"Viszlát holdfény-dalom és lélegzetem, fehér éjszakám és arany nappalom, friss vizem és tüzem. Viszlát, és kívánom, hogy találj jobb életre, találj megnyugvást és lélegzet-visszafojtott mosolyokat, és mikor a szeretett arcod újra felragyog majd a nyugati naplementében, biztos lehetsz benne, hogy amit irántad éreztem, az nem volt hiába. Viszlát, és higgy, Tatjánám."
 |
| Kiadó: Könyvmolykèpző Magyar megjelenés: 2001 Oldalszám: 872 |
Kemény és nélkülözésekkel teli életük megszokott rendje semmivé lesz, amikor 1941. június 22-én Hitler megtámadja Oroszországot. A Metanov család és Tatjána számára az élet már sosem lesz olyan, mint volt. Egy ragyogó nyári napon Tatjána megismerkedik egy Alexander nevű jóképű katonatiszttel.
A család rengeteg szenvedésen megy keresztül, ahogy Hitler seregei közelednek Leningrád felé, és az orosz tél is lassan beköszönt. Az ostromlott városban, a bombázások közepette Tatjána és Alexander elkerülhetetlenül sodródnak egymás felé, de szerelmük szétszakíthatja Tatjána családját és a kapcsolatuk mélyén lappangó titok bárki életére veszélyes lehet, aki csak tudomást szerez róla.
Kedvenc témáim egyike a II. világháború. Számtalan könyvet, cikket, folyóiratot olvastam és még több dokumentumfilmet láttam róla. Aki nem élte át, az el se tudja képzelni, hogy milyen lehetett ebben az időszakban élni. Én is, mint oly sok ember, csak a leírt, illetve megörökített filmeknek köszönhetően ismertem meg a világ egyik legsötétebb éveit.
A könyv témája mellett, a terjedelmes mérete is felkeltette az érdeklődésem. Eleinte megijedtem a könyv terjedelmétől, de mire a végére értem, úgy éreztem, hogy még többet akarok róla olvasni. Még többet akarok róla tudni. A történet maga megrázó, felkavaró és szívszorító is egyszerre.
Borzalmas belegondolni, hogy ez a való életben is megtörtént. Az írónő nagyon hitelesen adja vissza a történelem eme sötét időszakát, látszik, hogy rengeteg kutató munka van benne.
Leningrád ostromáról már mindenki hallott, olvasott. Ha máshol nem is, de az iskolában biztosan. 1941. június 22-én hajnalban Németország megtámadta a Szovjetuniót. A német vezetés a háború gyors lefolyása érdekében, három stratégiailag fontos nagyvárost tűzött ki célul. Ezek Moszkva, Sztálingrád és Leningrád voltak. A történetben az utóbbi város ostromát ismerhetjük meg, míg a másik két város, csak említés szintjén van jelen.
1941. szeptember 8-án a Wehrmacht alakulatai finn katonai segítséggel körül zárták a várost. Ahelyett, hogy elfoglalták volna, úgy döntöttek, hogy kiéheztetik, kivéreztetik a várost. Leningrád és az ország többi része között, szinte teljesen megszűnt a kapcsolat. Az ostrom, csaknem 900 napig tartott, egészen pontosan 872 napig. A leningrádi csata, a történelem leghosszabb és a legtöbb halálos áldozatot követelő ostroma volt.
Történetünk elején, a Metanova család körbe üli a rádiót és hallgatják Sztálin szavait. A propagandának köszönhetően, az orosz emberek teljes biztonságban érzik magukat. Úgy gondolják, hogy Sztálin és a Vörös Hadsereg megvédi őket és Oroszország Anyácskát. Sajnos, 1941. szeptember 8-án Leningrád körül bezárult az ostromgyűrű és megkezdődött a háború.
Tatjána és mindenki más, a háború sikereihez próbált hozzájárulni. Sokan vonultak be önkéntesnek és segítették a védővonalak ásását, szögesdrótok kihelyezését.
A Metanova család, hogy védjék az egyetlen fiú gyermeküket, elküldték Lugába, hogy biztonságban legyen a táborban. Tatjána hiába is próbálta őket lebeszélni, hajthatatlanok voltak. Szomorú,hogy az egyik gyermeküket meg akarják védeni a hadkötelezettsègtől, addig a másikat inkább házicselèdnek tartják,mint teljes értékű családtagnak.
