Maggie Brookes - A hadifogoly felesége

 

"Azt gondoltam, amíg a könyv létezik, addig van rá esély, hogy a szép gondolatok megmaradjanak."

Az éj leple alatt egy cseh parasztlány és egy angol katona szelik át a náci megszállás alatt lévő vidéket ellenállók után kutatva. Izzy és a szökött hadifogoly, Bill titokban házasodtak össze. A lány férfinak öltözött, és a Billre váró rabság elől menekülnek, ameddig csak menekülni lehetséges, míg a nácik sarokba nem szorítják őket.

Izzy álcája működik: mindkettejüket brit katonának hiszik, és hadifogolytáborba szállítják. Az igazi megpróbáltatások azonban csak most kezdődnek. A lelepleződéstől való állandó rettegést, az éhezést, a szörnyű körülményeket az összetartozás és a fogolytársak kis csoportja teszi elviselhetőbbé, akik emberséget és reményt csempésznek a mindennapok borzalmaiba. A lány álcája azonban bármikor lelepleződhet; megérik vajon a szabadságot? Bill és Izzy megtörtént eseményeken alapuló története arról a hihetetlen áldozatról mesél, amelyre képesek lehetünk az igaz szerelemért.

A hadifogoly felesége igaz történeten alapuló háborús sztori, mely Izzy, a cseh parasztlány és Bill, a brit hadifogoly szerelme köré épül. 

Maggie Brookes fantasztikus háttèrmunkát végzett, részletgazdagon mesélte el eme sötét időszak fájó emlèkeit és vezetett minket végig a fogolytáborok borzalmain.

Csodálatosan és gördülékenyen ír, folyamatosan fenntartva az olvasó érdeklődèsèt. 

1944-ben Csehszlovákiában és Lengyelországban a nácik hatalmas fogolytáborokat építettek, és itt tartották fogva a szövetséges katonákat, hogy minnèl messzebb lehessenek az otthonuktól és munkára fogják őket, ezzel is szolgálva és gyarapítva a Harmadik Birodalmat. 

Izzy, a Csehszlovákiában található Vraznè-ban a családi farmon él èdesanyjával és kisöccsèvel és viszi a gazdaságot. Édesapja és bátyja Jan, csatlakozott az ellenálláshoz. Izzy minden vágya, hogy ő is, apja és bátyja mellett harcolhasson a partizánok oldalán. Szeretné élni a fiatal lányok életét, és közben romantikára, szerelemre is vágyik. Egy nap, egy náci tiszt jelenik meg a farmon, (akit, Bájolgó Parancsnok néven ismerhettünk meg), néhány hadifogollyal, hogy segítsen a családnak az aratásban.

Bill és Izzy kapcsolata viharos gyorsasággal alakult szerelemmè. Mondhatni, hogy szerelem volt első látásra náluk. Izzy gondoskodott a foglyokról, elláta őket élelemmel és folyadèkkal, Bill, pedig angolul tanította a lányt.

Izzy édesanyja nem nézte jó szemmel a brit katonával folytatott bensőséges kapcsolatot, folyamatosan óvva intette tőle a lányát. 

Mikor édesanyja elhagyja a farmot,hogy segítsen egy vajúdó rokonának, Izzy és Bill titokban összeházasodnak. A lány, nem hajlandó lemondani a férfiról, így levágja a haját, férfi ruhába bújik, Cousins-ra változtatja a nevét és a lebukás veszélye miatt, úgy tesz, mintha néma volna. Izzy egy búcsú levelet hagy az édesanyjának és elindulnak , hogy csatlakozzanak apjához és Jan-hoz az ellenállásban.

Pár nap elteltével rájönnek, hogy az élet nehéz lesz így. Lépten nyomon figyelni kell, hiszen bármikor megtalálhatják őket. Éjjel - nappal mennek, csak rövid időre állnak meg pihenni és aludni. Egy nap elpártól mellőlük a szerencse, és nyomkövető kutyákkal sarokba szorítják őket, majd fogolytáborba helyezik el a " szökevényeket"

Az igazi kaland és izgalom innen indul be, hiszen nagy a tét. Ha Izzy lebukik, hogy nő, kèmnek hihetik és kivègezhetik. Bill-en nagy a nyomás, és egyedül nem tudja megvédeni a feleségét, muszáj beavatni néhány embert, hogy Izabela-nak ne essen bántódása. A folyamatos aggódás, félelem, rettegés felemèszti Bill-t, ezért szövetsèget köt pár rabtársával és rájuk bízza a súlyos titkot, így kiszolgálva magukat a megtört raboknak.

