"Egy boszorkány és egy boszorkányvadász egymáshoz kötve a házasság szent kötelékében. Ez a történet csupán egy módon érhet véget – egy máglya és egy gyufa segítségével."
Kiadó: Cartaphilus_Könyvkiadó Magyar megjelenés: 2022 Oldalszám: 544 |
Reid Diggory az Egyház vadászaként egyetlen szent elvnek rendeli alá életét: Boszorkányt ne hagyj életben. A kifürkészhetetlen végzet azonban úgy látja jónak, hogy Lou, a renegát boszorkány és Reid, a könyörtelen boszorkányvadász a házasság szent kötelékében egyesüljön.
Kényszerházasságuk lassan valódi szerelemmé érik, de jövőjük egyre bizonytalanabb. Az Egyház és a boszorkányok között dúló ősi háború új erőre kap, és Lounak nem pusztán férjétől kell megóvnia halálos titkát – saját fajtája is rá vadászik. A szerelem azonban vakká tesz, és könnyen lehet, hogy közös sorsuk a máglyán teljesedik be…
Az írónő remekül ötvözte a fantasy világot az egyház és a boszorkányság "háborújával". Itt is, mint a 14-15. században maga az Egyház állt az üldözések élén, és a pápa vezetésével alakult meg a boszorkányvadászok egyesülete. A vadászok egy különleges Balisarda kardot viseltek, melyek megvédték őket a boszorkányok varázslatától. A legenda szerint Szent Konstantin megszentelt kardjából a vadászok tőrébe beleolvasztottak egy darabot, és ennek köszönhetően immunissá váltak a mágiára.
Míg az említett időszakban mindenféle indokokkal üldözték és végezték ki az embereket, legtöbb esetben nőket, addig a történetben az erősebb és bátrabb boszorkányok nyíltan mutatkoztak meg és olykor erőszakosabban léptek fel a földjüket elfoglaló bitorlókkal szemben.
Történetünk hősnője Lou, két évvel ezelőtt felhagyott boszorkány életével, és csak végszükség esetén használta a mágiát. Lou egy fényboszorkány, akinek hatalmas szerepe van a boszorkányok jövőjét illetően. Egy színház padlásterében éli mindennapjait, barátnőjével Coco-val, aki egy vérboszorkány és zsebtolvajlásból élnek. Egy nagyhatalmú varázsgyűrűt próbálnak megszerezni, ami nem csak láthatatlanná teszi viselőjét, hanem megvédi a mágiával szemben is, azaz immunissá teszi a varázslattal szemben. Lou-nak nagy szüksége van rá, hiszen sötét múltja elől menekül és eljön az idő, amikor szüksége lesz rá.
Egy balul sikerült menekülő akció miatt, Lou összetalálkozik Reid Diggory-val a boszorkányvadászok kapitányával és igencsak szorult helyzetbe kerül. Hogy elkerülje a lebukást és a börtönbüntetést, beleegyezik, hogy a pápa jóvoltából hozzá menjen a kapitányhoz. Lou-nak ennél jobban nem is kedvezhetne a helyzet, hiszen a szó szoros értelmében egy fedél alatt fog élni az ősi ellenségével, és még védelmet is kap.
Lou egy vidám, kedves boszorkány, akinek vág az esze és ami a szívén az a száján típus. Sokszor okoz fejtörést Reid-nek és a pápának.
Lou sötét múltja elől menekül, de minden egyes nappal közelebb érnek hozzá a múlt árnyai, és egyre nagyobb szüksége lesz egy erős szövetségesre. Reid egy igazi vallásos boszorkányvadász, aki arra esküdött fel, hogy megvédje az embereket tőlük és minél több boszorkányt küldjön a máglyára. Különösen fogékony a mágia érzékelésére, és az élet furcsa fintora, hogy egy boszorkányt kellett feleségül vennie. Eleinte vasszigorral őrzi Lou-t és csak egy kötelező teherként gondol rá. Úgy véli, hogy az ő szava a döntő, és Lou-nak azt kell tennie, amit ő mond. Természetesen ehhez fény boszorkányunknak is van egy-kèt szava és sokszor tör borsot férje ura orra alá.
A művel gyorsan lehet haladni, minden apró kis dolognak a későbbiekben még jelentősége van, bár maga a történet maga nagyon lassan indul be. Sok - sok oldallal később indul be a cselekmény, de onnantól kezdve nincs megállás. Folyamatosan pörög, és csak kapkodjuk a fejünket. Időközben jó pár titokra is fény derül, megismerjük Lou múltját és a leendő jövőjét.
Akcióból nincs hiány, Lou ügyesen védi meg magát, és olykor kapunk egy kis ízelítőt az erejéből is. Reid védi és óvja Lou-t, és amikor nem karót nyelt kapitányt játszik, akkor egy igazán szimpatikus karakterré tud válni. Jókat mosolyogtam, mikor a laza kapitány szerepébe bújt bele.
A nagy finálé előtti csavar szuper volt, sejtettem, hogy a pápának köze lesz valamilyen szinten a boszorkányokhoz, illetve egy bizonyos boszorkányhoz, hiszen büntetés helyett mindig valamilyen szinten "óvta" őt.
Az írónő Lou és a boszorkány összecsapását fantasztikusan mutatta be. Szinte lángoltak a lapok, izzott a levegő és átjárta a mágia a szobát. Reid és Lou végzetes találkozása, és egymás segítése szívet tépő volt. Annyira sajnáltam Lou-t, ha hamarabb beavatta volna, ha megbízott volna benne, vajon akkor is így döntött volna a kapitányunk?
A szívem két felé szakadt, az egyik Lou miatt sírt, a másik pedig Reid miatt vérzett. A történet végén Reid bebizonyította, hogy képes túllépni a sok hazugságon, és minden amiben eddig hit a teljes homályba veszett. Lou megmentése vált az első számú feladatává és közben elhagyta a karót nyelt kapitányt stílust is.
A mű vége nem idegfeszítően függővéges, de arra sarkallja az olvasót, hogy folytassa és várja a következő részt, hiszen Lou és Reid kalandjai még csak most indulnak be igazán. Reid származását illetően is megtudunk bizonyos dolgokat, a későbbiekben pedig majd kiderül, hogyan is birkózik majd meg ezzel a tudással.
A karakterek egyediek és esendőek. Senki sem tökéletes, és sok mindenkit önös érdek vezérel. Nem mindenki az aminek látszik, itt hatványozottan igaz, hogy ne ítélj elsőre.
Kíváncsian várom a történet folytatását.
Kedvenc idézetek
"– Ahová te mész, oda megyek én is. Ahol te vagy, ott leszek én is."
"– Most már a feleségem vagy, akár tetszik neked, akár nem. Senki sem érhet hozzád így többé."
"Rossz előérzetem támadt, ahogy néztem távolodó alakját. A küszöbön megállt, majd visszafordult felém.-Szeretlek, Lou!Aztán elment.""Senki sem tudott úgy tönkretenni egy jó partit, mint egy vadász. Különösen, ha olyan öntelt, mint az én férjem."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése