsorakoztatott mellettük, de a hangsúly mégis megmaradt a két főhősünkön. 

Azt hiszem,elmondhatjuk,hogy Marikate volt Bowe számára a szikra, mely lángra lobbantotta fagyos szívét, még ha ez beletelt némi időbe is. Azért, néha kedvem lett volna kupán vágni, amiért ilyen makacs volt.

A végén tetszett a nagy csavar. Gondoltam,hogy van valami trükk a dologban, de ez eszembe se jutott volna. Marikate ügyesen vette az akadályokat és mindent egy lapra feltéve próbálta megoldani a kialakult helyzetet.

Összességében ismét egy remek történetet kaptunk, tele kalanddal, varázslattal , szenvedéllyel. A karakterek jól kidolgozottak, de ezt már megszokhattuk az előző kötetekből is.
Mindenképpen ajánlom,hogy adjátok egy esélyt ennek a résznek is.

Értékelés

Borító: 5/3

Történet: 5/5

Karakterek: 5/4

Kedvenc idézetek

"Adhatok egy jó tanácsot? Ha azt akarod, hogy beérjenek, lassíts!"

"A világegyetem nem képes megbirkózni az összes teremtménnyel pusztítás nélkül."

"A boszorkányok egy dologra jók, és csak arra. Gyújtósnak."

"– Ezek a különbségek leküzdhetők…

– És a korkülönbség? Folyton arról karattyolsz, milyen fruska vagyok, de ezzel csak a vénségedre emlékeztetsz. Bármelyik pillanatban előhozakodhatsz olyan bénaságokkal, mint hogy „én a te korodban…” és nem fogom tudni megállni röhögés nélkül."

Kresley Cole - Vámpírszerető (Halhatatlanok alkonyat után 3)

„Mind megeszed a papit, különben éjszaka ágyad alá surran Dermedtszívű Kaderin, és ellopja a fejedet.”

Kiadó: Ulpius - ház
Magyar megjelenés: 2009
Oldalszám: 440

Évszázadokkal ​ezelőtt egy lidérces éjszakán Sebastian Wroth vámpírrá változott. Telve gyűlölettel és örök magányra kárhoztatva nem sok értelmét látja az életnek, amíg egy gyönyörű és veszedelmes teremtés el nem jön hozzá, hogy megölje. A Dermedtszívű Kaderin két imádott leánytestvére a vámpírok áldozatává vált, azóta a valkűrnek nincsenek érzései. Mégis valahányszor találkozik Sebastiannal, újult erővel támad fel benne a kéjvágy, és képtelen véghezvinni küldetését. Sebastian és Kaderin menthetetlenül egymásba szeretnek, és közösen titokzatos ereklyék nyomába indulnak ősi sírokon és katakombákon át, akár a történelmet is újraírva, hogy elnyerjék az örök boldogságot. Ám eljön a pillanat, amikor Kaderin választásra kényszerül; szerelem vagy család, élet vagy halál.
Kresley Cole világhírű sorozata megérkezett. A számos országban bestseller regényeket fergeteges akciók, ördögien szenvedélyes szex és lenyűgöző szereplőgárda jellemzi. A Vámpírok alkonyat után sorozat az olvasókat egy varázslatos és démoni világba vezeti, ahonnan nincs visszaút.

 

A kezdés hasonlóan az előző részhez, itt is két teljesen eltérő karakter talál egymásra.

Adott egy hősnő, aki mély traumát hordoz magában. Megveti és mélységesen gyűlöli a vámpírokat. Egy évezrede a csatamezőn, vámpírok öltèk meg a húgait, és onnantól kezdve Kaderin érzések nélkül él.

Sebastian nem tud megbirkózni vámpír mivoltjával. Gyűlöli azt amivè a fivèrei változtatták. Hosszú élete során, nem talált értelmét a létezésènek. Szinte, örömmel fogadta, mikor Kaderin végezni szeretett volna vele. Egyfajta megváltás lett volna a számára.

Végül Kaderin felbukkanása, nem a régóta várt megváltást hozta el számára, hanem megtalálta benne az Aráját. Sebastian innentől kezdve élni akart, és semmi másra nem vágyott jobban, csak,hogy együtt lehessen a sors által neki rendelt párral.

Innentől kezdve, felpörögtek az események. Elindult a szokásos macska-egèr játék,aminek igen nagy volt a tétje. Csak, most nem Párizs és nem is New Orleans a helyszín,hanem egy világ körüli kupa.

A verseny végig pörgős és akciódús volt. 

Szépen voltak bevezetve a történetbe a Kupán résztvevő frakciók és azok képviselői. Nagyobb betekintést nyerhettünk a Szövetségbe. Egy-egy karakterrel a történet során jobban megismerkedhettünk, illetve bővebb információt kaptunk a Szövetség világáról és a különböző lényekről.

Egyértelműen Sebastian volt a Kupa meglepetés versenyzője, mint az első vámpír és ház nélküli játékos. 

Hála ravasz istennőnknek és Kaderin bosszúságára, az ő képviseletèben részt vehetett a versenyen.

Már a Kupa első napján beindulnak az események. Orrok törnek, csontok repülnek, vèresebbnèl véresebb jelenetek sora volt jelen az egész verseny ideje alatt.

Több helyszínen is jártunk. A verseny ideje alatt elutaztunk Magyarországra, Argentínába, elrepültünk a messzi Antarktiszra, harcoltunk cápákkal és mindenféle mítikus lénnyekkel. Annyira részlet gazdagon vannak ábrázolva helyszínek, hogy láttam magam előtt, mintha én is a Kupa résztvevője lennék. 

Ebben a kötetben közelebbről is megismerkedhettünk több szereplővel is. Érdekes volt olvasni, hogy mindenkit más motivált a fődíj megszerzésére. Sebastian és Kaderin igazán ütős párost alkottak. Szinte legyőzhetetlenek voltak együtt.

Kaderin nem egy gyámoltalan nő, akit védelmezni kellene. Egy igazi badass valkűr, aki megszállottan küzd a kulcsért és ezért bárkit és bármit képes feláldozni. Nem ismer kegyelmet, és soha nem adja fel. Küzd a végsőkig, az utolsó utáni pillanatig.

Ahogy Kaderin kezdett érzővé válni, úgy vált egyre szimpatikusabbá a karaktere. Kicsit közvetlenebb lett, és már nem azt a rideg oldalát mutatta, amihez már hosszú évek, èvtizedek óta hozzászokott. 

Számomra Sebastian volt a Number 1. Hihetetlenül aranyos volt a maga ártatlan tapasztalatlanságával. Imádni valóan naiv volt.

Sebastian egy igazán különleges vámpír volt. Nem, csak amiatt,hogy ő volt az első vámpír,aki részt vett a Kupán, hanem, mert olyan dolgokra volt képes,amire előtte más vérszívó nem.

Lévén,hogy ő inkább a tudományok embere volt, mintsem kora hősszerelmese, pusztán a logikája segítségével, olyan képességekre tesz szert, amire még nem volt példa. Olyan helyekre tud eljutni,ahol még soha nem járt. Csodálatos volt figyelni, ahogy a szemünk előtt változik meg ez a félénk és mèlabús vámpír, egy egészen másfajta "emberrè".

Nagyon jókat derültem a szócsatáikon. Ahogy haladtunk előre a történettel, úgy változott Sebastian is. Ahogy Kaderin is megnyílt ,úgy Sebastian is kinyílt, megvillantva igazi természetét és egy igazi alfahím vált belőle aki bármire képes lett volna az ő Kátyájáért.

Hiába na, ezek a Wroth fivérek már csak ilyenek.

Kaderin hiába vált érzővè, a húgai utáni vágy, annyira erős volt benne,hogy még Sebastianon is képes lett volna átgázolni.

Imádtam azt a jelenetet, amikor előjött Sebastian sötét énje, képes lett volna megtenni azt, amit előtte még soha senki. Elhagyni az Aráját. Mondjuk, én néha még drukkoltam is neki,mert Kaderinre ráfèrt volna egy kis seggberugás féle tanítás párkapcsolat terén.

Tetszett a vègkifejlet. Nagyon frappánsan oldotta meg az írónő. Sebastian a végsőkig küzdött Kaderin dermedt szívèèrt, és a cselekedete is bebizonyította,hogy ő egy nagyon különleges férfi, aki megérdemli,hogy megkapja a boldogan élnek, míg meg nem.... véget.

Bowent nagyon sajnáltam, ő itt megjárta a poklok poklát. 

Az írónő itt is, nagyon szépen vezette fel a következő kötet párosát és egy nagyon érdekes történetnek ígérkezik.

Összességében nagyon tetszett a történet. Minden megvolt benne ,ami egy jó fantasyhoz kell. Végig pörögtek az események, nem voltak üresjáratok. A karakterek jól ki voltak dolgozva és szép karakterfejlődèsen mentek keresztül.

Akinek tetszett az első rész, bátran vágjon bele a folytatásba is. Akinek pedig nem, adjon egy esélyt a történetnek, nem fog benne csalódni.

Értékelés

Borító: 5/4

Történet: 5/5

Karakterek: 5/5

Kedvenc idézetek

"– És nem minden vámpír fordul át. A bátyám se fordult. Pedig élő testből szív.

Kaderin szeme elkerekedett.

– Derék dolog. Csapra verte Mystet?"

"– Pedig bizonyos helyzetekben nem ártott volna, ha tudok erről a kapcsolatról. Például az a vámpír az Antarktiszon, akit majdnem megöltél, most a sógorunk!

– Nem mondod! Nikolai Wroth testvére? – Szünet. – És akkor mi van? Attól még megölhetjük, nem?"

"Csúnyábban megsérült, mint a vámpír gondolta. És a homok körülötte sötét volt. Vér… mindenütt.

– Úristen! Miért nem szóltál? – ordított fel a férfi őrjöngve megint.

– Jaj, bocsáss meg, hogy vérzem – motyogta a lány látva, hogy a vámpír tekintete a lábára tapad. – Nem akartam tovább csigázni az étvágyadat.

– Néha olyan közönséges tudsz lenni, asszony.

– Nem vagyok a tetves feleséged.

– Még nem."

" Ha szeretsz valamit, könyörtelenül megvèdelmezed. Mindegy, milyen áron."

"A jósnő elmosolyodott, mint akit elégedettséggel tölt el, hogy ennyi mindent lát. Aztán hirtelen összecsapta a tenyerét.
– Á! És épp most gyulladt meg a bőre! "