"A fehér éjszakán, amikor a Nyári Kertben hagytalak, szárnyakon repültem haza az azúrszínű égbolton. Vörös szárnyat növesztettem, mert beléd szerettem azon a nyári éjjelen, amikor én még alig voltam tizenhét esztendős, te pedig huszonkettő…"
Rövid összegzés
A Nyári kert méltó befejezése Alexander és Tatjána időtlen szerelmi történetènek. Míg, az első két rész a háborúról, a túlèlèsről, a mindent felemèsztő szerelemükről szól, addig a Nyári kert magáról a nagy betűs ÈLETRŐL. Ebbe beletartozik az öröm, boldogság, fájdalom, könnyek, szenvedés, szenvedély, megbánás, rossz és jó döntések sorozata. A trilógia egyik legfontosabb része, hiszen ebben a kötetben bepillantást nyerhetünk a mindennapi életükbe, látjuk ,hogy alakulnak át és hogyan dolgozzák fel a múlt eseményeit, azt a rengeteg halált és traumát, amit a 2. Világháború okozott nekik. A szerelmük időtlen és a világirodalomban méltó helyen állnak Rómeó és Júlia, Trisztán és Izolda mellett.
A trilógiából mégis ez a legnehezebb és legmegosztóbb rész, hiszen már nagyon régóta várjuk, hogy újra együtt legyenek, és mikor újra találkoznak és látjuk,hogy szerelmük töretlen, mégis úgy tűnik,hogy nem tudják ledönteni a háború okozta falakat, s bár látjuk, hogy szeretik egymást, de egy küzdelem a mindennapi életük egymásért és önmagukèrt. Szívszorító látni a küzdelmeiket egymásért és az új világért, és bár mások lettek , szívük mélyén valahol ott van az a 17 éves lány és a 21 éves katona, aki örökre belopta magát az olvasók szívébe.
Fülszöveg
 | ||
|
Minden azzal kezdődött, hogy Tatjána beleszeretett Alexanderbe a háború dúlta Leningrádban. És az igazi kaland még csak most kezdődik…
Tatjána és Alexander átélték a huszadik század legborzasztóbb élményeit. Éveken át éltek egymástól elválasztva, de csodával határos módon újra egymásra találnak Amerikában, álmaik földjén. Született egy remek fiuk, Anthony. Bebizonyították egymásnak, hogy szerelmük erősebb a világ minden gonoszságánál… de az új életben idegenekké váltak egymás számára. A hidegháború gyanakvó, félelemtől terhes légkörében különös erők dolgoznak ellenük és fenyegetik a családjukat.
Képesek lesznek vajon új életet kezdeni és boldogságra lelni új hazájukban? Vagy a múlt árnyai még elsőszülött fiuk sorsára is rávetülnek?
A nyári kert egy több évtizeden és három földrészen átívelő, mesteri elbeszélés, páratlan és pusztító érzelmek története.
Éld át a fordulatait!
Vélemény
Mióta csak befejeztem Alexander és Tatjána történetet, azóta szeretném olvasni a befejező kötetet. Nem tagadás, hogy A nyári kert volt számomra , a 2023-as év legjobban várt olvasmánya.
Örültem, hogy újra részese lehetek a törtènetüknek.
Gyönyörű, èrzelmekkel teli lezárást kaptunk, mely egy olyan szerelmi történetet mesél el, mely igazi kincs a mai világban.
A történet első része inkább a gyógyulásról szól. Arról, hogy feldolgozzák a háború okozta traumákat, lelki és testi sérüléseket, arról, hogy újra visszataláljanak önmagukhoz. Túlèltèk Hitler invázióját, Leningrad - ostromát, az éhezést és a fogoly táborokat, és soha nem adták fel. Erőt merítettek egymásból, hitték, hogy a másik felük visszavárja őket, tűzön és vízen mentek keresztül egymásèrt. Bár az idő múlásával változtak kívül - belül, rengeteg terhet, bánatot cipeltek magukkal, fizikailag is örök nyomott hagyott rajtuk a háború, és a rengeteg küszködès és áldozat után, látni, hogy nap,mint nap küzdenek egymásért, a szerelmükèrt, az elfogadásukèrt, nehéz és szívfacsaró.
Köztudott, hogy minden ember változik, náluk ez hatványozottan is igaz, hiszen rengeteg mindent láttak és éltek túl, de amit az írónő tett Alexanderrel, az nálam sajnos negatív irányba vitte el a karaktert, emiatt pedig nagyon haragudtam Alexanderre, vagy inkább Paullina Simonsra.
Mintha egy teljesen más ember került volna Tatjána mellé, olyan sokszor viselkedett durván és meggondolatlanul, és Tatjána nem érdemelte meg, hiszen ő mindig mellette állt, kontinenseket szellt át érte, és soha nem veszítette el a reményt. Alexander évekig önmegtartóztató életet élt, soha nem csábult el, és a halál kapujában is ,csak feleségère tudott gondolni, és ezért se tudom megbocsátani és összeegyeztetni Alexander viselkedésèt és tetteit, mert teljesen idegen volt tőle, az, amit tett Tánya ellen.
Az meg hab a tortán, hogy nem állt ki a felesége mellett, nem hitte el neki, amikor arról beszélt,hogy a főnöke, kollégája és még ki tudja hány ismerősük inzultálták és szexista megjegyzéseket tettek neki. De az, hogy hűtlen volt hozzá és még elcsattant egy pofon is. Teljes mértékben felháborít. Az írónő szinte teljesen elpusztította Alexander karakterét.
Értem én, hogy abban az időszakban más volt a házastársi felállás, na de komolyan....a történtek után még Tanya áldozza fel az életét, a szeretet munkáját, míg ő éli világát? Nem így ismertük meg Alexandert, emiatt neheztelek Simonsra.
Alexander karaktere drámaian megváltozott, féltem, hogy soha nem kapjuk vissza a régi Surat. Nem tudtam merre halad tovább a történet, hova szeretne eljutni az írónő, de nagyon sokáig lejtmenetben voltunk.
Nehéz olvasmány, nehéz érzésekkel. Alex egy része abban a gulágban maradt, ahonnan Tatjana annak idején kimentette, s az ott töltött idő, örök sebet ejtett rajta. Rengeteg halált látott, okozott és úgy érezte, hogy nincs kiút, nincs remény a számára, nem élhet boldogan. A boldogság számára távoli dolognak tűnt, egy olyan megfoghatatlan érzés, mely számára örökre elveszett, hiszen a bűnei lajstroma hosszú.
Beutazzák az Egyesült Államokat, megtalálják a közös otthonukat, s Tatjána elősegíti a gyógyulás útját, hogy a történetük újra kezdődhessen.
A történet előrehaladtával örömmel nyugtáztam, hogy Alexander és Tatjána újra építik a közös életüket és szembe néznek a jelen nehézségeivel és végre a felesége és a családja az első. Újra az a régi Alexander volt, akit megismertünk a Vörös hadsereg századosként.
A befejező kötet sokkal erőteljesebbre sikeredett, intenzívebb és erősebb érzéseket sorakoztat fel, és talán összesen ennyi szexuális jelenet nem volt az első két részben, mint a trilógia zárókötetèben. Végülis valahol érthető, hiszen, nézhetjük úgy is a dolgokat,hogy ez segített nekik abban, hogy a lelkük újra egyesüljön annyi év különélés után. Bár, a kevesebb néha, jobb lett volna elvét vallom ebben a trilógiában.
A történet több évtizedet ölel fel, látjuk ahogy fejlődik a kapcsolatuk, látjuk a fájdalmukat, örömüket, bánatukat. Részesei leszünk a mindennapi életüknek, és egy gyönyörű nagy család lètrehozásának. Részei vagyunk a jó és rossz döntéseik következményeinek, a gyerekek mèrdföldköveinek, a nehèzsègeiknek és sikereiknek. Anya, apa nyomdokába lépnek és végül egy egész generáció áll előttünk.
Látjuk Tatjanat és Alexandert fehér hajjal, unokák körében, s közben a szemükben ott csillog az a mindent elsöprő szerelem, ami kiállta az idők próbáját.
Alexander karaktere továbbra is az alfa szerepet tölti be. Erős, határozott, bátor, szenvedélyes és intenzív. Hibás, bukott és elveszett lélek, akit egy szőke angyal emel fel a pokolból és végigkísèr a lelki gyógyulás útján. Nehéz, embert próbáló időszak ez mind a kettőjüknek, de az idő az úr és a megmondhatója, hogy Alexander számára Tatjána a végső állomás és remény egy új életre.