Szerencsére egy fantasztikus csapattá és egymás szövetségeseivè kovácsolódtak össze.

Tetszett a váltott szemszög, Bill részei izgalmasabbak voltak, több mindenbe beleláttunk. Politikai eszmecserèkbe futhattunk bele és megismerhettük egy kicsit jobban a többi rabot is. Ki, mit csinált a háború előtt, mi volt a foglalkozása, ki várja haza, mik a terveik a jövőre nézve. Érdekes és megható párbeszédek zajlottak le előttünk.

A történet nagy része, a náci megszállás alatt elfogott rabok megpróbáltatásait meséli el. Hogyan élték túl a hideget, a mindig mardosó éhséget, a betegségeket, a különböző fertőzéseket, a nem megfelelő vagy hiányzó ellátás miatt.

A tetvek állandó jelenléte is problèmát okozott.

A folyamatos munka és a kevés élelem miatt, csökkent a fizikai erőnlètük, és az egyik táborból a másikba való költöztetés egy újabb akadályt gördít eléjük, hiszen, ha nem tud a kis csapat együtt maradni, akkor újabb embereket kell a titokba beavatni, és félő, hogy egyszer a titok nem lesz többé top secret, ami egyenlő a halállal.

Ha az egyik probléma megoldódik, jön helyette egy másik. Az egész tábor egy kész rèmálom, amiből az ember úgy érzi, hogy soha nem fog tudni felèbredni. Az áthelyezéssel együtt járt az új munkahely, az új munkafeladat és a hosszú menetelés, amit méltán hívnak halálmenetnek is, melynek köszönhetően többet ezer hadifogoly vesztette életét, többek között vèrhas és egyéb fertőzèsek miatt. Kegyetlen és embertelen körülmények között kellett élniük , és minden nap ki voltak téve a nácik, a természet és az időjárás szélsőséges kedvènek.

A rengeteg kihívás és megpróbáltatás ellenére Bill és Izzy szerelme töretlen, és inkább egyre jobban összekovácsolja őket az együtt átèlt borzalom.

Az írónő nagyon szépen mutatja be az emberi érzelmeket Izzy és Bill szerelmén keresztül, az a hihetetlen erős láthatatlan kapocs, ami köztük van egy igazi csoda. Náluk hatványozottan igaz, az eskü, hogy "jóban -rosszban, egészségben -betegsègben".

A titok őrzőivel, a rabtársakkal igazi barátság alakult ki, és egymás bajtársai lesznek, egyik sem hagyja hátra a másikat, legyen szó fizikai sérülésről vagy lelki összeomlásról.

Csodálatosan láttatja velünk a szerző ezeket a mély emberi érzéseket. Ilyenkor tudatosul bennem, hogy van még jóság a világon, vannak még jó és segítő emberek, bármilyen világ is volt/van/lesz, ha mindig lesz egy maroknyi Izzy és Bill és a kis csapat Ralph, Max és Scotty, akkor lesz remény egy szebb jövőre.

A karakterek hűségesek, kitartóak voltak, és könnyű volt megkedvelni őket. Mély érzéseket keltenek az olvasóban, könnyű volt velük azonosulni. Érezni lehetett a fèlelmeiket, a vágyaikat, valóságosak voltak és nem féltek megmutatni a háború okozta érzelmi káoszt a lelkükben.

Összességében nagyon tetszett a történet, a háborús történeteket szerelmeseinek abszolút kötelező darab.

Bill és Izzy története reményt és erőt ad mindenkinek, aki már elveszítette a reményt és hitèt. A történet során egy hihetetlenül erős nő sorsát követhetjük nyomon,aki minden józan észt felrúgva, megszökik egy brit hadifogollyal.

Nap,mint nap szembesülniük kell, a rájuk leselkedő veszéllyel. Minden erejükre szükségük van, ahhoz, hogy túlèljèk a hideget, az ellenséges katonákat és az egyre jobban mardosó éhséget.

Végig nagyon izgalmas volt a történet.

Miután a hadifogoly táborba kerültek, minden egyes nap, egy küzdelemmel ért fel. Nem csak a barakokk falain kívül voltak ellenségeik. Egyre nehezebb és nehezebb megtartani a súlyos titkot, beosztani az ellátmányt és megbízni bárkiben is.

Bajtárs vagy sem, itt mindenki az èletben maradásèrt küzdött. A Britenlagerben minden nap nehéz és fájdalmas volt. Nem tudni, hogy ki és mikor fogja felszabadítani őket,várni a halált vagy a megváltást.

Ebben a nehéz és sötét időszakban, jó érzés volt „látni”,hogy mégis vannak őszinte és igaz barátságok, amik a végsőkig kitartanak.

A történet során, szembenézünk a félelmeinkkel, vágyainkkal és egy mindent elsöprő szerelemmel.

Köszönöm, hogy megismerhettem Bill és Izzy történetèt. Minden tiszteletem az övék, akik képesek voltak egy embertelen helyzetben is emberek maradni. Az ő történetük bebizonyítja,hogy kitartással, bátorsággal és összetartással bármire képesek vagyunk.

Egy dolgot sajnálok, hogy nem olvashattunk pár sort a háború utáni időszakról, hogy hogyan is alakult a sorsuk.

Ajánlom mindenkinek, aki szereti a 2. Világháborúban játszódó történeteket, szereti a háborús szerelmeket és bepillantást nyerne egy hihetetlenül erős nő és bajtársai mindennapi küzdelmeibe.

Értékelés

⭐⭐⭐⭐⭐

Kedvenc idézetek

"Az, hogy most kimondtuk, szeretjük egymást, olyan érzés volt, mintha ezzel az őrült világgal csakis ketten állnánk szemben."

"Beharaptam az ajkam, és elhatároztam, hogy nem fogok sírni, és hogy az nem lehet, hogy így érjen véget minden."

"– Épp angolul tanulok! – mondtam fennhangon.

– Egyszerűen fantasztikus vagy… – suttogta Bill."

A könyvet az Alexandra kiadó oldalán tudjátok megvenni, e-könyvben pedig Itt tudjátok beszerezni.

Ha tetszett az írásom kövess, a Facebookon, Instagrammon vagy Molyon.

Heniko Sakka - Édesebb tini élet (Édes tini élet 2.)

 

"Hihetetlen, milyen gyorsan képes változni az emberek megítélése egyik pillanatról a másikra."

 

Kiadó: Book Dreams
Megjelenés: 2022
Oldalszám: 342

Devon az a fajta srác, aki előtt nincs lehetetlen. Csakhogy a sikeres sportoló elé most egy olyan kihívás került, amire még ő sem volt felkészülve: szerelmes lett.

Elméletileg nem lenne nehéz dolga, hiszen ő a Sir Walton Gimi legjobb pasija, azonban a lány, akit meg kellene hódítania, hallani sem akar a Turner fiú szándékáról. Devon kénytelen minden érzelmét és furfangját latba vetni, hogy meggyőzze Riát az érzései tisztaságáról, ám Rietta makacssága és sok zavaró körülmény is akadályozza, hogy próbálkozásait siker koronázza. A pályán kívül folytatódik veszélyes játék a két kapitány között, ahol már nem egy pénzbeli támogatás, hanem a szívük épsége a tét.

Már az első rész is tetszett, de a folytatása sokkal érzelmesebbnek és kiforrottabbnak èrződött. Ebben a részben már nem csak a focin és a beilleszkedésen volt a hangsúly, hanem sokkal inkább az emberi kapcsolatok alakulásán, érzelmek kavalkádján.

Devon és Ria továbbra is nehéz " páros ", szinte izzik a levegő, amikor egymásnak feszülnek.

Devon, megmutatta az érzékenyebb és emberibb oldalát is, ami miatt egy egész szép karakterfejlődès kezdett kibontakozni nála.

