Leigh Rivers - Little Stranger – Kis Idegen (A Csend Hálója duológia 1.)

"Az, hogy szeretnénk megtenni valamit, vagy meg is tesszük, valójában két nagyon különböző dolog."

 

Egy sötét, tabudöntögető és érzelmileg rendkívül intenzív történet, amely már az első oldalaktól kezdve magába ránt. Ez a könyv igazi dark romance: nyomasztó hangulat, sérült lelkek, tiltott vágyak és erősen erotikus jelenetek határozzák meg a történetet. Nem finomkodik, nem szépít, és sokszor kifejezetten kényelmetlen témákhoz nyúl, mégis pont ettől válik ennyire magával ragadóvá és nehezen letehetővé.

 

Kiadó: Rainy days
Megjelenés éve: 2023
Magyar megjelenés ideje: 2025
Oldalszám: 244

 

Fülszöveg

 A férfi mindig csak arra sóvárgott, hogy a nő a tulajdona legyen

A nő elárulta, és a férfi most bosszúra szomjazik a fogadott nővére ellen, aki tiltott rögeszméjévé vált, attól fogva, hogy először megpillantotta. Miután a nő évekre börtönbe juttatta, kiszabadulva a férfi készen áll, hogy levadássza.

Oliviából minden Malachi Vize-é.
Az elméje.
A teste.
A lelke.
A félelme.
A fájdalma.

Halloween éjszakáján a férfi már képtelen tovább a sötétben ólálkodni. Már csak egy valamit kell megszereznie: a nő szívét, még akkor is, ha el kell vennie.

 

Vélemény

Amikor utánanéztem a könyvnek, mindenhol azt olvastam, hogy mennyire durva és sokkoló történet, sokan az egyik legkeményebb dark romance-ként emlegetik. Engem őszintén szólva nem botránkoztatott meg, ennél már olvastam sötétebb és betegebb sztorikat is. Ami igazán különlegessé tette számomra, az a mostohatestvérek közötti kapcsolat és az a nyomasztó családi háttér, ami végig meghatározza Olivia és Malachi életét. Bár nem vér szerinti rokonokról van szó, tudom, hogy sok olvasónál ez még így is tabunak számít.

A történet rövidsége miatt néha túl gyorsnak éreztem a tempót. Szívesen olvastam volna többet a gyerekkorukról és arról a világról, ahonnan a Vize házaspár kiemelte őket, mert ez még mélyebb hátteret adhatott volna a karaktereknek. Ennek ellenére tetszett, hogy egészen kicsi koruktól követhetjük az életüket, és fokozatosan láthatjuk, milyen hatással volt rájuk a családjuk.

Már a kezdetektől érezhető, hogy Malachi lelkileg sérült, de sokáig nem derül ki, mennyire mélyek ezek a sebek. Olivia ezzel szemben kívülről a tökéletes lány szerepét próbálja hozni, aki minden körülmények között meg akar felelni a szülei elvárásainak. Időnként mindkettőjüket sajnáltam, de leginkább Malachit: ő az, aki soha nem kapta meg azt a szeretetet és törődést, amire szüksége lett volna.Egyedül Olivia törődött vele és Malachi is szinte kizárólag hozzá kötődött – már-már beteges módon.

A szülők számomra kifejezetten taszító figurák voltak. A családjuk kívülről rendezettnek és tökéletesnek tűnt, belül azonban teljesen rothadt volt – számomra olyan volt, mint egy szép alma, ami belül már romlott.  Az anyjuktól konkrétan a hideg rázott. Ő csak Oliviát látta, mint a tökéletes utódot, aki majd tovább viszi a hagyományukat. Az apjuk valamivel árnyaltabb figura volt,de Malachi sosem tudott valódi kapcsolatot kialakítani vele sem.

Olivia és Malachi kapcsolatát nehéz egyértelműen megítélni. Malachi sérültsége nyilvánvaló, de Olivia sem volt teljesen ártatlan, főleg ami a sötétebb vágyait illeti. Időnként az az érzésem támadt, hogy bizonyos helyzetekben ő maga is provokálta vagy manipulálta Malachit, és egy idő után a fiú már nem is próbálta elnyomni az iránta érzett, egyre erősebb és betegesebb kötődést. Olivia és Malachi személyisége egyaránt összetett. Olivia kívülről a tökéletes, fegyelmezett lányt mutatja, belül azonban tele van elfojtott vágyakkal és feszültséggel. Malachi ezzel szemben nyers, sérült és szélsőségesen ragaszkodó, aki az érzelmeit gyakran nem tudja egészségesen kezelni.

A könyv ízig-vérig dark romance: tele van erotikával, tabudöntögető elemekkel, BDSM-mel és sokkoló jelenetekkel. Az erotikus részek különösen erősek, nyersen és érzékien lettek megírva, és jól illeszkednek a történet sötét hangulatához. Olivia és Malachi kapcsolatán keresztül a történet megmutatja, mi rejlik a lelkük legmélyebb rétegeiben, és mennyire erősen hatnak egymásra.  Nem véletlen, hogy Olivia is kimondja: Malachi ösztönösen érzi, mire van szüksége, és szinte minden vágyát képes beteljesíteni – sőt, sokszor még annál is többet ad, mint amire számítana.Vannak benne sokkoló jelenetek és nehéz témák is – például Malachi teljes kontroll vesztése az apjával szemben, vagy az a pont, amikor Olivia a családi nyomás hatására ellene vall, és ezzel gyakorlatilag megpecsételi a testvére sorsát.

A történet egy ponton hirtelen ugrik az időben, és felnőttként látjuk őket, de a köztük lévő beteges vonzalom mit sem változott. Malachi egyszerre imádja és gyűlöli Oliviát, és ez a kettősség végig érezhető. Amikor végre képes megnyílni és kimondani az érzéseit, Olivia döntése ismét darabokra töri a szívét.

A borító szerintem nagyon találó. A pók és a gázmaszk csak a történet elolvasása után nyer igazán értelmet, és jól tükrözi azt a sötét, nyomasztó hangulatot, ami végigkíséri a könyvet.

Összességében nem ez volt a legjobb dark romance, amit olvastam, de határozottan tetszett. Sőt, nagyon is tetszett, azonban úgy érzem, lehetett volna hosszabb és részletesebb, mert így talán még jobban kibontakozhatott volna a múltjuk és a kapcsolatuk. Ennek ellenére nagyon olvastatta magát: egyszerű a nyelvezete, gyorsan lehet vele haladni, és folyamatosan fenntartja a figyelmet. Én egyetlen éjszaka alatt ki is olvastam.