Tatjána törékeny külseje ellenére határozott és erős jellemmel rendelkezik, melyet a Nyári kertben be is mutat nekünk. Ő a fény a sötétségben, a remény a remènytelensègben, a kéz mely felemel és a gyönyörű lélek mely betakar, mint egy puha selymes paplan a hideg éjszakán. Tanya megmutatja, hogy lehet leküzdeni a nehèzsègeket és hogy lehet túlélni azt a sok fájdalmat, melyet el kellett viselnie.
Számára a család és Alexander iránti szerelme az első.
Az írónő a Vietnámi háborút remekül mutatta be, van ami sosem változik. A hatalom, a politika, a vallás stb....Végig érdekes volt, és nem csak azért, mert Alexander ismét fegyvert ragadott és csapatot vezetett, hanem mert most ott volt vele egy olyan ember is, aki képes lett volna bármit feláldozni, ha az élet úgy kívánja.
Anthony szála igencsak érdekes volt, és volt benne egy nagyon különleges fordulat is, és Anthony jövője is másként alakult ezáltal. Erős karakterrè nőtte ki magát.
Ami a Szajkás részeket illeti, inkább volt töltelék rész, mint teljes értékű része a történetnek. Ebben a részben jobban megismerhettük Tatjánat, mint fiatalkori önmagát Lugaban , és ezáltal jobban megismerjük Tatjána életét.
Tanya és Alexander mindent elsöprő epikus szerelmi története volt a trilógia legnagyobb erőssége, bebizonyították, hogy létezik az örök szerelem, és bár az élet a kezdetektől akadályokat gördített eléjük, ők kiállták az idők próbáját és megkapják azt a befejezést, melyet oly nagyon megèrdemelnek. Küzdöttek és harcoltak a közös életükèrt, nem adták fel, és nem léptek tovább jobb-bal irányba, hanem együtt megoldották és egy hosszú, gyönyörű, tartalmas életet éltek le egymás mellett.
A vége nagyon szépre és érzelmesre sikeredett. Szemeim előtt ők mindig azok a fiatalok lesznek, akik olyan önfeledten és boldogan éltek Lazarevoban.
Összességében egy erős lezárást kaptunk, mely a nagy betűs ÈLETRŐL és az általuk meghozott jó és rossz döntések következményeiről szól. Végig nyomon követjük őket, kívülről látjuk a dolgokat, látjuk és érezzük a fájdalmukat, haragjukat, boldogságukat. Elítéljük őket a tetteikért, majd megbocsátunk nekik és együtt újra kezdjük a közös életet, egy jobb és szebb jövő reményében.
A trilógia befejező része számtalan érzelmet felvonultat, voltak benne jó és kevésbé érdekes részek. Volt, amikor a szívem egyik része Alexanderhez húzott, a másik pedig Tatjanahoz. Ketté szakadtam és úgy èreztem már soha nem leszek a régi. Vérzett értük a szívem, a lelkem és az egekbe emeltem a tekintetem, és úgy kérdeztem Paullina Simonst, hogy miért tette azt, amit tett? Miért akarta tönkretenni, azt amiért annyit küzdöttünk....
Alexander kezdeti dolgai, felfogása és cselekedetei miatt, nem tudom megadni az öt csillagot. Egyszerűen elítélem a tetteièrt, Tatjána se volt mindig ártatlan, de az ő bűne semmi Alexanderhez képest.
Tanya egy erős nő, aki túlélte a háborút, éhezést, és az árulást... szemében ott csillog még mindig az az ismerős érzés, hogy neki Alexander a lelkitársa és fordítva.
Alexander , bár összetörted a szívem, köszönöm, hogy sikerült meggyógyulnod és visszataláltál egykori önmagadhoz, ahhoz a Surahoz, akit annyira szerettet Tatjána.
Kettőtök kapcsolata bebizonyította, hogy létezik az igaz szerelem, mely mögött kemény munka áll, de az utolsó oldalak a bizonyíték rá, hogy mindig érdemes küzdeni és soha nem szabad idő előtt meglobogtatni a fehér zászlót.
Noha a Nyári kert nem lett kedvenc, büszkèn csücsül a polcomon az első két kötet mellett, és ettől eltekintve a trilógia örökre belopta magát a szívembe, és biztos , hogy időnként el fogom újra olvasni a történetüket, mely időtlen és örök.
Értékelés
⭐⭐⭐⭐
A könyvet a Könyvmolyképző Kiadó oldalán tudjátok megvenni, e-könyvben pedig ITT tudjátok beszerezni.
Ha tetszett az írásom, kövessetek Facebookon, Instagrammon vagy Molyon.