Az első kötet végén Ria-t kezdtem megkedvelni, itt viszont sajnos csúnyán visszaesett, hihetetlen idegesítő tudott lenni a kényszeres megfelelési kényszerèvel és azzal a hatalmas nagy arcával. Néha kicsit bicskanyitogató volt a stílusa, és emiatt sokszor forgattam szemem.

Humorból kevesebbet kaptunk, mint a bevezető kötetben, de ezt kárpótolta a sok - sok esemény, ami előrébb vitte az egész sztorit.

Igazi hamisítatlan ifjúsági regény, tini drámákkal, tovább tanulással és az első szerelmekkel. 

"Van egy hatvan kötetből álló romantikus regénygyűjteményem. Ha valaki, hát én felismerem a szenvedő szerelmest."

A történet lendületes, olvastattja magát, könnyen lehet vele haladni. Gondolatban simán visszarepültem a középiskolai éveimbe, és újra éltem a gondtalan tini életet.

Noha, az édes tini élet a maga nemében szórakoztató olvasmány, mégis nèhány komolyabb témát is èrintettünk, mégha csak felszínesen is. Chelsea és a diáktanács ármánykodásai Ria ellen, majd a nyilvános megaláztatás és az öltözői húzás, ha felütünk egy szótárat, akkor ez mind fellelhető lenne az iskolai zaklatás címszónál.

Ezekben az években barátok jönnek és mennek, de, ha az ember legjobb barátnője vonja kérdőre a barátnőjét, akkor ott soha nem is volt igazi barátság. Via változását nem tudtam hirtelen hova tenni, olyan gyorsan történt minden, de a történet előrehaladtával néhány üres foltra választ kaptam. 

Őszintén szólva Via és Markus kapcsolata eleve nem volt hosszú életű, ha csak arra gondolok,hogy évekig csak voltak egymás mellett és egyik sem kezdeményezett a másik irányába.

Örültem,hogy Kolett többet szerepelt és nem volt annyira háttèrbe szorulva, bevallom Ria után igazi felüdülés volt bármi vagy bárki másról olvasnom.

Ebben a részben, az írónő nem csak Devon-ra és Ria-ra összpontosítottott, hanem nagyobb teret engedett a mellékszereplőknek is, mint például a fiú focicsapat bizalmi köre vagy éppen a diáktanács. Az igazgatót továbbra se tudom hova tenni, nekem még mindig nagyon furcsa, és nagyon részrehajló is, Ria-t illetően.

Látszik,hogy kedvenc diákja, hiszen egy igazi foci zseni és született őstehetsèg, de amikor Devon lemondott a helyéről Ria miatt, én a helyèben nem engedtem volna, hanem inkább megtoldottam volna plusz egy fővel a speciális osztályt.

De nyilván akkor nem lett volna Devon részéről áldozat, mellyel szintén csak azt bizonyította, hogy bármire képes miatta és ,ha ezzel hozzá tudja segíteni az álmához, akkor lemond valamilyen szinten a sajátjáról.

Na, és az ezt követő hiszti vágta ki nálam teljesen a biztosítèkot, és képzeletben adtam Devon-nak egy pacsit, amiért képes volt a körülményekhez képest kultúráltan elküldeni melegebb èghajlatra. Ott, és akkor Ria-nak nem volt igaza, mert Devon ott segített neki ahol tudott, és miatta képes volt megalázni magát az egész iskola előtt és a végsőkig küzdeni azért,hogy Ria nevét tisztára mossa.

Ria nagyon temperamentumos lány, aki megy a saját feje után és még csak meg sem hallja, ha valaki kicsit is másképp látja a dolgokat. Maximalista és megfelelési kènyszere van, hogy ő legyen a legjobb és emiatt egy kicsit el is van szállva magától. Persze, valahol érthető is, hiszen kicsi kora óta profi focista szeretne lenni, és Spanyolországban szeretne tovább tanulni, ami miatt folyamatosan hajtania kell. De, a kóros viselkedésèvel szinte elmar mindenkit maga mellől, és amikor már Devon is magára hagyja, talán akkor szembesül azzal, hogy valamit mègsem csinál jól. 

Nem mondom, hogy teljesen lenullázta magát nálam, de jelenleg nem szeretem karakterrè változott. Az utolsó részben , majd kiderül, hogy melyik irányba billen a mérleg.

Devon az első részhez képest, pozitív irányba fejlődik. Kiderült,hogy nem csak jó focista, hanem remekül tud tárgyalni és manipulálni az embereket, ha éppen úgy hozza a sors. Chelsea és a diáktanács lebuktatása, a sulis bál és a Mikulás party szabotázsa nagyon jól sikerült. Igazi bosszúálló típus, aki bármeddig képes elmenni, ha Ria-ról és a becsületèről van szó. Sajnos, ezt Ria nem képes vagy nem akarja felfogni, ami miatt számtalan fájdalmat okoz neki, ennek ellenére a háttérben mindig figyeli és vigyázz rá.

Az iskolai bál felejthetetlen esemènnyè alakult, na de nem a tánc miatt, hanem a fekete és vörös királynő megjelenése miatt, és Ria rögtönzött egykapuzásos meccse miatt, az enyhén szociopata Niki-vel. Ha jól sejtem vele még fogunk találkozni. Enyhén eszelős és fene mód rajong Ria stílusáèrt és mindenki mást mèltatlannak talál magukhoz képest. Csak remélni tudom,hogy Ria nem kerül "Papi" sorsára egy őrült " rajongó " miatt.

Via teljesen kifordult önmagából a Ria-val való affér után, és nem lennék meglepve, ha neki vagy Nate-nek köze lenne az öltözői esethez.

Markus és Koletta nem igazán lepett meg, igazából én azt hittem, hogy az első rész végén jönnek össze, de így is jó volt. Ami viszont nem tetszett, hogy Ria ezt úgy fogta fel, hogy Markus csak miatta jár a nővérével, hogy a közelében lehessen. Hatalmas sóhajok és szemforgatás közben elkönyveltem Ria -t egy beképzelt és mindenki felett álló zsarnok kis királynőnek. Ez a megnyílvánulása, elég lekezelő volt.

Lenny és Devon szócsatáin jókat nevettem, bár nem került hozzám túlságosan közel, majd meglátjuk, hogy milyen irányba fog változni.

A kórházban töltött idő alatt Ria és Devon kicsit közelebb került egymáshoz, és elég sokszor is kommunikáltak egymással. Devon itt is bebizonyította,hogy mennyire fontos neki Ria, és hagyta, hogy a saját tempójában alakuljanak a dolgok. A szilveszteri összejövetel volt a legaranyosabb jelenet az egész történetben. Ezzel Devon szintèn a szerelmét szerette volna jobb kedvre deríteni és a hozzá közel álló emberekkel átkísèrni a beteg Ria -t az új évbe. A végén Ria megjegyzése felért egy hatalmas dicsérettel, ami miatt, félig meddig megkaptuk a kis Happy End-et, noha a nagy összeborulás elmaradt, de az nem is lett volna hiteles, a párosukat ismerve.

Összességében nagyon tetszett a történet, összetettebb és esemènydúsabb, mint az első része volt. Jobban belelátunk főszereplőink fejébe, vágyaikba, melyek néha szöges ellentétben állnak a megnyílvánulásukkal. Ria-nak adok egy újabb esélyt, hogy bebizonyítsa, hogy ő is ember és levetkőzze ezt a tökéletes és mindenkinèl jobb vagyok stílust.

Kíváncsian várom a befejező részt, hogy hogyan alakul a sorsuk, mi lesz ezután és, megkapjuk-e a várva várt Happy End-et. A karakterek esendőek, hibát hibára halmoznak, melyből sokszor nem tanulnak...( Igen Ria, itt elsősorban rád gondolok), de ettől lesznek érdekes karakterek, és innen látjuk majd a fejlődésüket is.

Ajánlom mindenkinek, aki szerette az első részt, annak is, akinek nem tetszett, mert fordulatos és eseménydús a második kötet.

Azoknak akik szeretik a könnyed, fiatalos YA regényeket és azoknak is, akik velem együtt szerettèk és rongyosra nézték a 90-es évek végének 2000-es évek elejének népszerű A csaj nem jár egyedül tini filmjèt. Ha, nem tudjátok, hogy miért hoztam fel példának, nézzétek meg és biztos vagyok benne, hogy megèrtitek ^^

Értékelés

⭐⭐⭐⭐⭐

Kedvenc idézetek

"– Lányok, azt ajánlom, mostantól ne vegyétek le a szemeteket a kapitányotokról – szólt oda a Sirilleknek az idősebb Süß. – Ez rád is vonatkozik, kishitű Lennyke."

"– A nagy focistákat nem a technikájuk, hanem az alázat teszi naggyá!"

"– Én az a fajta vagyok, aki nem csak fantáziál, hanem el is éri, amit akar".

"-Mióta vagy te ennyire romantikus?

-Mindig az voltam, de eddig nem volt kire pazarolni."

"A kopogás, mint olyan, mégis mikor vált luxuscikké?"

A könyvet a Book Dreams kiadó-nál tudjátok megvenni, e-könyvben, pedig Itt tudjátok beszerezni.

Ha tetszett az írásom, kövess Facebookon, Instagrammon vagy Molyon.

Mit jelent számomra az olvasás

"Az olvasással kiszakadhatunk a valóságból, pihenhetünk, mély érzelmeket élhetünk át, ugyanakkor elmerülhetünk a nyelv szépségeiben is." - Carla Schiappa-Burdet

Sziasztok,

Mint tudjátok, a Book Dreams kiadónak van egy BD Magazin elnevezésű Facebook és Instagram oldala is, melyen sok érdekességet, könyvajánlókat, megjelenésket láthattok és olvashattok. Illetve, van egy - Így olvasunk mi - rovata is, melyhez tőlem, az alábbi bejegyzést olvashatjátok.

Forrás: Pinterest

Az olvasás számomra nem csak egy hobbi a sok közül, hanem egy èletèrzès. Az olvasás sokszor gyógyír a léleknek, bármilyen hangulatban is legyek, mindig van egy könyv, ami segít kiszakadni a mindennapi mókuskerékből. 

Sok műfajban olvasok, de leginkább a fantasy, a dark romance és a II. Világháború témában szeretek elmerülni. 

Előbbiek kikapcsolódás és szórakozás címszóval kerülnek előtérbe, míg az utóbbi ismeretszerzès gyanánt. Sokszor elmeséli, hogy mi történt a múltban, miként és hogyan élték meg az emberek a történelem eme sötét időszakát. 

A könyvek nem csak szórakoztatnak, hanem tanítanak is, akár önmagunkkal kapcsolatban is. Elmerülhetek egy olyan világban, ami távol áll tőlem, kizökkenthet a komfortzónámból és új ismereteket, tapasztalatokat szerezhetek. Új és távoli tájakon barangolhatok, új "barátokra" tehetek szert és megannyi kalandban lehet részem.

Olvasás közben új impulzusok érnek, fejlődök és befogadóbbá válok a világgal szemben. Kikapcsol és szórakoztat, vagy gondolkodásra késztet. Idegennyelvű olvasással gyakorolhatjuk  és játszva elsajátítjuk az adott nyelvet.

Az olvasásnak számtalan jótékony hatása van, hiszen segíti a rövid távú memóriát, a képzelőerőt, a helyesírást, fitten és fiatalon tartja az agyunkat. Ráadásul az olvasás soha nem megy ki a divatból. Olvasni menő, bárki bármit is állítson, nem szabad ,hogy az ember csak azért ne olvasson, mert a társadalom szemében "ciki". Biztatni és buzdítani kell a leendő olvasókat, hogy bátran vágjanak bele, hiszen megannyi élmény vár rájuk.

Forrás: Pinterest 

Számtalan helyre szeretnék eljutni és számtalan dolgot szeretnék még kipróbálni, és ha már a büdzsè nem engedi, egy jó kis regénnyel kéz a kézben elrepülhetek Egyiptomba, megnèzhetem a piramisokat, később elutazhatom Japánba, és bepillantást nyerhetek a gèsák nem mindennapi életébe.

Letűnt korokba utazhatok és meseszép ruhákba bújhatok bele, miközben a 19. századi arisztokráciával mulatom az időt a kötelező bálokon, vagy ha már valami izgalomra vágyom, akkor csak belebújok egy jó kis krimi vagy thriller műfajba, bekuckózom a sötét szobába és engedem,hogy az elmèm elmerüljön a történetben és megdolgoztassa a kis agytekervényeimet.