Még olvasni is borzasztó volt, hogy min kellett keresztülmenniük az embereknek. Hol fáztak, hol éheztek, hol mindkettő. Rettenetes volt olvasni és belegondolni, hogy mit érezhettek az emberek az ostrom alatt, amikor napról napra csökkentették a fejadagokat, hogy néhány ember még a kannibalizmustól sem rettent vissza. Így igaz. Az emberek már végső elkeseredettsègükben egymásra támadtak, és olyan dolgokat tettek,amikre szerintem soha nem is lettek volna képesek. Fűrèszporos kenyértől egészen a tapéta ragasztóig,mindent megettek, csak,hogy életben maradjanak. A háború kihozza az ember legrosszabb természetèt is, illetve rákényszerít, olyan tettekre, amik szöges ellentètben állnak az elveikkel.
Szomorú volt, hogy nem csak a német bombázók miatt kellett félniük, hanem a saját népük miatt is aggódhattak. Az ostrom ideje alatt mindenki a maga nemében próbált túlélni. Ki így, ki úgy. Itt, tényleg csak az maradt életben,aki mindent el is követett azért. Az éhezés és a németek mellett, a beköszönő orosz tél is fenyegette a lakosságot.
A könyv lassan halad előre, minden aprólékosan van leírva, olvasás közben úgy éreztem, hogy én is belecsöppentem a történetbe. Együtt sírtam, nevettem és féltem a szereplőkkel. A karakterek jól ki vannak dolgozva. Több féle érzelmet is ki tudtak hozni az emberből. A történet előrehaladtával volt, akit megsirattam és volt, akinek az elvesztését követően megkönnyebbültem.
Alexander és Tatjána találkozását követően, picit felgyorsultak az események. Alexandert néha nem tudtam hova tenni, hogy mire volt jó ez a nagy titkolózás, miközben Tatjána meg csak szenvedett miatta. Értem én, hogy nem akarta egyikük sem megbántani Dását, de emiatt a helyzet miatt, csak felesleges szenvedést okoztak egymásnak.
Tatjána egyedüli vigasza maga Alexander volt, hiszen a családja nem tartotta sokra, csak arra volt jó, hogy kiszolgálja őket, mindig csak saját magukra gondoltak. Egyszer se jutott eszükbe, megkérdezni,hogy szeretne -e valamit, kell-e valamiben segíteni neki. Az elveszett fiú gyermeküket síratták, és inkább az ő elvesztésèt kívánták. Egy szülő, főleg egy anya, nem így viselkedik. Emiatt nagyon tudtam rájuk haragudni. Tatjánát pedig néha megráztam volna, hogy ne legyen már annyira naiv és alázatos, legyen néha egy kicsit ő is önző.
Tatjana megelègelve az otthoni körülményeket, saját kezébe veszi a dolgokat és elmegy megkeresni a testvérét. Nagyon bátor cselekedett volt tőle, ami felèrt egy öngyilkossági kísérlettel is, hiszen semmilyen harci tapasztalata nem volt.
Kétség kívül számomra,a könyv kedvenc jelenetei a Lugában történt események voltak. Alexander,mint egy egy hős lovag, jön és megmenteni Tatjana-t, a német bombázók és a romok alól. A visszaúton, életük,minden egyes percben veszélyben volt, hiszen a németek már mindenhol ott voltak, ők mégis képesek voltak egymásba kapaszkodni, és erejükön felül ( azaz Alexander erején felül) haza jutni.
Szerelmük, az életveszély kellős közepén bontakozott ki, az adrenalin és a bármikor meghalhatunk érzés utat engedett nekik. A történt egyik legszebb és legmeghatóbb jelenete volt. Imádtam. A szerelmük gyönyörű és fájdalmas is volt egyszerre,Tatjána és Alexander megmutatták, hogy hogy lehet embernek maradni egy embertelen világban.
Tatjana egy nagyon kedves, naív fiatal lány, aki a családjával szemben,mindig az utolsó helyre sorolja magát. Bántották fizikailag és verbálisan is. Az apját nem tudtam szeretni, neki kellett volna védelmeznie őket, ehelyett az italba temetkezett, aminek meg is lett böjtje.Az anyja és a nővére Dasa se voltak kivételek. Az anyja nem is törődött vele, úgy kezelték,mintha valami óvodás kislány lenne, aki képtelen értelmes döntéseket hozni. De arra jó volt,hogy főzzön, mosson, takarítson, és rohangáljon nekik a boltba. Dása túl sokat gondolt magáról, és annyira elvakította az Alexander iránti vonzalma,hogy észre se vette,hogy a fiú abszolút nem akar tőle semmit. Ez a ráakaszkodás és a Tatja ellen irányuló undorító viselkedés,eléggé bicskanyitogató volt.
Alexander-t nem volt nehéz megszeretni. Fiatal tehetséges katona,aki rövid időn belül a Vörös Hadsereg egyik századosa lett. Az élete nem volt egyszerű. Nagyon fiatal korában a szüleivel Amerikából emigráltak Oroszországba, a jobb élet reményében. Azonban, nem úgy alakultak a dolgok, ahogy azt szerették volna. Hamar egyedül találta magát, és papírok híján a Belov család utolsó életben maradt tagjának adja ki magát.
Tetszett,ahogy Alexander már a legelejétől védi Tatjana-t, és próbálja magát Dása miatt is tartani, de a titok egyre súlyosabb és nehezebb. Mikor előtte bántja a nővére Tatja-t, szembe megy vele és az apjukkal is. Mégis mindenki Tatjána -t okolja. Hiába volt nagy nőcsábász, mellette képes lett volna megállapodni. Erős, bátor és nagyon okos fiatal férfi, aki tudja mit akar és meg is szerzi magának. Hihetetlenül elhivatott az országa mellett, mégis végig,ott lebeg a feje felett Damoklèsz kardja. Ezredessè válása előtt,pedig hazaárulásèrt, kémkedésèrt hadbíróság előtt találja magát, Tatjána pedig útban egy másik világ felé.
Összességében nekem nagyon tetszett a könyv, biztos, hogy újraolvasós lesz és landolt is a kedvencek között.
A háború kegyetlen valósága mellett, bontakozik ki két fiatal szerelme, ami méltán helyet foglalhat a híres irodalmi szerelmek között. Szerelmük épp oly tragikus ,mint Shakespeare Rómeó és Júliája , és épp oly szenvedélyes,mint Scarlett O’Hara és Rhett Butler kapcsolata.
A karakterek szép jellemfejlődèsen mennek keresztül, megvolt a honnan hova. Életük és személyisègük napról napra változott. Tatjana és Alexander szerelme, amilyen gyorsan alakult ki, olyan gyorsan is ért véget. Az egymás iránti aggódás és féltès teszi ki a mindennapi gondolataikat. Még a legnehezebb időkben is, csak a másik élete a legfontosabb.
Ajánlom mindenkinek, aki szereti a szerelemről és veszteségről szóló epikus történeteket. A szerelmi szál és az ostrom kéz a kézben jár. Egyik se megy a másik rovására, teljes egészében kiegészítik egymást, s ez a történet éppen ezért lesz ilyen csodálatosan fájdalmas.
Értékelés:
⭐⭐⭐⭐⭐
Kedvenc idézetek:
"– Itt Lazarevóban nincs halál. Nincs se halál, se háború, se kommunizmus. Csak te és én vagyunk és csak az élet."
"– Vannak harcok, amelyeket – bármennyire is nem akarsz részt venni bennük – muszáj megharcolnod. Amikért érdemes az életed adnod."
"A fehér éjszakák árnyoldala a leningrádi december. A fehér éjszakák – csupa fény, nyár, napfény és pasztellszínű ég. A december – sötétség, hóviharok és a város fölé tornyosuló felhős ég."
"Minden nemzet más. Az oroszok utolérhetetlenek a szenvedésben, az angolok a kimértségükben, az amerikaiak az élet iránti rajongásukban, az olaszok Krisztus imádatában, a franciák pedig a szerelem iránti reménykedésükben."
A könyvet a Könyvmolykèpző Kiadó oldalán tudjátok beszerezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése