C. J. Roberts - Epilogue ​– Epilógus (A sötét páros 3.

""Valaki egyszer azt mondta nekem: nem szabad hagyni, hogy a bosszú tönkre tegye az életedet."

Kiadó: Könyvmolykèpző
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 232

Azért írom ezt, mert könyörögtél érte. Tudod, mennyire imádom a könyörgést. Sőt, valószínűleg túl sokat tudsz és túl jól. Ki is vagyok én? Próbálok rájönni. Gyermekként prosti voltam, serdülő fejjel gyilkos, férfinak pedig szörnyeteg. Én vagyok az, aki elrabolta Livvie-t. Én vagyok az, akibe szerelmes. Szerelmes belém. Elég beteg, mi? Persze, a történetünk többről szól, mint amennyit néhány rövid mondat felölelhet, de képtelen vagyok ítélkezni az akkori viselkedésem felett. Te már úgyis megtetted. Azért olvasod most ezt, mert érdekel a sztori többi része. Tudni akarod, mi történt azon a forró nyári éjszakán 2010-ben, amikor a Paseóban találkoztam Livvie-vel. Azon az éjszakán megint a feje tetejére állt az életem. Nem pont úgy történt, ahogy Livvie mesélte. Kesztyűs kézzel bánt velem, amikor előadta a történetünket. Az igazság sokkal… összetettebb.

A sötét páros befejező része vegyes érzéseket keltett bennem. Magát a sorozatot nagyon szeretem, de valahogy ez a rész, nem azt hozta amit vártam. 

Hogy pontosan mit vártam? Például, hogy illeszkedik be Caleb az " új életébe, világába," esetleg munkakeresés, új munka kipróbálása. Kicsit valósághűbben jobban átjött volna az egész.

Na, de nézzük,hogy pontosan mit is kaptunk. Ha a fent leírtakat elfelejtem, akkor egy sokkal nyugodtabb, romantikusabb részt olvashattunk. Hiányzott belőle, az előző kötetekből megismert sötétség.

Külön tetszett,hogy végre az egészet Caleb szemszögéből láthatjuk. Jó volt olvasni, hogy mit gondol az egészről, milyen érzések keringenek benne a megváltozott èletèvel kapcsolatban. Hogyan viszonyul a történtekhez, hogyan boldogul ebben a világban, és nem utolsó sorban a Livvie-vel kapcsolatos érzéseit is jobban megismertük.

Olvasás során vártam némi csavart, de időközben rájöttem, hogy nem is kell ide semmi más. Ez a kötet így jó, ahogy van, lassan csordogálva, erőszak és vér mentesen.

Érdekes volt olvasni, ahogy próbálták felvenni a normális élethez járó fonalat, és próbáltak normális emberi kapcsolatokat kiépíteni. Ez Livvinek könnyebben ment, mint Calebnek. Caleb az erőszakon kívül nem igen ismert mást, de igyekezett beilleszkedni, mind Livvie, mind a normális társadalmi életbe, több kevesebb sikerrel.

Mind a ketten sokat változtak az első kötethez képest. Livvie sokkal erősebb lett, nem roppant össze teljesen, mint ahogy az ember egy ilyen helyzet után várná. Caleb pedig, hála istennek nem ment át papucsba. Féltem,hogy az írónő teljesen ki fogja herèlni, de hála az égnek, nem így történt.

A kapcsolatuk itt sem volt zökkenő mentes, mint már ahogy megszokhattuk az első két részből is. Tetszett, hogy meg tudták beszélni a történteket, kellett, hogy kiadják magukból a ki nem mondott dolgokat, hiszen csak így tudták elkezdeni/folytatni az életüket együtt, még ha nehezen is ment. Voltak itt is kisebb, nagyobb összezörrenések, mint egy „átlagos” párnál, de szerencsére, nem voltak nagy szerelmi drámák.

Caleb és Cica is egy megtört lélek, rengeteg sebbel a szívében, lelkében. A történetük elejétől kezdve a lelkük egy- egy darabja fokozatosan kezdett összeolvadni, amíg ebben a kötetben egy egésszé ki nem teljesedtek.

Erotikában, ebben a részben sem volt hiány. Szexuális téren nem igazán tértünk át a gyengéd vaníliás szexre, hát na, vannak dolgok amik sosem változnak. Mind a ketten, ezt ismerték, ezt szerették. Itt, azért halkan megjegyzem,hogy néha, az volt az érzésem,hogy Livvie a férfi a kapcsolatban. Picit túl lettek tolva az erotikus részek.

Én azt mondom,hogy ilyen rövid történetnèl, ezen a téren, jobb lett volna, ha az írónő a kevesebb,néha több elvén marad. 

Összességében ez a rész méltó lezárása a történetüknek, végül minden a helyére került.

A hibák ellenére tetszett ez a rövid kis szösszenet róluk.

Kedvenc idézetek

"Mit tudhat a szeretetről az, aki még sohasem tapasztalta? Olyan lett volna, mint vak embernek színekről magyarázni. Van, amit muszáj a saját szemeddel látni. A szeretetet akkor értheted meg, ha érzed."

"Tudom, hogy megérdemled a boldogságot. Tudom, hogy jobbat érdemelsz nálam. De önző vagyok. Akarlak. Eléggé akarlak ahhoz, hogy megpróbáljak jobb emberré válni."

"Annyi minden történt már velem az életben, hogy elsírtam az összes könnyemet. Bennem már csak erő maradt."

Értékelés

⭐⭐⭐⭐

A könyvet a Könyvmolyképző Kiadó oldalán tudjátok beszerezni.

E- könyv formátumban, pedig Itt.