Olvasás közben világot láthatok, kultúrákat ismerhetek meg, és egy - egy èletrajzi könnyvel a kezemben, úgy érezhetem, mintha ott ülnék az adott személlyel szemben, és egy finom kávé és süti mellett elmesélnè nekem élete fontosabb állomásait vagy éppen botrányoktól nem mentes életét. Megnyílik nekem, én pedig , mint egy jó barát ítélkezés mentesen végig hallgatom a történetét és a mű végère, az ismeretek alapján, számomra, egy teljesen más vélemény/kép alakul ki róla.

Szeretem nézegetni a könyveket, megsimogatni és megszaglászni őket. Jó érzéssel tölt el, ha ránèzhetek a könyvespolcomra és büszkén vigyázzban állnak a " gyermekeim".  Vagy, éppen a hordozható mini könyvtáramban válogatók az újabb olvasni valóm után.

Közel két évvel ezelőtt született meg a kisfiam, és noha, az olvasás kicsit háttèrbe szorult, már nem tudok egy - két nap alatt kiolvasni egy könyvet, de igyekszem mindennap pár oldalt elolvasni, abban a kis ènidőmben. Szeretném, ha a kisfiam is könyvszerető, olvasó emberke lenne. Már most nagyon sok mesét olvasok neki és szerencsére érdeklődik is iránta. Többek között a dinoszauruszok világában barangolunk sok- sok képpel és igen, a híres varázsló fiú is, aki megvívta a maga harcát Roxfortban, néha előkerül egy kis izgalmas olvasásra. Természetesen ilyenkor, az esti meseolvasásnál a hangok elváltoztatása és színészi képességeim elővarázsolása is sokat segít abban, hogy minden nap várja az újabb és újabb kalandokat.

Kedvenc történeteimet képes vagyok újra és újra elolvasni. Ilyenkor már nem izgulok, hogy mi lesz a vége, hanem olyan dolgokra figyelek fel, amik, esetleg korábban, elkerülték a figyelmemet.

Papír vagy e-könyv, vékony vagy fél tègla nagyságú, magyar vagy külföldi szerző nekem egyre megy. A lényeg, hogy maga a történet megfogjon, ezért se szoktam sokszor a fülszövegre vagy a borítóra hagyatkozni, mert olykor csalóka lehet és teljesen mást kapok a könyv elolvasása után, mint amire számítok.

Szeretem olvasás közben elképzelni a karaktereket, a helyszíneket, jeleneteket. Élénken élnek bennem a színek és illatok, együtt sírok és nevetek velük és néha még le is szidom őket, amikor irracionálisan viselkednek.

Hiszem,hogy minden könyvnek lelke van és minden könyv vár valakire. Nincsennek rosszul megírt történeteket, maximum nem a megfelelő olvasóhoz jutott el. Az író és olvasó együtt tesznek ki egy egészet, hiszen egyik sincs a másik nélkül.

Szeretek rajzolni és képeket szerkeszteni éppen az aktuális könyvhöz, azonban, erre sajnos nincs mindig kapacitásom, de ha választani kellene az olvasás és a képek készítése között, mindig az előbbit fogom választani. Szeretek olvasni, elmélyülni benne, szeretek véleményt alkotni az adott műről és ezt szeretem másokkal is megosztani.

Az olvasásnak köszönhetően számos új kapcsolatra tettem szert, új embereket, írókat ismerhettem meg, és miattuk új történetekkel, élményekkel lettem gazdagabb.

Olvasni jó, ezért is indítottam el a blogot, hogy nèpszerűsítsem az olvasást, hiszen minden könyv egy értéket képvisel és, attól, hogy egy adott mű körül nincs akkora hype, mint egy óriási marketinggel ellátott író könyve mögött, az attól még van olyan jó, ha nem jobb, mint a " híresebb" társaiè".

Vègszónak, csak annyit mondanék, hogy olvassatok minnèl többet, próbáljátok ki magatokat kicsit komfortzónán kívül is, a történeteknek köszönhetően lássatok világot és  legyen számtalan élményben részetek.

Az olvasás mindenkié, egyéni döntés, és ezt az élményt soha senki sem fogja tudni elvenni tőletek.