Ez egy kifejezetten sötét, tabudöntögető történet, amit elsősorban azoknak ajánlanék, akik már otthonosan mozognak a dark romance világában, és nem riadnak vissza a nyomasztóbb, lélektani témáktól és a szélsőséges kapcsolati dinamikától. Érzékenyebb lelkű olvasóknak vagy a műfajjal most ismerkedőknek viszont nem biztos, hogy jó választás kezdésnek.

 Ha még azon gondolkodsz, hogy ez a könyv neked való-e, az alábbi lista segíthet a döntésben:

✅ Neked ajánlom, ha:

• szereted a sötétebb, tabudöntögető történeteket

• otthonosan mozogsz a dark romance műfajában

• nem riadsz vissza a nyomasztóbb, lélektani témáktól és a szélsőséges kapcsolati dinamikától

❌ Nem neked való, ha:

• érzékenyebb lelkű olvasó vagy

• zavar a mostohatestvérek közötti kapcsolat témája

• most ismerkedsz a műfajjal – kezdésnek ez a történet túl intenzív lehet

 

❗❗❗Tartalmi megjegyzés / trigger figyelmeztetés ❗❗❗

 

Ez a könyv a dark romance műfajba tartozik, ami gyakran nyomasztóbb, tabudöntögető és érzelmileg megterhelő témákat dolgoz fel. Számomra ezek a történetek a fantáziáról szólnak: sérült, szélsőséges karaktereket és intenzív kapcsolatokat mutatnak be, amelyek a könyv lapjain izgalmasak, de a valóságban egészen másként működnének. Olvasóként fontosnak tartom elválasztani a fikciót a valóságtól, és a helyén kezelni azt, hogy ami a történetben hatásos vagy vonzó, az nem feltétlenül egészséges vagy követendő a való életben. A műfaj éppen attól erős, hogy feszegeti a határokat, és olyan érzelmeket, vágyakat és lelki folyamatokat mutat meg, amelyek sokszor tabunak számítanak.

 

A könyvet a https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/sci-fi-fantasy-krimi/little-stranger oldalon tudjátok beszerezni nyomtatott formában, ha pedig az e-könyv szerelmesei vagytok, akkor pedig itt tudjátok megvásárolni.

 

Erdős Sándor: A császkáló múmia titka

"Felvettem a kötelező maszkot a gázálarc fölé, majd szorosra húzva magamon a vegyvédelmi felszerelés csatjait elindultam."

Vannak olyan könyvek, amelyeknél már az első néhány oldal után érezni lehet, hogy bizony itt nem a megszokott olvasmányélmény vár ránk. Kicsit kizökkentenek a megszokott mindennapokból, esetleg meg is nevettetnek. Pontosan ilyen élményt adott számomra ez a novelláskötet is, amely egyszerre volt abszurd, szórakoztató és meglepően ismerős. Olvasás közben többször azon kaptam magam, hogy hangosan nevetek, majd rögtön utána el is gondolkodtam az olvasottakon. "A császkáló múmia titka"  számomra egy igazi „nem mindennapi” olvasmány volt. Nem hibátlan, nem akar mindenkinek tetszeni, de van saját hangja és karaktere – és ez nálam mindig nagy pluszpont.
A novellák rövidek, lendületesek, és gyakran egy váratlan, csattanós lezárással érnek véget. Ez az a könyv, ami könnyen magával ragad, akár egyben is elolvasható, de pont ilyen jól működik esti, „csak még egy novella” olvasmánynak is. Ha szereted az abszurd humort, a groteszk helyzeteket és nem riadsz vissza a kicsit csípősebb történetektől, akkor érdemes lehet esélyt adnod neki.

Kiadó: Helma
Megjelenés éve: 2025
Oldalszám: 200

Fülszöveg

Hová császkálhat el egy több ezer éves múmia? Miképpen ünnepli egy zsugori ember a karácsonyt? Hogy érzi magát egy vámpír a néptelen pusztán és vajon hová tűnt el a fehér kutyaszar?

Ilyen és hasonló kérdésekre keresi a szerző a választ Rejtői humorral átszőtt történeteinek keretein belül. Rövid humoros kisprózák sorakoznak a kötetben, melyek olvasása megnevettet, de el is gondolkodtatja a kedves olvasót.

Vélemény

Ritkán akad olyan novelláskötet a kezembe, amelynél már az első történet után sejteni lehet, itt bizony nem a megszokott mederben fogunk haladni, mert mer más lenni, mint a legtöbb novellás kötet. Erdős Sándor "A császkáló múmia titka" című válogatott novelláskötete pontosan ilyen élményt nyújtott számomra. Ez a könyv nem finomkodik. Groteszk, abszurd, sokszor pimasz humorral mutat görbe tükröt a világnak és leginkább nekünk, olvasóknak.

És itt most jogosan tehetjük fel a kérdést, mégis miről szól a kötet, vagy inkább miről nem szól?

A válasz teljesen egyszerű, a  kötetben szereplő novellák látszólag teljesen különállóak, mégis összeköti őket egy sajátos szemléletmód. Mégpedig a hétköznapi élet kifordítása, a „magyar valóság” görbe tükörben való megmutatása és az a fajta humor, ami egyszerre nevettet meg minket olvasókat, miközben gondolkodásra is késztet.

Legyen szó egy eltűnt múmiáról, egy szent emberről, aki túlságosan is ismerős gyökerekkel rendelkezik, egy állásinterjúról, ami már önmagában is sokszor abszurd műfajjá válik, vagy egy „magyar McGyverről”, aki a túlélés nagymestere - na de még mekkora – mindegyik történetben ott lapul az a bizonyos csavar.

Ami számomra igazán érdekessé tette ezt a kötetet, az az, hogy a humor nem öncélú. Van mondanivalója, a humor mögött ott lapul a társadalomkritika is.

Nevetünk,  mosolygunk, de sokszor azon kapjuk magunkat, hogy a nevetés után egy pillanatra megállunk és kicsit magunkba nézünk, elgondolkozunk az olvasottakon. A szerző előszeretettel nyúl olyan témákhoz, mint a bürokrácia, az egészségügy a munka világa, a hit és a babona, vagy épp a „kisember” túlélési stratégiái. Mindezt eltúlzott, abszurd helyzeteken keresztül, de mégis fájóan ismerős módon, hogy időnként a homlokunkra csapva elmondhassuk, hogy ... és tényleg!

A novellák rövidek, lendületesek, és gyakran egy váratlan, csattanós lezárással érnek véget. Ez az a könyv, ami könnyen magával ragad, akár egyben is elolvasható, de pont ilyen jól működik esti, „csak még egy novella” olvasmánynak is – annak a bizonyos „csak még egy fejezet” csapdának a novellás változataként, amit minden könyvmoly jól ismer, és ami egy igazán jó könyv egyik legnagyobb titka: hogy egyszerűen nem ereszt.

Nekem a kötetből több novella is igazán emlékezetes maradt. A címadó novella abszurd humora már az elején megalapozta az olvasás hangulatát, de különösen emlékezetes maradt számomra az az állásinterjús történet is, ahol egy meglehetősen szőrös, vörös jelölt próbálja megmagyarázni, miért is ő lenne az ideális választás. Ugyanígy nagyon szerettem a patikában játszódó novellát is, ahol a gyógyszerek mellékhatásaira is külön gyógyszerek kerülnek beszerzésre, aminek köszönhetően a végére pedig ugyan minden „rendben van”, csak éppen az eredeti probléma nem került megoldásra. Ezek a történetek remek példái annak, mennyire jól működik a kötet humora, egyszerre nevettetnek és ismerősen abszurd helyzeteket mutatnak meg.

Összességében "A császkáló múmia titka" egy sajátos hangulatú, karakteres novelláskötet, ami nem akar mindenkinek megfelelni, és épp ettől működik.

Ha még azon gondolkodsz, hogy ez a könyv neked való-e, az alábbi lista segíthet a döntésben:

✅Neked való, ha:

– vevő vagy a fekete poénokra
– nem bánod, ha egy történet egyszerre nevettet és elgondolkodtat
– kedveled a rövid, csattanós novellákat
– szereted a magyar abszurd humort

❌Neked nem, ha:

– lírai, elmélyült olvasmányt keresel
– a lassabb, megfontoltabb történeteket részesíted előnyben
– nem szereted a sötétebb, abszurd humort

Szeretném megköszönni a Magyar könyv is magyar termék mozgalom alapítóinak Sky S.T. írónőnek,Dvariecki Bálintnak és a Helma kiadónak a bizalmat és a lehetőséget, hogy elolvashattam a A császkáló múmia titka című művèt.

A könyvet a Helma Kiadó oldalán tudjátok beszerezni, ahol egy rövid beleolvasót is találhattok.

Szemán Zoltán: Idegen istenek

 

" Aki megtehette, az parancsolt, aki meg nem, az engedelmeskedett."

A sci-fi alapvetően nem az a műfaj, amihez elsőként nyúlnék, ezért némi fenntartással kezdtem bele ebbe a könyvbe – végül azonban kellemes meglepetést okozott. Az ókori Egyiptom világa, az istenek, a mítoszok és a vallás központi szerepe gyorsan magával ragadott, és fantasykedvelőként ezek tették igazán átélhetővé a történetet.

Az időutazás és a futurisztikus technológia itt inkább eszközként van jelen, nem öncélúan: a hangsúly azon van, mi történik akkor, ha a modern ember „istenként” jelenik meg egy olyan korban, ahol a hit mindent áthat. A regény érdekes kérdéseket vet fel hatalomról, felelősségről és hitről, miközben végig megmarad olvasmányosnak és izgalmasnak. Nem túlmagyarázott történet, ami inkább kérdéseket vet fel, mintsem kész megoldásokat kínál – és ez nálam egyértelműen pozitívum volt.

Bár a sci-fi elemek néhol hangsúlyosabbak, az egyiptomi közeg és az istenek ábrázolása számomra bőven ellensúlyozta ezt. Összességében egy olyan történet, amely azok számára is működhet, akik nem kifejezetten sci-fi-rajongók, viszont vonzódnak a mitológiához és az alternatív történelmi megközelítésekhez.

Kiadó: Helma
Megjelenés éve: 2025
Oldalszám: 456 

Fülszöveg

A huszonharmadik század végére beindul az időturizmus a múltba. A tehetősek szabadon válogathatnak az utazási programok között, és megfelelő kísérettel bármely történelmi korba ellátogathatnak. Azonban az időutazásnak vannak veszélyei is…

Carlos Estrada, az időrendőrség századosa szokatlan megbízatást kap: meg kell találnia egy az ókori Egyiptomban eltűnt családot. A nyomozó baljós előérzettel indul el a fáraók korába, és hamarosan rádöbben, Egyiptomban valami megváltozott…

Vélemény

Őszintén bevallom, a sci-fi nem az én terepem. Ez az egyik olyan zsáner, amely távol áll tőlem nagyon - nagyon távol. Egyedül a Star Wars filmek azok amiket újraés újra képes vagyok megnézni, de az olvasására még nem igazán tudtam rávenni magam.

Igazából, nem is nagyon ismerem magát a műfajt, az alműfajokról pedig végképp nem tudnék okosan nyilatkozni. Űrhajók, technológiai magyarázatok, hideg jövőképek – ezek általában nem az én világom. A fantasy viszont annál inkább: istenek, mítoszok, ősi kultúrák, hit és sors. Éppen ezért kissé fenntartásokkal kezdtem bele az Idegen istenek című regénybe… és pontosan emiatt ért meglepetésként, mennyire működött számomra az egész történet. Röviden: kellemesen csalódtam.

A történet egy olyan jövőből indul, ahol az időutazás már nem elméleti kérdés, hanem működő – sőt, üzleti alapon szervezett – lehetőség. Innen jutunk el az ókori Egyiptomba, egy olyan világba, ahol az istenek nem elvont fogalmak, hanem a mindennapok természetes részei. A kettő találkozása adja a regény alapötletét, és számomra ez volt az a pont, ahol igazán elkezdett működni a dolog.A cselekmény akkor indul be igazán, amikor egy befolyásos család időutazás során isteneknek álcázva jelenik meg a múltban – majd nyom nélkül eltűnik. Egy időügynök kapja a feladatot, hogy utánuk menjen, szintén egy isteni alak bőrébe bújva. Innen indul el egy olyan történet, amelyben hit, hatalom, technológia és mítosz veszélyesen fonódik össze.

Nagyon érdekes volt látni, hogyan képzeli el az író a jövőt, és azt is, hogy ezt mennyire ügyesen tudta összeilleszteni egy ősi kultúrával. A modern technológia itt nem rideg és elidegenítő, hanem – az ókori emberek szemszögéből – csodává, isteni erővé válik. Olvasás közben nem azon gondolkoztam, hogy ez mennyire tudományos, mennyire valóságos, hanem azon, hogy el tudom-e hinni, hogy ilyen lehetséges lenne -e a távoli jövőben. És igen, el tudtam.

Nem tudom, hogy az időutazás valaha valóban lehetséges lesz-e, de a mű befejezése után - najó, közben is - jólesett eljátszani a gondolattal, hogy mi lenne, ha én is részese lehetnék ennek az egésznek. A történetnek köszönhetően, egy piciként eljátszottam ezzel a gondolattal, hogy, ha lehetőségem lenne rá, vajon hová utaznék vissza a múltba. Az ókori Egyiptom biztosan szerepelne a listán, de Róma vagy a középkori Anglia, a rózsák háborújának ideje is csábító lenne – természetesen szigorúan tisztes távolságból, megfigyelőként. Ez a regény többek között pontosan ezt az élményt hozta közelebb.

De térjünk is vissza, magához a történethez. Van a könyvben világűr is, űrbeli közlekedés, egy tágabb kozmikus jövőkép – de mindez inkább háttérként van jelen. Nem ez uralja a történetet, hanem keretet ad annak, hogy mennyire messzire jutott az emberiség. Számomra ez pont elég volt, mert nem nyomta el azt, ami igazán érdekelt, az emberek és az istenek világát.

És itt jön az, ami nálam igazán betalált. Az Egyiptomban játszódó részek egyszerűen fantasztikusak voltak. Nagyon szeretem Egyiptom kultúráját és történelmét, és itt azt éreztem, hogy ez nem csak díszlet. Él, lélegzik, jelen van. A mindennapok, a vallás, a hit, az istenek iránti tisztelet és félelem mind természetesen épül be a történetbe. Látszik, hogy a szerző alapos kutatómunkát végzett, és szívét-lelkét beletette ebbe a világba.

Különösen tetszett, ahogyan az egyiptomi istenek szerepet kapnak a történetben. Nem idealizált, elérhetetlen felsőbbrendű lények, hanem aktív, cselekvő „erők”, akikről sosem lehet biztosan tudni, hogy valóban azok-e, aminek látszanak. Ez a bizonytalanság végig feszültséget teremtett. Nem voltak egyértelműen jók vagy rosszak.

A szereplők közel álltak hozzám, és kifejezetten sajnáltam a sok emberi veszteséget. Volt súlya a döntéseknek, következményei a tetteknek. Emellett meglepően sok humor is helyet kapott a történetben, ami jól ellensúlyozta a komolyabb témákat. A  csavvaról pedig nem is beszélve. Igazán ügyes húzás volt a szerzőtől , hogy a  „rosszak” nem feltétlenül rosszak, a „jók” pedig nem mindig azok, aminek elsőre látszanak. Ez a morális bizonytalanság szerintem nagyon jót tett a történetnek, és sokkal emberibbé tette az egészet.

Az író stílusa számomra kifejezetten olvasmányos volt. Gyorsan lehetett haladni, sok párbeszéddel és kevés felesleges körítéssel. A szöveg nem terheli túl az olvasót, és különösen értékeltem, hogy nem magyaráz el mindent aprólékosan. Inkább gondolatokat indít el, teret ad a kételynek, a rácsodálkozásnak és a meglepetéseknek – és én nagyon szeretem, ha olvasás közben magam fedezhetem fel a részleteket.

Összességében az Idegen istenek számomra annak a bizonyítéka lett, hogy nem a műfaj számít, hanem az, hogyan nyúl hozzá a szerző. Sci-fi ide vagy oda, ez a történet engem fantasyrajongóként is meg tudott szólítani. Gondolkodtatott, szórakoztatott, és maradt bennem utána valami – és nekem ez a legfontosabb.

Ha még azon gondolkodsz, hogy ez a könyv neked való-e, az alábbi lista segíthet a döntésben:

✅ Neked való, ha…

• szereted az alternatív történelmet
• vonzanak a mítoszok, istenek és az ókori kultúrák
• szívesen eljátszol a „mi lenne, ha” kérdésekkel
• szereted, ha egy történet nem ad mindenre kész válaszokat, hanem gondolkodásra késztet

❌Neked nem, ha…

• kifejezetten hard sci-fit keresel részletes technológiai magyarázatokkal
• kizárólag pörgős akcióra és folyamatos látványra vágysz
• az egyértelmű, fekete–fehér jó–rossz felosztást részesíted előnyben
• idegenkedsz a mitológiai vagy vallási témáktól

Szeretném megköszönni a Magyar könyv is magyar termék mozgalom alapítóinak Sky S.T. írónőnek,Dvariecki Bálintnak és a Helma kiadónak a bizalmat és a lehetőséget, hogy elolvashattam az Idegen istenek című művèt.

A könyvet a Helma Kiadó oldalán tudjátok beszerezni nyomtatott és e-könyv formátumban, illetve egy rövid beleolvasót is találtok hozzá. Ha pedig Szemán Zoltán további műveire is kíváncsi vagy, akkor látogass el a https://zoltanbooks.wordpress.com/ weboldalra.a 

Szabó Hetty - Te vagy a sorsom

"A sors három lehetőséget biztosít arra, hogy bekövetkezzen az elkerülhetetlen."

Szabó Hetty Te vagy a sorsom című regénye egy mágikus elemekkel átszőtt, erotikus-romantikus fantasy, amely váltott nézőpontból mesél, és a sors, az elfogadás, valamint a társadalmi kirekesztés témáit is érinti.

A boszorkányos vonal, a jóslás és Diána karaktere számomra kifejezetten erős pontjai voltak a történetnek. Vendel karaktere szintén érdekes és rétegzett, az ő szemszöge sokat hozzáad a könyvhöz. A félvérek helyzetének bemutatása, valamint a minisztérium hozzájuk való viszonya meglepően komoly és elgondolkodtató szálat hoz be.

A romantikus és erotikus részek hangsúlyosak, érzékiek, határozottan felnőtt hangvételűek. Ugyanakkor voltak olyan elemek – például a korkülönbség folyamatos hangsúlyozása –, amelyek számomra kissé kizökkentőek voltak, és nem minden karakter döntésével tudtam teljes mértékben azonosulni.

Kiadó: Helma
Megjelenés éve: 2024
Oldalszám: 392

Fülszöveg 

Mirella egy boszorkány, aki a hétköznapi emberek életét éli. Az ELTE-n vegyésznek tanul, mert a varázslótársadalom nem engedi, hogy a képességeinek megfelelő iskolába járjon. Barátnője beleszeret egy évfolyamtársába, ám önbizalomhiánya miatt nem meg lépni. Mirella szerelmi kötéssel, illetve bájitallal segíti a kapcsolatuk kibontakozását. A szükséges összetevőket Vendel üzletéből szerzi be, aki egy véletlennek tűnő eseménysorozat folytán egyedül tartózkodik a boltban. A kötés létrejön, amivel a fiú sorsát megbolygatja, így a varázslók vezetői büntetést szabnak ki rá. Vendel siet a segítségére, miután igyekszik az ágyába tudni az igencsak fiatal boszorkát. A húga jóslata szerint csak ő segíthet kideríteni, mi történt a múltjában, ezért Vendel megragadja az alkalmat, hogy újra és újra találkozzanak. Felismeri Mirella különleges képességét, de miután ezt elárulja a felsőbb kör tagjainak, hogy kimenekítse a lányt a megrovás alól, még nagyobb bajba sodorja.

Vélemény 

A Te vagy a sorsom egy mágikus elemekkel átszőtt, erotikus-romantikus fantasy, amely a sors, a választás és az elfogadás kérdéseit járja körül. A történet váltott szemszögből mesél, ami lehetőséget ad arra, hogy mindkét főszereplő gondolataiba és érzéseibe betekintsünk, ez pedig alapvetően jól áll a könyvnek.

A világfelépítés számomra kifejezetten működött. A mágia szerves része a mindennapoknak, nem túlmagyarázott, inkább hangulati elemként van jelen, ami nagyon jól illik a cozy fantasy vonalhoz. A történet nem akar grandiózus lenni, sokkal inkább a karakterekre, az érzelmekre és a sorsszerű eseményekre koncentrál.

Az egyik legerősebb és legérdekesebb szál számomra a jóslás, illetve Diána karaktere volt. A látó szerepe, a megérzések és az előre sejthető, mégis alakítható jövő gondolata szépen szövi át a történetet. Diána minden megjelenése pluszt adott a könyvhöz, és számomra egyértelműen az egyik legemlékezetesebb mellékszereplő lett.

Vendel karakterével alapvetően jól elvoltam. Zárkózott, kissé morózus figura, akinek a belső világa jóval összetettebb, mint amit elsőre mutat. A váltott nézőpont itt különösen sokat ad hozzá a történethez, mert az ő szemszögéből jobban érthetővé válik a viselkedése és a döntései háttere. Egyetlen apró, teljesen szubjektív megjegyzés, hogy a neve számomra kissé öreges hatást keltett, ami időnként kizökkentett, de maga a karakter ettől függetlenül jól működik.

Mirella kapcsán már vegyesebb érzéseim voltak. Bár érthető a motivációja és a bizonyítási vágya, nem mindig tudtam vele maradéktalanul azonosulni. Egyes reakciói és gondolatmenetei számomra kevésbé működtek, emiatt néha nehezebb volt belehelyezkedni az ő nézőpontjába. Ezt azonban inkább ízlésbeli különbségként éltem meg, nem pedig a karakter hibájaként.

Ami viszont kifejezetten zavart, az a korkülönbség témájának visszatérő hangsúlyozása. Többször is előkerül, hogy Mirella középkorúnak titulálja Vendelt, ami számomra túlzó és indokolatlan volt. Nem magával az életkorbeli különbséggel volt problémám, hanem azzal, hogy ez a megfogalmazás újra és újra kizökkentett az olvasásból. Vendel karaktere alapján nehezen tudtam elképzelni őt negyven felettiként, így ez a folyamatos „középkorúzás” inkább idegesítőnek hatott, mintsem hozzáadott volna a kettejük közti dinamikához.

A Mirella és Vendel közötti kapcsolat lassan, fokozatosan épül fel, erős hangsúlyt kap benne a feszültség és a kimondatlan érzelmek sora. Nem instant romantikáról van szó, inkább két sérült, különböző világból érkező ember egymás felé sodródásáról, ahol a sors, a múlt és a mágia egyaránt szerepet játszik. A köztük lévő dinamika sokszor inkább érzéki és ösztönös, mint érzelmileg kifinomult, ami jól illik a történet hangulatához.

Külön kiemelném a félvérek helyzetének bemutatását, valamint azt, ahogyan a varázslótársadalom és a minisztérium viszonyul hozzájuk. Ez a szál meglepően komoly és elgondolkodtató, és valódi súlyt ad a történetnek. A kirekesztés, az intézményes igazságtalanság és az elfogadásért folytatott küzdelem nem csak háttérelem, hanem aktívan formálja a szereplők döntéseit és konfliktusait.

Az erotikus jelenetek hangsúlyosak, és egyértelműen felnőtt közönségnek szólnak. Érzékiek, részletesek, a testi vonzalomra építenek, és jól tükrözik a szereplők közti feszültséget. Nem finomkodó jelenetekről van szó, inkább szenvedélyes, határozottan erotikus hangvétel jellemzi őket, ami a történetbe alapvetően jól illeszkedik.

A történet lezárása megnyugtató, szépen keretbe foglalja a korábban felépített szálakat. Nem hagy nyitva zavaró kérdéseket, inkább egy érzelmileg kerek, lezárt érzetet ad, ami jól illik a cozy fantasy vonalhoz, és a sors témáját is következetesen viszi végig.

Összességében a Te vagy a sorsom egy hangulatos, mágikus-romantikus olvasmány, erős mellékszereplőkkel, érdekes társadalmi témákkal és érzéki hangvétellel. Bár nem minden karakter és megoldás állt hozzám teljesen közel, a könyv így is tartogatott olyan elemeket – különösen a jóslás, a mágia világa és Vendel szemszöge –, amelyek miatt érdemes volt elmerülni benne

A könyvet a Helma Kiadó oldalán tudjátok beszerezni, ahol egy rövid beleolvasót is találtok hozzá.

Sipos Bettina: Sorsrontók

 

 " Olyan pusztító ürességet érzett a bensőjébe, mintha levágták volna valamelyik végtagját. "

 

Sötét, nyomasztó és érzelmileg megterhelő dark fantasy, amely nem kínál könnyű válaszokat. A Sorsrontók egy olyan világba vezet, ahol az alkuknak ára van, a döntések következményei pedig elkerülhetetlenek.
A történet nem romantizálja a természetfelettit: az alakváltók és mágikus lények veszélyesek, kiszámíthatatlanok, és gyakran kegyetlenek. A hangsúly nem a látványos fantasy-elemeken, hanem a lelki folyamatokon, a bűntudaton, a félelmen és az áldozathozatalon van.
A főszereplő esendő, megtört és nagyon is emberi. Nem hős, hanem túlélő, aki folyamatosan morális dilemmák között vergődik. A könyv egyik legnagyobb erőssége a hangulata: komor, feszültséggel teli, és végig érezteti a tét súlyát.
Fontos tudni, hogy a Sorsrontók nem romantikus fantasy. Az érzelmi fókusz a családon, a veszteségen és a döntések árán van, nem egy szerelmi szálon.

Kiadó:Helma Kiadó
Megjelenés éve: 2025
Oldalszám: 320

 

Fülszöveg

Sok-sok évvel ezelőtt egy férfitől kegyetlenül elragadták az életét. Ez a szörnyű veszteség tragikusan megváltoztatta egy nő sorsát, aki a férfi halála után már csupán halovány árnyéka maradt korábbi lényének.
Évekkel később egy átlagos, fiatal nő élete egy szempillantás alatt válik rémálommá, mikor olyan alkut kénytelen kötni, ami felemésztheti a lelkét, de ami még ennél is rosszabb, ha elbukik, elveszítheti az édesanyját.
Az idő vészesen fogy, a tét óriási, a fiatal nő pedig egyre kétségbeesettebben próbálja teljesíteni az egyezség ráeső részét. A két nő élete egy pokoli estén végérvényesen összefonódik. Egy rossz döntés, egy elvesztett játszma, ezekkel kezdődik minden. Egy új bábu a sakktáblán azonban, talán megváltoztathat mindent!
Te meddig mennél el, hogy megmentsd a családodat egy szörnyeteg karmai közül? Milyen árat lennél hajlandó megfizetni?

 

Vélemény

Szeretném megköszönni a Magyar könyv is magyar termék mozgalom alapítóinak Sky S.T. írónőnek,Dvariecki Bálintnak és a Helma kiadónak a bizalmat és a lehetőséget, hogy elolvashattam a Sorsrontók című művèt.

Korábban már volt szerencsém olvasni Sipos Bettinától egy krimi/thriller novellát, amelyet Hári Tamás íróval közösen jegyeztek, A receptek gyilkossághoz címmel. Az a történet akkor kifejezetten elnyerte a tetszésemet: feszes volt, sötét hangulatú, és végig fenntartotta a feszültséget. Éppen ezért különösen kíváncsi voltam arra, mit alkot az írónő egy teljesen más műfajban, a fantasy világában.

A Sorsrontók azonban gyorsan világossá tette, hogy itt sem egy könnyed történetre kell számítani – a sötétebb, nyomasztóbb hangulat és a lélektani mélység ezúttal is meghatározó eleme a regénynek.

A mű egy olyan dark fantasy regény, amely már az első oldalaktól kezdve világossá teszi: ez nem egy könnyed, romantikus történet lesz. Sipos Bettina könyve sötét, nyers és érzelmileg megterhelő, ugyanakkor rendkívül gondolatébresztő olvasmány, amely a műfaj komolyabb, lélektani vonalát képviseli.A történet középpontjában egy fiatal nő áll, akinek az élete egyik pillanatról a másikra rémálommá válik. Egy alku, amelyet nem önszántából köt meg, egy könyörtelen határidő, és egy fenyegetés, amely nemcsak őt, hanem a számára legfontosabb embert sodorja veszélybe. Az idő fogy, a tét hatalmas, és minden egyes döntés újabb sebeket ejt  kívül és belül egyaránt.

Egy dark fantasy, ami nem finomkodik. Az írónő nem díszletként használja a műfaji elemeket, hanem a történet szerves részévé teszi őket. Az alakváltók, mágikus lények és természetfeletti erők nem romantizált figurák, hanem veszélyes, kiszámíthatatlan szereplők egy kegyetlen játszmában. A világ működése következetes, nyomasztó és gyakran kegyetlen – pontosan olyan, amilyennek egy ilyen történetben lennie kell.

A könyv egyik legnagyobb erőssége maga a hangulata. A sötétség végig jelen van, de nem öncélúan: a feszültség, a morális dilemmák és a folyamatos lelki nyomás mind azt szolgálják, hogy az olvasó átérezhessen minden egyes döntést és következményt.

A főszereplő nem hős a szó klasszikus értelmében. Nem tökéletes, nem mindig szerethető, és gyakran olyan döntéseket hoz, amelyek nemcsak számára, hanem számunkra, olvasók számára is fájdalmasak. Éppen ez adja a hitelességét. A történet során a lelki vívódás, a bűntudat, a félelem, az önutálat és a túlélés vágya folyamatosan ütközik egymással. A regény nem kínál egyszerű válaszokat: nem mondja meg, mi a jó vagy a rossz döntés, inkább arra ösztönöz, hogy mi magunk gondolkodjunk el azon, vajon hogyan cselekednénk hasonló helyzetben.

A mellékszereplők közül számomra egyértelműen Ghost vált a kedvenc karakterré. Vámpír létére ő az egyik legemberibb figura a regényben: türelmes, figyelmes, és nem akar uralkodni vagy irányítani. Nem megmentőként lép fel, hanem társként van jelen egy olyan világban, ahol ez ritka és különösen értékes. Jelenléte sokszor nyugalmat hoz a kifejezetten kegyetlen történetbe, és számomra ő volt az a szereplő, akihez a legkönnyebb volt kapcsolódni.

Tory ezzel szemben tudatosan nehezebb karakter. Zárkózott, sérült, gyakran taszítóan kemény, és nem mindig könnyű vele együtt haladni. Bár érthető, honnan fakad a viselkedése, olvasóként nem minden megnyilvánulása talált nálam célba. 
Őszintén bevallom, Ghost Tory „Cukorfalat” becézése nálam teljesen mellément. Ezek a jelenetek inkább kizökkentettek az olvasásból, mintsem közelebb hozták volna a karaktereket hozzám – egyszerűen nem éreztem a helyén ezt a hangulatot, vagy csak számomra volt kicsit furcsa egy vámpír szájából :) Mindezek ellenére úgy gondolom, hogy ez tudatos írói döntés eredménye. Tory nem azért született, hogy könnyen szerethető legyen, hanem hogy hitelesen tükrözze a traumát, az érzelmi elzárkózást és az önvédelem különböző formáit. Ettől válik valódivá – még akkor is, ha nem feltétlenül lopta be magát a szívembe.

Azonban, fontos kiemelni, hogy a Sorsrontók nem romantikus fantasy. Bár emberi kapcsolatok, kötődések és érzelmek megjelennek benne, a történet fókusza nem egy szerelmi szálon van. Sokkal inkább a családhoz fűződő kötelékek, az áldozathozatal és a veszteség kérdései állnak a középpontban. Ez a döntés kifejezetten jól áll a történetnek, és még súlyosabbá teszi az érzelmi hatását.

Összességében elmondhatjuk, hogy a Sorsrontók egy erős, sötét hangulatú dark fantasy regény, amely nem fél kényelmetlen kérdéseket feltenni. Olyan történet, ahol az alkuknak valódi ára van, a döntéseknek pedig súlyos következményei. Nem ad könnyű élményt, viszont mély nyomot hagy az olvasóban.
Apró gondolatként még megjegyezném, hogy az utolsó oldalnál azt hittem, tényleg vége… aztán a szerző odaszúr egy kis „vagy ki tudja?” hangulatot, ami rögtön felveti, hogy talán még nincs teljesen lezárva ez a világ. Mindenesetre én vevő lennék egy folytatásra is – szívesen olvasnám „hőseink” újabb kalandjait vagy megpróbáltatásait. Ki tudja, mit tartogat számukra a jövő… vagy épp az írónő.

Ajánlom mindazoknak, akik szeretik a morálisan szürke történeteket, az érzelmileg megterhelő, mégis tartalmas fantasyket, és nem riadnak vissza a sötétebb témáktól.

Ez a könyv nem szórakoztatni akar mindenáron – hanem gondolkodásra és érzésre készteti az olvasót.

A könyvet HelmaKiadó olalán tudjátok beszerezni, ahol egy rövid beleolvasót is találtok hozzá.

 

Sky S.T. - Apollónia ( Az Asperg család 3. )

Sky S.T. az "Apollóniával" végre felfedi az Asperg-dinasztia alapítójának történetét – és ennél erősebb, magával ragadóbb előzményt nehéz lenne elképzelni. Apollónia sorsa már a születésétől kezdve rendkívüli, de az út, amely a cselédsorból a hatalomig vezeti, egyszerre fájdalmas, megható és elképesztően izgalmas.

Szergej apó, Vloda és az egész orosz szál gyönyörűen árnyalja a történetet, miközben a háború és a menekülés valósága még közelebb hozza a karaktereket. Az írónő ismét a legjobb formáját hozza, hiszen a történet életszagú, érzelmes, tempós és tele van titkokkal, amelyek a későbbi köteteket is új megvilágításba helyezik.

Az "Apollónia" méltó, erős és magával ragadó darabja a sorozatnak.

Kiadó: Helma
Megjelenés éve: 2025
Oldalszám: 308

Fülszöveg 

1904. június 15-én megszületik Apollónia, az ausztriai Asperg gróf és egy szolgálólány kapcsolatából, három olyan anyajeggyel a vállán, ami csak a kiváltságosoknak adatik meg. Hogyan lesz Apollóniából már tizenötévesen milliomos, egy évvel később skót márkiné? Kiért dobog a szíve egy életen át? Mire képes ez a hihetetlenül erős nő azért, hogy megvédje a gyerekeit és a vagyonát, hogy összetartsa a családot?

Az Asperg család 3. részében megismerjük végre a dinasztia alapítót és nem mindennapi életét.

„Utálom a családregényeket! Hosszú, évtizedeken, sőt sokszor évszázadokon át tartó nyűglődés, szenvedés, követhetetlen családfa… Jó. De akkor mi legyen Sky S.T. Asperg családjának történetével? El kéne olvasni… Ha már egyszer megkért rá… Egye fene! Essünk túl rajta!

Így fogtam a kezembe Emily ‐ és egyben az Asperg család – első kötetét.

Na, bakker! Ez jó! Sőt, mi több, nagyon jó! Nemhogy nem unalmas, de nem lehet letenni! Itt senki nem az, akinek/aminek látszik. Titok titok hátán! Jöhet a folytatás! Még nincs kész?! Akkor igyekezz! Az Emily 2-t már faltam, mint kiéhezett sáskahad a búzamezőt! Ha lehet még fokozni az izgalmat, akkor Sky fokozza. Biztos lehetsz benne, kedves Olvasó, hogy itt már a körmöd is lerágod. A szálak pedig egyre jobban összegubancolódnak.

A könyv végére már csak egyetlen dologra leszel kíváncsi: Ki az, aki ezt a családot elindította? Ki az, aki – még a halála után is – dróton rángat minden családtagot? Ki az a furmányos, számító, gyakran kegyetlen bábjátékos, akinek mindenki akarva, akaratlanul engedelmeskedik? Ki az a sakkjátékos, aki már a nyitólépés után pontosan tudja, hogy fog végződni a játszma; melyik bábu marad talpon, és kire vár pusztulás?

Hogy lesz egy elragadó csöppségből minden hájjal megkent – nevezzük nevén! – maffiavezér? Nos, ezekre a kérdésekre csak akkor kapsz választ, ha elolvasod a sorozat következő részét, az Asperg család harmadik kötetét, az Apollóniát!

Jó tanács: csak akkor kezdj bele, ha be is tudod fejezni! Mert különben: lekésed, lemaradsz, kifut, odaég… Bár még ez is megéri.

Én piszokul élveztem minden sorát. Pedig tényleg utálom a családregényeket! ”

K. Kormos Noémi

Vélemény 

Szeretném megköszönni a Magyar könyv is magyar termék mozgalom alapítóinak Sky S.T. írónőnek,Dvariecki Bálintnak és a Helma kiadónak a bizalmat és a lehetőséget, hogy elolvashattam Sky S.T. Apollónia című művèt.

Sky S.T. harmadik Asperg-regénye, az Apollónia, valódi időutazás: egyszerre előzménytörténet, családregény és karakterdráma. Aki olvasta az Emily első két kötetét,( a sorozat első két részéről írt véleményemet itt és itt olvashatjátok ) annak már volt néhány sejtése arról, hogy ki állhat a dinasztia élén, milyen erők mozgatják az Asperg családot generációkon át – de erre a könyvre egyszerűen nem lehetett felkészülni.

Apollónia története nem csupán egy különleges nő felemelkedése, hanem egy egész birodalom születése, amelynek rezdülései átszövik a későbbi időszakokat. Az írónő ezzel a művel sokkal mélyebbre megy, mint azt elsőre gondoltam. A háttérben meghúzódó cselszövések, titkok és veszteségek mögött végig ott lebeg a fejünk felett a kérdés: hogyan lesz egy szeretetre éhes, éles eszű kislányból a család történetének legnagyobb játékosa?

A regény 1904-ben indul, Apollónia születésével, akinek érkezése már önmagában különleges. A vállán lévő három anyajegy (pénz, korona, jogar alakban) már előrevetíti különleges sorsát . A gróf balkézről született gyermekének útja rögtön tragédiával és kiszolgáltatottsággal indul – mégis minden sora annak bizonyítéka, hogy nagy dolgokra hivatott.

Azonban Apollónia gyerekkora korántsem idilli. Ausztriából Franciaországba kerül, ahol nyomorúságos körülmények között, cselédsorban próbál életben maradni. A kegyetlenség, amit elszenved, éppúgy formálja, mint a néhány kivételes lélek, aki mellé áll. Itt lép az életébe Szergej és az orosz család, akik nemcsak megmentik, hanem megadják számára az első valódi otthonérzést és kötődést .

A háború árnyéka alatt Apollónia nem csupán talpraesett és éles eszű lesz, hanem üzleti érzéke, logikája, stratégiai gondolkodása is kibontakozik. Tízévesen már ért a kereskedelemhez, távolról felismeri a hamis drágakövet, és felnőtteket megszégyenítő higgadtsággal alkudozik – mindezt egy olyan világban, ahol egy gyermeknek elvileg nincs szava.

A regény későbbi fejezeteiben azt látjuk, hogyan lesz a kislányból nő, vagyonépítő, anya és végül könyörtelen, mégis igazságos döntéshozó, akinek minden lépése új irányt szab a család jövőjének.

A karakterek élnek, elevenek. Szinte látjuk magunk előtt őket. Az írónőtől már számos könyvet olvastam, de bátran ki merem jelenteni, hogy Apollónia Sky S.T. legerősebb női karaktere. Nem „készen, felnőttként kapjuk”, hanem végignézhetjük, hogyan formálja fokozatosan a világ gyermekkorától kezdve.

Igen, formálják őt a veszteségek, amelyek darabokra szedik, a szeretetfoszlányok, amelyeket két marokra szorít, hogy soha ne hulljon ki a kezei közül es a saját, szinte természetfeletti tehetsége a túléléshez, pénzhez és az emberekhez.

Őszintén elmondhatom, hogy Apollónia nem szent és nem is áldozat. Egy olyan nő, akinem  könnyű szurkolni, még akkor is, amikor hatalma már félelmetes méreteket ölt. Noha, nem minden döntésével értettem egyett, de azt biztosan kijelenthetem, hogy soha semmit sem csinált "vèletlenül", mindig mindennek meg volt az oka.

Úgy gondolom, hogy Szergej apó a történet lelki gerince. Bölcs, csendes, megfontolt személyiség. Èrezni, hogy minden döntése mögött egy egész élet tapasztalata áll. Az ő szeretete és hűsége az, ami Apollóniát először emeli ki a sötétségből. Szergej apó két kultúra és két világ közötti hídként működik, és úgy szeret bele a „kislányába”, hogy közben tudja, az út, amelyre lép, veszélyekkel teli.

Vladimir avagy Vloda jelkèpezi a történetben az ártatlan gyermekszerelemből felnövő mély érzelmeket. Már kicsiként rajongással fordul Apollónia felé, és bár ezt gyermeki tisztasággal teszi, az olvasó azaz mi, már sejtük hogy ez a kötődés az életük végéig meghatározó lesz. Az egyik legtisztább kapcsolata volt a könyvnek.

És nem feledkezhetünk meg Jurij-ról sem, aki Apollónia sorsának fontos alakítója lett, ennek ellenére tragédiáktól megtört férfi. A háború, a családvesztés és a menekülés súlyai alatt mégis erőt talál ahhoz, hogy jelen legyen az életében. Ő az a karakter, aki színesíti és drámaivá mélyíti az orosz szálat. Tehát, érdemes rá odafigyelni.

Sky S.T.-re jellemző módon az érzelmek egyszerre élesek, nyersek és szépek. Nincs romantizálva sem a szegénység, sem a háború, sem a társadalmi különbségek. A gyermeki szemszög és Apollónia érett gondolkodása különleges kontrasztot alkot. Egyszerre látunk egy kislányt a vályúnál fürdeni a hideg udvaron, aki a szalmazsákjába dugja minden vagyonát és egy jövendőbeli milliomost, aki száz évvel később legendává válik. És soha nem engedi el a családja kezét.

A könyv végére Apollónia nemcsak túlélő, hanem egyszerre stratéga, anya, szerető, vezető és pontosan megértjük, miért lett ő az Asperg család mindent mozgató alakja. Pontosan olyan karakter, akinek a való életben inkább lennék a barátja, mint az ellensége.

Összességében, és minden elfogultság nélkül elmondhatom, hogy az "Apollónia" a sorozat legérettebb, legösszetettebb darabja eddig. Sky S.T. most nemcsak mesél, hanem épít, rétegez, visszanyúl és előrevetít. Minden oldalán érezni, hogy ez a kötet volt a „hiányzó láncszem”, amely nélkül Emily története sem kapna teljes értelmet.

A könyv egyszerre családregény,  női fejlődéstörténet, történelmi háttérrel átszőtt dráma és egy dinasztia születésének krónikája.

Csak egy jó tanács: ne kezdj bele este, mert Apollónia története tényleg az a fajta regény, amely mellett „elkésel, lemaradsz, kifut, odaég, nem alszol…” – és még így is megéri.

A könyvet a Helma Kiadó oldalán tudjátok beszerezni nyomtatott és e-könyv formátumban. Illetve egy rövid beleolvasót is találtok hozzá.