"Ahelyett, hogy limonádét csinálnék a kapott citromból, inkább felvágom, és a szemembe facsarom azt."
 |
| Kiadó: Anassa Könyvek Magyar megjelenés: 2023 Oldalszám: 400 |
Amikor egy árnyünnep a Flóra Királyságába szólítja Callie-t és társát, Desmond Flynnt, a nyomozásukat ott folytatják. Ám a birodalom ragyogó fényei és káprázatos virágai között sokkal sürgetőbb problémákkal találják szembe magukat. A hatalmas árnycsarnokoknál nem létezik könyörtelenebb hely a világon, és nincs annyi alku, ami megmenthetné Callie-t a királyi intrikától.
A tündérek veszélyes játékot játszanak. Egyesek szerelemre vágynak, mások bosszúra vagy szexre, de akadnak olyanok is, akik kimondhatatlan szörnyűségekre. Egy dolog azonban biztos: senki nem az, aminek látszik. Még Des sem, aki minden egyes újabb titokkal egyre sejtelmesebbé válik.
Ám a Flóra Királyságának is megvannak a maga titkai, a vérző fáktól a megbélyegzett rabszolgákon át a felszívódó katonákig. Valami készülődik a növények földjén, és ha Callie nem vigyáz, ez a veszedelem elpusztít mindent és mindenkit, akit Callie szeret. Sőt, talán őt magát is…
Az első rész után, némi hiányérzetem maradt, a Másvilág bemutatása miatt, és míg a bevezető kötetben Callie és az Alkusz kapcsolatán volt a hangsúly, addig, itt a Másvilágra, a nyomozásra és a Flóra királyságára összpontosítottunk.
Továbbra is tűnnek el harcosok, rejtélyes, valósághű álmok gyötrik Callie-t, és a rabszolgaság is terítékre kerül, mely ellen bátran és kitartóan küzd a szirénünk.
Ebben a kötetben,minden megvan, ami izgalmassá, feszültté és rejtélyessè teszi az egész történetet. Nem mindenki az aminek látszik, nem minden úgy van, ahogy látjuk és a varázslat körbeöleli az egész művet. A tündérek csalfák és erőszakosak, nyitott szemmel járkáljunk, mert a fák vèreznek, a harcosok eltűnnek és a Lèlektolvaj köztünk jár.
Már a történet elején betekintést nyerhetünk Des uralkodásába, és ,hogy mit tesz azokkal akik fenyegetik vagy veszèlyt jelentenek rá, a királyságra és legfőképpen Callie-re.
"Én vagyok a sötétség, üzeni a tekintete, és te vagy az én szépséges rémálmom. És ezt senki nem fogja elvenni tölünk."
Az első részben a Másvilág bemutatása igencsak kurtára sikeredett, de ebben a kötetben sok mindent megtudtunk és megismertünk.
Az írónő csodálatosan és részletgazdagon mutatta be a királysághoz tartozó szigeteket. Mindegyik sziget más és más, mindegyiknek megvan a maga kis világa és titka.
A mű első negyedèben beutazzuk az Èjszaka királyságát és egy kis időt is eltöltünk itt - ott .
Többek között Phylliában, az Álmok Földjén járunk, ahol minden fantasztikus ábrándunk valóra válhat. A hely tényleg olyan, mintha egy álom lenne. A sziget hegyei, épületei folyamatosan változnak, a színek és illatok szinte hívogatnak, és az a sok csodálatos üzlet, ami végig sorakozik, mintha egy igazi tündérmesèbe csöppentünk volna bele.
"Az Álmok Földje. Ez valami bizarr szerelemgyereke a Másvilágnak és annak, amit Csodaországnak képzeltem."
Úgy érezzük, mintha ismernénk a helyet, de még sosem jártunk itt, ismerős emberek bukkanak fel, majd tűnnek a semmibe és van egy kívánság "forrás", mely képes valóra váltani a legkisebb kérésünket is. Valamint megismerjük Fierion, a Fény Istene és Nyxos, a Sötétség Istennője szomorú és keserèdes történetét,és azt, is, hogy miért az Álmok földjèn emeltek szobrot nekik. Sajnáltam,hogy innen nem mentünk át Memnos, a Rémálmok Földjère, kíváncsi lettem volna, hogy ott mit találunk, miféle szörnyűséges lidèrces teremtmények élhetnek ott, amitől még a legtöbb tündér is fél.
"Van benne valami, valami alattomos és ellenállhatatlan, ami megszólítja a bennem élő sötétséget."
