"Mostantól, míg a lelkem el nem költözik a holdra, nem létezik számomra más, csak ő."
Vegyes érzéseim vannak a történetettel kapcsolatban. Több akcióra és kevesebb forró jelenetre számítottam. Ettől függetlenül nem volt rossz, és biztos, vagyok benne, hogy folytatni fogom a sorozatot, mert rengeteg kérdésre nem kaptunk választ, és sok-sok elvarratlan szál maradt benne.
Néha úgy éreztem, hogy az írónő csak egy "kicsit" Avatar és Star Wars fan, sőt, nekem az említett filmek mellett egy nagyon régi film is eszembe jutott, főleg a kék óriás csábító jelenetei miatt, mégpedig ez a "A földi lányok csábítóak" című film lesz az, ahol Jeff Goldblum Geena Davis-t próbálta elcsábítani és végül magával viszi a bolygójukra.
Érdekes volt a lányok reakciója az elrablásukat követően, és szó szerint várták,hogy beteljesüljön a sorsuk. Akció nem nagyon volt benne, legalábbis olyan nem , ami nem a párzásról szólt volna. Az írónőre nagyon haragszom, amiért kihagyott egy kihagyhatatlan ziccert, amikor visszajöttek a lányokèrt. Konkrétan csak pislogtam, hogy akkor ez most itt mi is volt.
Érdekes volt olvasni a sza-khuik barlangrendszerèről, a kialakított életükről, az, hogy mindenkinek megvan a maga feladata. Vektal aranyos volt, és végig nagyon vigyázott Georgie-ra.
Várom a következő kötetet, a párosuk már most felkeltette az érdeklődésemet, azt már most látni,hogy nem egy Vektal és Georgie temperamentummal megáldott főhősök lesznek.
 |
| Kiadó: Művelt Nép Magyar megjelenés: 2023 Oldalszám: 382 |
Azt hihetnénk, hogy nem történhet velünk rosszabb, mint ha elrabolnak minket a földönkívüliek. Mekkora tévedés! A földönkívülieknek ugyanis meghibásodik az űrhajója, és kiteszik a földi nőkből álló szállítmányukat – köztük engem is – egy jégbolygón.
Mivel semmi sem készít fel minket, hogy egy jeges pusztaságban életben maradjunk, és mivel nem hivatalosan engem tekintenek a többiek a vezetőjüknek, elindulok a hóban, hogy segítséget keressek.
És találok is! Egy nagydarab, kék szarvú földönkívüli mutatkozik be, méghozzá…elég elképesztő módon. Vektal kijelenti, hogy a párja, a választott nősténye vagyok, és miattam dorombol a mellkasa. Segít majd, hogy én és a népem életben maradjunk, de ez újabb problémát szül.
Ha segít, hogy ezt túléljük, nem biztos, hogy utána elenged innen…
Szeretem a paranormális romantikus fantasy könyveket, mindig kizökkentenek a mindennapokból. Űrlényes könyveket nem igazán szoktam olvasni, de mivel nagyon szeretem a Star Wars -t és az Avatar -t, amiből bőven volt ismertető jegy, biztos voltam benne, hogy nem fogom kihagyni a történet.
Olvasás közben néha fogtam a fejem, és nem értettem a lányok reakcióját sem. Olyan érzésem volt, mintha feladták volna, és beletörődtek volna a sorsukba, holott nem tudták, hogy pontosan mi is vár rájuk, hiszen ők, amolyan tartalék "alapanyagnak" számítottak.
Bár bőven volt rá utalás, hogy valószínűleg, "tenyészkancának" kellenek.
George érkezèse és élni akarása volt az egyetlen esélyük, és ennyi elég is volt ahhoz, hogy megtegyék vezetőjüknek, pedig csak azért küzdött, hogy kiszabaduljon és 1-2 lány kivételével senki sem segített neki.
Majd miután egy furcsa jègbolygóra kerültek, egy kényszerleszállás miatt, minden feladat George -ra hárult, mert hát mindenki sérült volt testileg, lelkileg és senki sem akart kimenni a zord hidegbe, így kellett valaki aki úgymond körbenéz, és ha kell feláldozza magát.
George kalandjai innen indulnak, és egészen a történet végéig kitartanak. Mikor csapdába kerül és végül eszméletvesztès után egy barlangban ébred ,miközben egy kék óriás szarvakkal és farokkal, a lány lába között teszi a dolgát...hát enyhén szólva is kikerekedett a szemem. Főleg, mikor George -t még csak nem is zavarta annyira,mint amennyire kellett volna.
Miután ezen a sokkon túllendűltem, jókat szórakoztam rajtuk, hiszen egyik sem értette a másikat. A nyelvi kommunikáció hiánya miatt, nagyon szórakoztató volt a társalgásuk, és az, hogy próbálták megtanítani egymásnak az alapvető szavakat.
Vektal nagyon hamar belehabarodott a mi Georgenkba, de ez köszönhető volt a benne élő khuinak is, hiszen ő választotta ki társául és miatta rezonál, avagy ahogy George hívja, dorombol. Aranyos volt, ahogy óvta és vigyázott rá, figyelt arra ,hogy egyen, igyon és melegen legyen felöltözve, no és persze , a nap nagy részében azon járt az esze,hogy párosodjon vele és utódokat nemzen a lánynak, így megmentve a törzse egy kis részét.
George élvezte a kék óriás társaságát, nagyon is, ami számomra furcsa volt, hiszen alig ismerte és valahol lemaradtam arról a részről, ahol normálisan is megismerik egymást, nem csak testileg. Mindenesetre a lánynak sem volt közömbös, és eleinte még fel is akarta használni a csáberejèt , hogy felvigye űrlènyünk a hegyre, és kiszabadítsa a társait. Hősnőnk talpraesett, erős és alkalmazkodni képes nő, aki inkább érezte otthon magát, egy idegen űrlény társaságában és a bolygóján, mint a földön. A családjáról és korábbi életéről nem igazán derül ki semmi, pedig jó lett volna jobban megismerni őt.
Miután megetettèk, itatták és meleg ruhával felruházták a lányokat, fény derült Kira fordító kagylójának köszönhetően arra, hogy Vektal a párjának tartja a lányt, és ami picit meglepő volt ezt őt annyira nem is igazán zavarta, sőt.
Számomra a legèrdekesebb rész az volt, mikor a vének barlangjában voltak és megismerhettük a sza-khuik történetènek egy részét, a khui fontosságát, hogy ez az élő organizmus az, ami miatt kéken izzik a szemük, meleg a testük és képesek életben maradni ezen a gyönyörű, de zord bolygón.
És, minő meglepetés, kapunk még egy fordító programot is, amit a számítógép beletáplál az agyunkba. Hoho, innen már teljesen más a szituáció, hiszen hőseink testi kommunikációján kívül végre értelmes emberi kommunikációra is képesek voltak.
Az írónő részteltesen mutatta be magát a zord jègbolygót, az is kiderült,hogy ez csak az egyik évszak és más évszak is létezik, de azt titok övezi,hogy milyen.
Űrlènyünk igen csak meg volt áldva minden jóval, és ezt nagyon részletesen meg is ismerhettük. Különleges volt a kék bőrük, a szarvuk, az hogy farkuk van, és rücskös bőrük van. Hosszú, sűrű hajzugataguk van és sehol máshol nincs rajtuk szőr. Imitt-amott dudorral rendelkeznek, ami különleges funkcióra szolgál érzéki kapcsolatok terén. Bogyókból készítenek szappant, és melegvizes forrásokban fürdenek, tisztálkodnak stb. Termèszetileg elég sok emberi tulajdonsággal voltak felruházva, így nem volt nehéz elvonatkoztatni attól,hogy 3-4 ujjal, szarvakkal és Avatar farkakkal rendelkező űrlényekről van szó.
Többek között megtudjuk, hogy nagyon kevesen vannak már és összesen négy nő van a törzsükben. Sok "férfi" várja, hogy jelezze a khui és rezonáljon a neki rendeltetett párral, de ez nem igazán jön el, és ez nyomott hagy a törzs férfi tagjainak a lelkén is.
Szívesen olvastam volna többet is a barlangban töltött időről, jó lett volna jobban megismerni őket.
A mentést követően levadásznak egy hatalmas nagy állatott űrlènyeink, hogy a lányokba helyezzèk el a khuit. Mivel a lányoknak nem nagyon volt választási lehetőségük vagy ez vagy a biztos halál, így vállalták, hogy bennük éljen tovább egy élő organizmus, ami gondoskodik arról, hogy életben maradjanak ezen a bolygón és alkalmazkodni tudjanak az itteni életkörülményekhez.
Rövid pillanat erejéig megismerhettünk pár szarvas kék óriást és a gyógyítójukat. Mindenki más más feladatot lát el, és minden férfi arra vár, hogy rezonáljon valamelyik embernővel. Szóval, nekik jelenleg az a legfontosabb, hogy párosodni tudjanak a nekik szánt termékeny nővel.
Jó lett volna, ha többet megtudunk a lányokról, a bolygóról, a zöld kis emberrabló lènyekről. Például én hiányoltam azt, hogy elmondják nekik, hogy kik és miért rabolták el őket, és lehet mégis visszatérnek értük, mert ez így túl egyszerű volt, és minden eshetőségre fel kell készülniük.
Őszintén szólva bőven voltak hibái a történetnek, sok lehetőség kimaradt, több mindenre nem derült fény és az erotika vitte a hátán az egész könyvet, ami nem lett volna baj, ha több kalandot és veszélyt kapunk.
Ettől eltekintve nem volt rossz olvasmány, gyorsan lehetett vele haladni, és gördülékeny volt az egész. A leíró részek jól sikerültek, magunk elé tudjuk képzelni az egész történetet, de túl sokat ne várjunk tőle.
Egyszeri kikapcsolódásra tökéletes, nem kell túlgondolni a történetet, csak engedjük, hogy sodorjon magával a lendület és élvezzük a kék óriások, legalábbis Vektal vendégszeretetét.
Ajánlom minden olyan molynak, akit nem zavarnak az erős szexuális és erotikus leírások, és egyszerűen csak egy kis kikapcsolódásra vágyik.
A könnyed kikapcsolódás és a Star Wars, Avatar elemek miatt kapja meg tőlem a 4 csillagot, és bízom benne, hogy a többi kötete előrébb viszi majd az egész sztorit.
Értékelés
⭐⭐⭐⭐
Kedvenc idézetek
"Az biztos, hogy ő a világmindenséget jelenti számomra.""Úgy el van látva, mint egy ló – nos, eddig mit sem tudtam e szólás valódi jelentéséről. Mindezidáig fogalmam sem lehetett.Próbálok nem oda bámulni, de nemigen sikerül.""– Majdnem biztosra veszem, hogy Robinson Crusoe sem volt annyira nagy szarban, mint mi! – poénkodik Liz""Mi sem csodásabb, mint a sorodra várni a szarosvödör előtt, hogy beleüríthesd azt a kis maradék emberi mivoltodat is."
A könyvet a Művelt Nép Kiadó oldalán tudjátok megvenni, e-könyvben, pedig ITT tudjátok beszerezni.
Ha tetszett az írásom, kövess Facebookon, Instagrammon vagy Molyon.