Innen tovább megyünk Barbos, a Tolvajok Városába, ami egy teljesen más világba vezet minket. Itt a hely tele van erőszakkal, bűnbarlangokkal, szerencsejátékkal és kocsmákkal. Rövid tartózkodásunk ideje alatt megismerjük Phaedron-t, Des egykori barátját és némi információt kapunk tőle Des múltjával és természetèvel kapcsolatban. Innen indulunk tovább Arestys kopár és sivár szigetère, melyen barlangrendszerek húzódnak és alig feltűnő, szerény kis házikók állnak a patak mentén. Ez a királyság legkisebb és legszegényebb szigete. Rövid itt tartózkodásunk ideje alatt fontos információkat tudhatunk meg az Alkusz múltjával kapcsolatban.
Miután elhagytuk ezt a végtelenül szomorú és barátságtalan szigetet, megérkezünk a gyönyörű és tündöklő Lephys-be, a Szerelmesek Városába. Az élénk színek és illatok, a pavilonok , a színes és díszes boltívek, és a meseszép foszforeszkáló víz, ahogy egy csodálatos kis tavacskába zubog lefelé, minden olyan varázslatos, mint ahogy a neve is mutatja. Olvasás közben szinte életre keltek a leírtak és látni lehetett ezt a bájos helyet. Tényleg, elhisszük,hogy képesek lennénk örök időkre itt maradni, és csak élvezni a sziget adta örömöket és megnyugvást.
Callie és Desmond kapcsolata viharos és szenvedélyes, és az a hely, a maga tündér varázsával csak mègjobban kihozta belőlük az egymás iránti vágyat és szerelmet.
Az utolsó sziget látogatása után visszatértünk Somnia városába, ahol Callie már új érzésekkel és tapasztalattal lett gazdagabb. Des-nek és a kirándulásnak köszönhetően kezdte elfogadni önmagát, aminek én kimondottan örültem, mert nem szívesen olvastam volna végig arról, hogy milyen szörnyeteg lett belőle.
A történet csak innen indul be igazán és az utolsó oldalig fogva tartja az olvasót. Éppen,hogy visszatértünk körutazásunkról egy régi barát szó szerint berobban az egyik Fauna királyság átjáróján és elhozta magával a poklot. Imádtam Temper belèpöjèt, az első részben is kedveltem a karaktert, és már nagyon érdekelt, hogy milyen természetfeletti lény lehet. Boszorkányra saccoltam volna első körben, na de ilyen belépő után, csak egy óriási hatalommal bíró varázslónő lehetett, semmi más. Az ő megjelenése felpörgette a történetben, az addigi állóvizet. És ,hogy ne legyen túlságosan unalmas, kapunk egy másik éj árnyat, Malaki személyében, aki szintén tagja volt a Testvériségnek.
"- Nem hiszem el, hogy felrobbantottál egy portált a Másvilágba.- R*bi, ezt hívják hatásos belépőnek."
A nègyesünk ellátogat a Flóra királyságába, a megújulás ünnepségére. Már az elején kimutatja az erejét a Flóra királynő, és szemérmetlenül kèjeleg az Alkusz előtt, és Callie-t konkrétan tündèrszámba, avagy emberszámba se veszi. Elég ellenszenves volt a királyság a megbillogozott rabszolga emberek miatt, akikkel elég lekezelően és megszègyenítve bántak.
Mara Verdana próbált a lehető legjobb színben feltűnni és úgy tenni,mintha képes lenne elviselni azt,hogy Callie lesz az új Éj királynő, de sosem volt rest odaszúrni valami bántó és sértő megjegyzést neki, mindezt széles mosollyal az arcán. A Zöld Szerzet, már az elején elég bizarr volt, eleinte csak egy fatuskónak könyveltem el, hiszen nem zavarta a királynői hárem és az sem,hogy maga a királynő magasról tesz rá. Lélektárs ide vagy oda. Nap, nap után jönnek az egész estis ünnepségek, és ahogy telnek a napok, egyre több harcos tűnik el, és egyre durvább és erőszakosabb dolgok történnek a királyságban.
Természetesen Callie és főleg Desmond kerül a középpontba, bármiről is legyen szó. Előbbi a rabszolgák védelmezèse miatt, utóbbi pedig az eltűnések miatt. Az egyik ki legerősebb jelenet volt az egész műben, mikor megvédte a büntetèsre váró rabszolgalányt. Érezni lehetett Callie fájdalmát, haragját és a mindent elsöprő bátorságát.
A Flóra királyság barbár szokásai és képmutatása mellett, tele volt titkokkal és szemfènyvesztèssel. Azonban ez a királyság a burjánzó virágok és növények otthona is, melynek köszönhetően mesebeli tájakon barangolhattunk. Maga a tölgy erdő a vérző fáival igencsak hátborzongatóra sikeredett és ahogy haladunk előre a történetben egyre erőszakosabb és furcsább esetek történnek. A sötétben ismeretlen árnyak húzódnak és, mint a nagymacskák lesben állnak és várják a tökéletes pillanatot,hogy lecsaphassanak védtelen áldozatukra.
Az írónő cselesen szövi a szálakat, egészen a végéig több gyanusított is felkerült arra a képzeletbeli listára, mint lehetséges Lèlektolvaj. Egy személyre végig nagyon figyeltem, és volt benne valami hátborzongató, ami miatt égnek állt a hajam ,ha előtérbe került. Des, mint Lèlektolvaj igazán fordulatos cselekmény lett volna, a szerző ügyesen elülteti a bogarat az olvasó fülében. De, az Éjszaka Ura, tényleg ártatlan? Vagy ő mozgatja a szálakat? A halottak tényleg meghalnak? Megannyi kérdés tolódik fel az utolsó etapra, és bizony, nem mindenre kapjuk meg a választ.
Callie nagyon ügyesen bogozta ki a rejtélyes eltűnéseket, örültem ,hogy előtérbe került a nyomozói énje, és bár néha zavaró volt, ez a kettős szemèlyisège....de olykor jól jött a vérszomjas és gátlástalan szirèn énje.
A tölgyerdő maga a kárhozat és pusztulás. Ahogy Callie hasítja és aprítja a fákat, majd a fák sikolya és Mara mágiája, mindent beterít a királyságban. Vèreznek a fák, elrabolt harcosok bukkanak elő egy titkos sírból, a halálból egy sötét árny tér vissza és a Lèlektolvajjal végre farkasszemet nézhetünk. Noha nem derül ki, hogy pontosan mi is ő, de még a sötétség sem szab gátat neki. Van, egy tippem, hogy honnan származik, majd az utolsó kötetből kiderül,hogy igazam van-e.
"- Ezernyi szemem és még annál is több lelkem van. Én vagyok az, ami akkor következik, amikor a sötétség is véget ér."
Desmond erejéből ismét kapunk egy kis ízelítőt, remek harcoknak lehetünk " szemtanúi". Az Alkusz ismét bebizonyította,hogy nála erősebb árny nem igen létezik. Ő ural mindent, ami sötétség és ,mindent ami azzal jár. Des származásának köszönhetően, ő maga a sötétség fejedelme, Egy rég eltűnt árny visszatér, hogy eltiporja őt és mindent, amit szeret.
Összességében nagyon tetszett a történet, egy összetett és bonyolult tündérkirályságot mutatott be nekünk az írónő, ahol bármi megtörténhet, és meg is történik.
Akcióból és izgalomból nincs hiány. Végig érdekes az egész történet, feszült és olykor egészen hátborzongató a légkör. Maga a világfelèpítès tökéletes, nagyon sok mindent megtudunk sok mindent látunk és még többre vágyunk. A szerző egy teljesen új és egyedi tündèrközössèget hozott létre, mely egészen más színben tünteti fel ezeket a fantasztikus lényeket.
Részletgazdagon kapunk betekintést a tündérek sötét világába és hatalmi játszmáiba. Senkiben sem szabad bízni, mindig egy lépéssel az ellenség előtt kell járni.
Callie és az Alkusz teljesen mértékben kiegészítik egymást. Callie szemèlyisège is szépen formálódik, Des továbbra is titokzatos. Sok-sok sötét titok lappang még a Titkok Urának a zsebèben. Azonban, sikerül egy emberibb oldalát is megismerni és a végén a nagy csavar...amit tett, hatalmas függővèg.
Vajon az Éjszaka királya mindennel és mindenkivel szembe tud szállni? Callie felkészült a következő menetre? Elég erejük lesz megvívni a nagy csatát? Számtalan ellenség és megannyi kérdés.
"A halottak tényleg eltávoznak valaha?"
Ajánlom mindenkinek, aki szereti az ACOTAR sorozatot, akinek tetszett az első kötet, és annak, aki szeretne kiszabadulni a mindennapi mókuskerékből és elmerülne a tündérek sötét világában.
Értékelés
⭐⭐⭐⭐⭐
Ha tetszett az írásom kövess a Facebookon , Instagrammon (lexy_konyv_otthona), vagy Molyon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése